Klímaváltozási konferencia a Vatikánban: növelni kell az emberek és az ökoszisztémák ellenálló képességét

Vertse Márta – Vatikán

A július 13-án és 14-én megrendezett vatikáni konferencia a következő kérdésekkel foglalkozott: az éghajlatváltozás tudományos és társadalmi kihívásainak megértése, továbbá olyan megoldások kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik az emberek és az ökoszisztémák ellenálló képességének növelését. Megállapították, hogy az éghajlat-politikai döntésekben központi helyet kell biztosítani a jelenlegi szélsőséges időjárási eseményekhez való alkalmazkodásnak, különös tekintettel a világszerte közel hárommilliárd sebezhető, hátrányos helyzetű emberre, biztosítva jólétüket. 

Ökoszisztémák és alkalmazkodás a változásokhoz

Az éghajlatváltozás az emberiséget érintő egyik legsúlyosabb fenyegetés, amely potenciálisan pusztító hatást gyakorolhat az emberekre, a környezetre és a gazdaságra. A reziliencia, vagyis a rugalmas alkalmazkodás, az éghajlattal kapcsolatos kihívások kezelésének egyik alapvetően fontos eszköze. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC-Intergovernmental Panel on Climate Change) meghatározása szerint a reziliencia egy társadalmi vagy ökológiai rendszer olyan képessége, amely magába szívja a változásokat, miközben megőrzi alapvető szerkezetét és működési módjait. A reziliencia egyben a stresszhez és a változásokhoz való alkalmazkodás képessége is.

A konferencia témái

A vatikáni konferencián egyetemi tanárok, kutatók, „politikai döntéshozók” és vallási vezetők tehát a programnak megfelelően olyan kérdéseket vitattak meg, mint a reziliencia, a klímaválság, a biodiverzitás, vagyis biológiai sokféleség és a méltányosság, igazságosság. Az eseményt július 13-án a Pápai Tudományos Akadémia elnöke, Joachim von Braun és Peter Turkson bíboros, az Akadémia kancellárja nyitotta meg felszólalásával.  Jane Lubchenco professzorasszony, az Egyesült Államokbeli Oregoni Állami Egyetem Integratív Biológiai Tanszékének tanára a biológiai sokféleség, az éghajlat és az egyenlőtlenség háromszoros kihívására mutatott rá előadásában. Susan Solomon, az atmoszférikus kémia professzora a mérséklés témájára és olyan gyakorlati döntésekre összpontosított, amelyek a környezetre és az emberekre gyakorolt ​​negatív hatások elkerülésére vagy korlátozására irányulnak.  Hans Joachim Schellnhuber németországi elméleti fizikaprofesszor a regionális és globális rugalmasság korlátaira hívta fel a figyelmet. Az átalakulásra és a rugalmasságra vonatkozó gazdasági opciók álltak Stefano Zamagni professzor, a Bolognai Egyetem közgazdászprofesszora beszédének középpontjában. Mohan Munasinghe tanár, a Srí Lanka-i Munasinghe Fejlesztési Intézet alapítója a gazdaság, a környezet és a társadalom harmóniájának szentelte megfontolásait.

Rugalmasság, természet és etika

A konferencia első napján továbbá felszólalt Marcelo Sánchez Sorondo püspök, a Pápai Akadémia volt kancellárja is, aki a reziliencia kérdésével, mint a természetben és a tudományos felfedezésben rejlő lehetőségek fejlesztésével foglalkozott. Joshtrom Kureethadam, a Pápai Szalézi Egyetem indiai professzora a reziliencia etikai és erkölcsi dimenzióira összpontosított. Gabriela May Lagunes, a kaliforniai UC Berkeley, Információs Iskola (School of Information) munkatársa a rugalmasság fogalmát a fiatalok kilátásaival kapcsolat össze. A kevésbé fejlett országok alkalmazkodásának tudománya állt a Fokvárosi Egyetem „Afrikai Klímafejlesztési Kezdeményezés Intézetének” klíma szakértője, Joyce Kimutai előadása középpontjában. Weijian Zhou, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársa a környezet ökológiai kezelésének hazájában szerzett tapasztalatairól számolt be. Robert Stoner, az USA Massachusetts állam Technológiai Intézetének (Institute of Technology) munkatársa az energiaszegénység felszámolását jelölte meg elsődleges feladatként. Virgilio Viana, a brazíliai Amazonas Fenntarthatósági Alapítványtól az Amazonas térség éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének lehetséges megoldásait sorolta fel. Július 13-án Robin Fears (Inter Academy Partnership az éghajlati kérdéseket és az egészségfejlesztéssel kapcsolatos prioritásokat kapcsolta össze.

Rugalmasság, élelmiszer-rendszerek és vízhez való hozzáférés

A konferencia július 14-én a természetalapú megoldásokra összpontosító előadással folytatódott, Barbara Widera, a lengyelországi Wrocław-i Tudományos és Technológiai Egyetem Építész Karának munkatársa részéről. A rugalmas élelmiszer-rendszerek témájáról ezután Joachim von Braun és Alisher Mirzabaev, a Bonni Egyetem munkatársainak gondolatai hangzottak el.  Aditi Mukherji, a Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet (IWMI – International Water Management Institute) indiai tudósa a vízhez való hozzáférésről és az ellenálló képességről foglalta össze tapasztalatait. Az agroerdészeti ágazat volt a Nairobiban székelő Agroerdészeti Világközpont szakértője, Aster Gebrekirstos Afwork (World Agroforestry Center, Kenya) eszmefuttatásának a háttere. Cheikh Mbow, a Dél-afrikai Pretoriai Egyetemről az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kutatási és képzési központjaira irányította a hallgatók figyelmét. Victor Galaz, a Stockholmi Egyetem munkatársa, a gazdasági és pénzügyi intézmények témájának szentelte beszédét egy olyan jövőért, amelyben a méltányosság értéke érvényesül. Kira Vinke, a Német Külkapcsolatok Tanácsának munkatársa a klímamigráció kérdésével foglalkozott. A kétnapos konferencia Joachim von Braun, a Pápai Tudományos Akadémia elnökének beszédével zárult.

A világjárvány tanulsága

A Covid nemcsak a társadalmi szövet, hanem az éghajlatváltozás által egyre jobban felforgatott ökoszisztémák kritikusságát és sebezhetőségét is felszínre hozta – állapították meg a konferencia résztvevői. A két napos tudományos összejövetelen részt vett Clara Latini közgazdász professzor, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata Ifjúsági részlegének munkatársa is. Ez a globális hálózat arra mozgósítja a fiatalokat, hogy fenntartható világot alakítsanak ki a jövő nemzedékei számára. A Vatican News-nak adott interjújában Clara Latini hangsúlyozta, hogy a politika világa mind lokálisan, mind globálisan arra hivatott, hogy konkrét válaszokat adjon, amelyek képesek megelőzni és kordában tartani az emberiség és közös otthonunk számára potenciálisan pusztító válságokat. „Vannak alternatívák, de ez versenyfutás az idővel” – fejtette ki az ENSZ globális ifjúsági hálózatának képviselője.