A pápa Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén: Krisztus kioltja a bizalmatlanság mérgét

P. Vértesaljai László – Vatikán  

A kísértő bizalmatlanságot kelt Isten ellen

„A kereszt a halál szégyenfája, mégis ezen az ünnepnapon Krisztus keresztjének felmagasztalását ünnepeljük. Azon a fán Jézus magára vette a bűneinket, a világ gonoszságát és szeretetével legyőzte. Ezért ünneplünk ma” – kezdte homíliáját a pápa, melyben szembeállította az Izrael népét a pusztában a bizalmatlanság és hitetlenség mérgével megmaró kígyókat a kereszt fájára fölemelt Krisztussal, aki viszont üdvözít és életet ad. A pusztai vándorlásban kimerült és bizalmát vesztett nép kígyómarása visszautal a kezdetekre, az eredeti kísértésre, ami szintén a hit megfogyatkozását jelentette. A kísértő egykor kígyó formájában megrontotta Ádámot és Évát, bizalmatlanságot keltve bennük, hogy az Isten nem jó, sőt irigyli szabadságukat és boldogságukat. Most a pusztában visszatérnek a mérges kígyók, vagyis visszatér az eredeti bűn: az izraeliták kételkednek Istenben, nem bíznak benne, zúgolódnak és fellázadnak az ellen, akitől életet nyertek, de most így a halál felé mennek. Ezt mutatja világosan a szív bizalmatlansága!  

A bizalmatlanság kígyói ma a lemondás és a beletörődés mérgével marnak  

Ferenc pápa a biblia ősi képeit a mai ember személyes és közösségi történelmére alkalmazta, melyben meggyengül az Istenbe és az egymásba vetett hit. A bizalmatlanság sokszor kiszárít minket napjaink pusztaságaiban és így elveszítjük úti célunkat. Ennek a nagy országnak a pusztái is – utalt a pápa Kazahsztánra – emberi fáradságról és szárazságról beszélnek, amit sokszor a szívünkben hordunk. A nehéz pillanatokban sokszor nincs erőnk fölfelé, Istenre tekinteni, amikor személyes, egyházi és társadalmi síkon a bizalmatlanság kígyói marnak belénk, a lemondás és a beletörődés mérgével. Kazahsztán történetéből Ferenc pápa ennek kapcsán felidézte az erőszak, az ateista üldözés mérges-kígyóit, melyek elvették a nép szabadságát és megsértették méltóságát. A békét ugyanis nem lehet egyszer s mindenkorra megszerezni, azért naponta meg kell küzdeni az együttélés etnikai és vallási  síkján is. Idézett Szent II. János Pál pápa 2001-ben tett kazahsztáni apostoli útjának egyik beszédéből: „Gyarapodjon ez az ország a testvériségben, a párbeszédben és a megértésben, hogy a szolidaritás hídjait vesse meg a népek, nemzetek és kultúrák közt” (2001. szept. 22).

Jézus a mi üdvösséget hozó, fölemelt „kígyónk”  

Homíliája második részében Ferenc pápa az üdvösséget hozó kígyóról beszélt. A rézkígyók felállításának fáradságos művelete mi célt szolgált és miért nem pusztította el őket? – tette fel a kérdést. A pápa válaszként rámutatott Isten eljárásmódjára, aki nem számolja fel az emberi sekélyességet: a mérges kígyók nem tűnnek el, továbbra is lesben állnak, marásra készen. Hogy mit is változtatott akkor az Isten, arra maga Jézus válaszol az evangéliumban: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,14-15). Fordulatot az jelent, hogy közénk érkezett az üdvözítő „kígyó”, Jézus, aki a kereszt fájára felemelve nem engedi, hogy a ránk támadó mérges kígyók a halálba vezessenek minket. A mi sekélyességünkkel szemben Isten új magasságot ad nekünk: ha tekintetünket Jézusra fordítjuk, a gonosz marásai többé nem uralkodhatnak el rajtunk, hiszen ő a kereszten magára vette a bűn és a halál mérgét, és legyőzte annak pusztító erejét. Hogy mit is tett az Atya a gonoszság világban való terjedésével szemben? Íme, nekünk adta Jézust, aki olyan közel került hozzánk, ahogyan azt mi elképzelni sem tudnánk: „Aki nem ismert bűnt, azt Isten ’bűnné’ tette a mi javunkra” (2 Kor 5,21). Ebben áll az isteni irgalmasság végtelen nagysága: Jézus bűnné lett miérettünk, aki a kereszten - mondhatnánk „kígyóvá lett” értünk , hogy rátekintve ellen tudjunk állni a gonosz mérgező marásainak.

Üdvösségünk útja a feltekintés a keresztre feszített Jézusra

Homíliája záró részében Ferenc pápa rámutatott, hogy üdvösségünk, újjászületésünk és feltámadásunk útja valójában feltekintés a keresztre feszített Jézusra. Abból a magasságból új szemmel láthatjuk életünket és népeink történelmét. Krisztus keresztjéből szeretetet tanulunk, nem gyűlöletet; együttérzést tanulunk, nem közömbösséget; megbocsátást tanulunk, nem bosszút. Jézus kitárt karja a gyengédség ölelése, amellyel Isten üdvözölni akar bennünket. Megmutatja nekünk a mindenkivel együtt élő testvériséget és egyúttal jelzi a keresztény ember útját, mely nem erőszak és kényszer, nem hatalom és olyan jelentőség, mely Krisztus keresztjét tartja más testvérekkel szemben. Jézus útja egy másik út, az üdvösség útja, az alázatos, szabad és egyetemes szeretet útja, mely a „ha” és a „de” szavak nélkül él. A keresztfán Krisztus ugyanis eltávolította a gonosz kígyó mérgét, így most a keresztény élet azt jelenti, hogy mérgek nélkül élünk, nem marjuk meg egymást, nem zúgolódunk, nem vádaskodunk, mert tudjuk, hogy újjászületünk Jézus nyitott oldalából a kereszten – zárta szentbeszédét Ferenc pápa a Kazahsztán fővárosában szerdán délután tartott szentmise során.