Megszabadítani a szíveket a gyűlölettől – A pápa találkozója az Orosz régió jezsuitáival

La Civiltà Cattolica / Vertse Márta – Vatikáni Rádió  

A pápa 38. nemzetközi apostoli útjára szeptember 13. és 15. között került sor a közép-ázsiai ország fővárosában, Nur-Szultanban, a világvallások és a hagyományos vallások vezetőinek hetedik kongresszusa alkalmából. Ferenc pápa szeptember 15-én, csütörtökön reggel találkozott az Orosz régióban tevékenykedő tizenkilenc rendtársával az Apostoli Nunciatúra székházában. A találkozót kilenc órára tűzték ki az Apostoli Nunciatúrán, de a pápa már negyedórával előbb, háromnegyed kilenckor megérkezett. Miután belépett a terembe, ahol kör alakban helyezték el a székeket, az Orosz régió különböző nemzetiségű atyái nevében elöljárójuk, Bogusław Steczek atya köszöntötte a pápát és a következő szavakkal mutatta be a térségben működő jezsuiták tevékenységét:

„Szentatya, mi vagyunk az Ön rendtársai a Jézus Társasága oroszországi régiójában. Három országban dolgozunk: Oroszországban, Fehéroroszországban és Kirgizisztánban. Körülbelül harmincan vagyunk tizenegy országból. Fehéroroszországban ott élünk, ahol a Társaság túlélte a XVIII. században bekövetkezett feloszlatását. Azok a jezsuiták nagyban hozzájárultak a Társaság 1814-es újjáélesztéséhez – jegyezte meg P. Bogusław elöljáró, majd így folyatta: „Vityebszk városában is dolgozunk, ahol van egy plébániánk. A püspök nemrég szentelt fel egy templomot Szent Ignác tiszteletére. Oroszországban Moszkvában vagyunk jelen, ahol van egy Szent Tamásról elnevezett Felsőfokú Képzési Intézetünk. A „La Civiltà Cattolica” orosz kiadása is itt jelenik meg. Az intézet elöljárója és igazgatója egyben az oroszországi Katolikus Püspöki Konferencia főtitkára. Moszkvában, de a városon kívül is részt veszünk a lelkipásztori munkában, és még egy 1500 km-re lévő plébániára is eljutunk – mondta a bemutatkozáskor P. Bogusław Steczek SJ, a Jézus Társasága Orosz régiójának elöljárója.

Az orosz régió jezsuitáinak apostoli tevékenységéről  

Folytatva beszámolóját a jezsuiták térségben folytatott tevekénységéről, a lengyel elöljáró atya elmondta, hogy jelen vannak Kirovban is, ami 1000 km-re van Kazahsztántól nyugatra, az Ural felé. Nemrégiben kezdte meg működését a szentpétervári nagy szemináriumban egy chilei és egy lengyel jezsuita. Szibériában a rend fő állomáshelye Novoszibirszkben van, ahol a püspök Joseph Wert szintén a jezsuita rend tagja. Őt (Szent) II. János Pál nevezete ki egész Szibéria püspökévé harmincegy évvel ezelőtt. A novoszibirszki jezsuita kulturális és spirituális központnak az „Íñigo” nevet adták, utalással a Szent Ignác baszk származására. 1993 óta egy speciális előszemináriumi programot tartanak, amely a szentpétervári nagyszemináriumra való felkészítést szolgálja. Tomszkban, az egyetemi városban is jelen vannak egy nagyon dinamikus és élénk plébániával, valamint egy katolikus iskolával, amely az egyetlen egész Oroszországban. A jezsuita atyák Novokuznyeckben is vezetnek egy plébániát, ahol együttműködnek mind a latin szertartású, mind a görögkatolikusokkal. Kirgizisztánban az apostoli adminisztrátor, P. Anthony Corcoran egy új székesegyházat szeretne építeni a városközpont közelében, ezért elhozta magával az Apostoli Nunciatúrába a 30 kilogrammos alapkövet, hogy Ferenc pápa megáldhassa – jelentette be P. Bogusław Steczek SJ elöljáró. Bemutatkozó beszédében még arról is beszámolt, hogy Kirgizisztán fővárosában, Biskekben az Orosz régió jezsuitái a lelkipásztori munka mellett a Caritas tevékenységéért is felelősek. Különösen a szegényeket és a gyermekeket segítik, vallásuktól függetlenül. Az ország déli részén, Djalal-Abadban és Kirgizisztán második legnagyobb városában, Oshban is tevékenykednek – fejezte be az Orosz régió jezsuitáinak tevékenységét bemutató beszédét P. Steczek SJ elöljáró, hozzátéve, hogy a térség jezsuitái földrajzi, kulturális és vallási határokon teljesítik missziójukat. Végül a következő szavakkal fordult Ferenc pápához: „Ahhoz, hogy bátran haladjunk előre, kérjük Szentatyánk apostoli áldását”.

Ezután Ferenc pápa vette át a szót, és bevezette a beszélgetést. Megköszönte, hogy a jezsuiták felkeresték őt az Apostoli Nunciatúra épületében, majd megjegyezte, hogy utazásai során mostanra már szokássá váltak ezek a találkozói rendtársaival. Arra kérte vendégeit, hogy tegyenek fel kérdéseket és észrevételeiket is mondják el, ahogy a legjobbnak látják. „Használjuk ki ezt az együtt töltött időt!” – hangzott buzdítása. Rendtársai mindenekelőtt egészsége felől érdeklődtek: hogy van, hogy érzi magát. A pápa elégedetten válaszolt mind fizikai, mind mentális egészségét illetően, de hozzátette, hogy van egy kis problémája a lábával, ami lelassítja.

„Az Oroszország és Ukrajna között zajló háború egy világháború”

Arra a kérdésre, hogy hogyan látja a jelenlegi geopolitikai helyzetet, Ferenc pápa a következőket válaszolta: „Háború folyik, és szerintem tévedés azt hinni, hogy ez egy cowboyfilm, ahol vannak jók és rosszak. És az is hiba, ha azt gondoljuk, hogy ez egy Oroszország és Ukrajna között zajló háború és kész. Nem: ez egy világháború” – mondta Ferenc pápa, megerősítve korábbi állításait.

Ismét hangsúlyozta, hogy a konfliktus áldozata Ukrajna, majd annak az okára keresett érveket, hogy miért nem sikerült elkerülni ezt a háborút. A háború bizonyos értelemben olyan, mint egy házasság – mutatott rá a pápa. Ahhoz, hogy megértsük, meg kell vizsgálnunk a konfliktust kiváltó dinamikát. Vannak olyan nemzetközi tényezők, amelyek hozzájárultak a háború kirobbantásához .  

A beszélgetés során Ferenc pápa felelevenítette egy államférfival való találkozását, amit már máskor is említett: tavaly decemberben egy államfő felkereste őt, hogy elmondja: nagyon aggódik, mert a NATO „ugat” Oroszország küszöbén, figyelmen kívül hagyva, hogy az oroszok birodalmi felfogásúak, és félnek határaik bizonytalanságától. Ez az államférfi félelmének adott hangot, hogy mindez háborúhoz vezethet, ami két hónappal később valóban ki is tört. Nem lehet tehát leegyszerűsítve gondolkodni a konfliktus okairól – hangsúlyozta az Orosz régió jezsuita atyáival való beszélgetése során Ferenc pápa. Hozzátette, hogy a konfliktusban az imperializmusok összecsapását látja. Amikor az imperializmusok fenyegetve érzik magukat és hanyatlásnak indulnak, akkor a számukra egyetlen megoldással, vagyis a háború kirobbantásával reagálnak, hogy visszaszerezzék hatalmukat, hogy fegyvereket adjanak el és teszteljenek – foglalta össze az ukrán-orosz háborúról alkotott véleményét Ferenc pápa. Felidézte a spanyol polgárháborút, amely egyesek szerint a második világháborút készítette elő. A pápa nem fejezte ki egyetértését ezzel az állítással, de nem zárta ki a lehetőségét sem, majd így folytatta:  „Azonban nincs kétségem afelől, hogy most már a harmadik világháborút éljük. Egy évszázad alatt hármat láthattunk: egyet 1914 és 1918 között, egyet 1939 és 1945 között, és ezt, amit most élünk. Február óta arra törekszünk, hogy megszabadítsuk a szíveket a gyűlölettől. Számunkra ez elsődleges lelkipásztori elkötelezettség. Azt mondjuk az embereknek, hogy gyűlölni valakit nem keresztény dolog. De magunkon viseljük a megosztottság terhét. Minden nap imádkozzuk a rózsafüzért a békéért. Ezt kell tennünk: meg kell szabadítanunk a szíveket a gyűlölettől – jelölte meg Ferenc pápa a keresztények elsődleges feladatát szeptember 15-én, az Orosz régió jezsuita atyáival való kazahsztáni találkozóján, majd így folytatta visszaemlékezését:

Ferenc pápa béketeremtő szolgálata

„A háború első napjától kezdve egészen tegnapig folyamatosan beszéltem erről a konfliktusról, Ukrajna szenvedéseire hivatkozva. Az ország függetlenségének napján ott volt az ukrán zászló a Szent Péter téren, és természetesen szóltam róla. Miután beszéltem Ukrajnáról, úgy gondoltam, hogy mondok egy szót a két nép, az ukrán és az orosz szenvedéséről. Mert a háborúkban a nép szenved, az emberek. Mint mindig, most is a szegények fizetik meg az árát. És ez gyűlöletet szül. Azok, akik háborút folytatnak, megfeledkeznek az emberségről, és nem az emberek konkrét életét nézik, hanem a párt- és hatalmi érdekeket helyezik minden más elé. Minden konfliktusban az egyszerű emberek az igazi áldozatok, akik a saját bőrükkel fizetnek a háború őrültségeiért. Aztán utaltam a lányra is, akit felrobbantottak (augusztus 20-án, Moszkva körzetében Putyin ideológusának 30 éves lánya, Darja Dugina, autóbomba merénylet áldozata lett). Ekkor az emberek elfelejtettek mindent, amit addig mondtam, és csak erre a hivatkozásra figyeltek. De megértem az emberek reakcióit, mert sokat szenvednek” – idézte fel a tragikus eseményt Ferenc pápa.

Ezután emlékeztetett rá, hogy a háború kitörése utáni napon azonnal felkereste a szentszéki orosz nagykövetséget, amely a Szent Péter bazilikához vezető Via della Conciliazione sugárúton van a Vatikán közvetlen közelében (egy sarokkal arrébb, rádiónktól). Szokatlan gesztus volt ez, mivel a pápák soha nem mennek a nagykövetségekre. Csak akkor fogadják személyesen a nagyköveteket, amikor bemutatják a pápának megbízólevelüket, majd küldetésük végén, a búcsúlátogatás alkalmával. Ferenc pápa a szentszéki orosz nagykövetségen tett látogatásakor azt mondta Oroszország szentszéki nagykövetének, hogy szeretne beszélni Putyin elnökkel, arra kérve, hogy hagyja meg számára a párbeszéd lehetőségét, hagyjon nyitva egy „kis ablakot a párbeszédre”.

A kazahsztáni Apostoli Nunciatúra székházában megrendezett találkozón Ferenc pápa azt is felidézte jezsuita rendtársai számára, hogy fogadta az ukrán nagykövetet és két alkalommal beszélt Zelenszkij elnökkel is.  A pápa Michael Czerny bíborost, az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumának prefektusát és Konrad Krajewski bíborost, pápai főalamizsnást is elküldte Ukrajnába, hogy vigyék el szolidaritását az embereknek. A Szentszék államközi kapcsolatainak titkára, Paul Gallagher érsek is tett látogatást Ukrajnában. A Szentszék jelenléte a háborútól sújtott országban segítséget és támogatást jelent – hangsúlyozta a pápa. Így tudja kifejezni együttérzését. A pápa azt is tervezte, hogy személyesen felkeresi Ukrajnát, de most úgy tűnik számára, hogy ebben a pillanatban Isten akarata nem az, hogy oda utazzon, azonban nem zárta ki, hogy a jövőben erre sort kerít.

Tárgyalás minkét fél képviselőivel  

Az ukrán-orosz háborúhoz fűződő gondolatait folytatva Ferenc pápa arról is beszámolt az Orosz régióban tevékenykedő jezsuitáknak, hogy több ukrán felelős személyiség is felkereste őt, hogy segítségét kérje. Köztük volt az Ukrán Katolikus Egyetem rektorhelyettese, akit Zelenszkij elnök vallási ügyekért felelős tanácsosa, egy evangélikus kísért el. „Beszélgettünk, vitatkoztunk” – mondta a pápa, majd arra derített fényt, hogy eljött hozzá a fogolycseréért felelős katonai vezető is, ismét Zelenszkij elnök vallási tanácsadójával. Ezúttal egy több mint 300 foglyot tartalmazó listát tettek elé azzal a kéréssel, hogy tegyen valamit a fogolycsere érdekében. A pápa azonnal felhívta az orosz nagykövetet, hátha lehetne valamit tenni, hátha fel lehetne gyorsítani a fogolycserét. Amikor egy ukrán katolikus püspök jött el hozzá látogatóba, akkor a pápa átadott neki egy iratcsomót a háború témájával kapcsolatos nyilatkozataival. „Ukrajna lerohanását elfogadhatatlan, visszataszító, értelmetlen, barbár, szentségtörő agressziónak neveztem” – mondta a pápa, arra buzdítva rendtársait, hogy olvassák el összes nyilatkozatát, amelyeket a szentszéki Sajtóterem mind összegyűjtött. Majd hozzátette: „engem nem az érdekel, hogy megvédjétek a pápát, hanem az, hogy az emberek érezzék, hogy gyöngédséggel fordultok hozzájuk ti, akik a pápa testvérei vagytok. A pápa nem haragszik, ha félreértik, mert jól ismeri a szenvedést, ami a félreértést okozza” – mondta az Orosz régió jezsuita rendtársaival folytatott beszélgetés során Ferenc pápa kazahsztáni látogatása alkalmával.

Mit tehetnek a jezsuiták a háborús helyzetben?

Az Orosz régióban tevékenykedő nemzetközi jezsuita csoport egyik tagja a háborúra utalva a következő szavakkal fordult Ferenc pápához: „Szentatya, meg vagyok győződve, hogy Önnek szerepe lesz abban, ha valamikor megszületik a béke. És biztos, hogy hozzájárulása nagyon erőteljes lesz. Mi különböző országokból érkezett jezsuiták csoportját alkotjuk. Ön, jezsuitaként milyen lépéseket tanácsol nekünk, mit tegyünk? Mit kér tőlünk? Mit tehetünk?”

Isten stílusa a közelség

Ferenc pápa feleletében a közelséget emelte ki, hangsúlyozva, hogy számára ez a legfontosabb. Meg kell mutatni a közelségünket. Ez a kulcsszó: közel lenni, segíteni a szenvedő embereken. Az embereknek érezniük kell, hogy püspökük, plébánosuk, az egyház közel áll hozzájuk. Ez Isten stílusa. A pápa idézett a Második Törvénykönyvből: „Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?” (MTörv 4,7).  Isten stílusa a közelség – szögezte le Ferenc pápa.

A diktatúrák mindig kegyetlenek

Egy másik rendtársa azzal a kérdéssel fordult Ferenc pápához, hogy hogyan élte meg jezsuita provinciálisként szülőhazájában, Argentínában az 1976-83 közötti időszakban uralkodó diktatúrát? Milyen tapasztalatokat szerzett?

Ferenc pápa a kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a diktatórikus kormányok kegyetlenek, a diktatúrában mindig van kegyetlenség. Argentínában elfogták az embereket, felrakták őket egy repülőgépre, majd a tengerbe dobták őket. Személyesen sok olyan politikust ismert, akiket börtönbe zártak és megkínoztak! Ezekben a helyzetekben az ember elveszíti a jogait, de az emberi érzékenységét is – fejtette ki a pápa, majd felidézte, hogy azokban az években sokszor hallotta jó katolikusoktól is, hogy azt mondják: „Megérdemlik ezek a kommunisták! Megérdemelték sorsukat!” Ezzel az állásponttal szemben a pápa rámutatott, hogy milyen szörnyű, amikor a politikai eszme felülmúlja a vallási értékeket. Argentínában az édesanyák voltak azok, akik mozgalmat indítottak a diktatúra ellen, és gyermekeik megkeresésére indultak. Argentínában az anyák voltak a bátrak – húzta alá Ferenc pápa.

Hogyan imádkozik Ferenc pápa? Mit kér az Úrtól?

A következő kérdéshez egy kérés is társult. A kérdés így szólt: mi van a pápa szívében? Mi van sajátos imájában? A kérés pedig arra vonatkozott, hogy adjon tanácsot a papi hivatásra készülő szeminaristáknak, üzenjen nekik…

Ferenc pápa először a kérésre reagált. Arra kérte a szeminaristákat, hogy legyenek normálisak, legyenek normális emberek. Vannak szemináriumok, ahol az egyik probléma az, hogy nem fogadnak be normális embereket. A szeminaristák óvakodjanak attól, hogy furcsa vallási vagy emberi megnyilvánulásokat kövessenek. A szeminaristák legyenek normálisak az imádságban is. Úgy imádkozzanak, mint fiú az apjához. A normalitás komolyságot jelent – összegezte a szeminaristáknak szóló üzenetét a pápa.

A közbenjárást kérő ima kopogtatás az Úr szívén

A kérdés első része arra vonatkozott, hogy mit hordoz Ferenc pápa a szívében és imájában? A pápa felfedte rendtársainak, hogy számára a természetes ima mindig ez a könyörgés: „Tekints a népedre Uram!”. Ehelyett nem talál másikat. Ez tényleg nagyon egyszerű ima – állapította meg, majd leszögezte, hogy a közbenjárást kérő ima kopogtatás az Úr szívén. És arra bíztatta rendtársait, hogy ne felejtsék el: az imádsághoz parúziára, nyitottságra, tisztánlátásra, bátorságra van szükség. Ábrahámot állította eléjük példaképnek, amikor így imádkozik: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok” (Ter 18,32), majd hangsúlyosan megfogalmazza kérését. Az imádkozás módját elemezve a pápa anyanyelvén fejezte ki gondolatát: Istennel „karöltve” kell imádkozni, ahogy spanyolul mondják (Hay che rezar „pulseando” con Dios). Ez egy bátor ima, szemtől szembe. Nem annyira a vigaszt keresve, amit természetesen keresni kell, de mindenekelőtt kérni, kérni, kérni.... Azt gondoljuk, hogy a parúzia csak a cselekvés egy erénye, de nem, az ima erénye is – hangsúlyozta a pápa.

Vigaszt jelentenek az Istenben bízó, imádkozó jezsuiták

Az Orosz régió jezsuitái ezután arra voltak kíváncsiak, hogy a Jézus Társasága helyzetét nézve mi nyújt vigaszt Ferenc pápának és mi okoz számára nyugtalanságot?

A Jézus Társaságához való érzelmi kötődés prioritása

A pápa elmondta, hogy a közelmúltban részt vett egy összejövetelen a jezsuita Kúrián a világ minden részérő érkezett rendtársakkal, összesen mintegy negyvenen voltak. Valóban vigasztaló volt hallgatni őket. A pápa számára vigaszt nyújt, ha egy jezsuita imádkozik és bízik az Úrban. Ebből a szempontból jónak ítélte meg a Társaság szintjét. Azonban nem jelent vigaszt számára, ha egy jezsuita egyik vagy másik témában inkább „specialista”, mintsem jezsuita. A szakosodást előzze meg a Társasághoz való érzelmi tartozás – tanácsolta Ferenc pápa jezsuita rendtársainak Kazahsztánban, a főváros, Nur-Szultán nunciatúráján megrendezett találkozó alkalmával.

A kirgiz katolikusok is köszöntésüket küldték Ferenc pápának

Az Orosz régió elöljárója ekkor az idei év vigasztalásai közül megemlítette, hogy felszenteltek egy orosz papot és van egy orosz novíciusuk, valamint két hónappal ezelőtt Vietnamból két jezsuita érkezett Kirgizisztánba: egy szociológia professzor és egy még tanuló skolasztikus. Ugyancsak vigaszt nyújt, hogy van egy jezsuita testvér Kirgizisztánban, aki együttműködik P. Corcoran apostoli adminisztrátorral. A kirgiz egyház nagyon kicsiny, az összes katolikus beférne ebbe a terembe! – mondta P. Bogusław, majd a következő üzenettel fordult Ferenc pápához: „Egy családapa arra kért, hogy mondjam meg Önnek: vannak katolikusok Kirgizisztánban is”. Az Orosz régió jezsuitái számára nagyon fontos a Szentszék támogatása, és természetesen fontos a Nunciatúra részéről érkező támogatás is.

A nunciatúra a Szentszék „hosszú keze” – lunga manus

A pápa egyetértésének adott hangot: valóban, a nunciatúra a Szentszék lunga manus-a, hosszú keze, amely segíti a helyi egyházakat, különösen a kicsiny egyházakat, majd ő tett fel egy kérdést jezsuita rendtársainak: Hogyan látjátok ti, a perifériáról a Vatikánt?

A Vatikán olykor távolinak tűnik a perifériákról

P. Bogusław SJ nyílt egyszerűséggel válaszolt az Orosz régió jezsuitái nevében: „Néha olyan távoli, hogy elfelejtkezünk róla! Mivel ilyen kis csoport vagyunk, számunkra nagyon fontos, hogy az egyetemes egyházhoz tartozunk. Így az emberek is belátják, hogy nem valamilyen kis szekta vagyunk, hanem része az egyetemes egyháznak” – magyarázta az elöljáró, majd arról szól, hogy milyen rosszul esik, amikor úgy érzik, hogy az egyház képviselői keveset foglalkoznak egy kis ország egyházával. Néha még a kormányok is megkérdezik, hogy az egyház miért foglalkozik olyan keveset az országban élő katolikusok helyzetével?

Az egyházban mindenki hallattassa hangját

Ferenc pápa igazat adott rendtársainak, majd megjelölte a helyes magatartást: ebben a helyzetben tehát fontos, hogy hallassuk magunkat! Hallassátok a hangotokat! Az egyház a központban nagyon elfoglalt sok mindennapi feladattal és érheti az a kísértés, hogy feledékeny legyen vagy hogy ne fordítson megfelelő figyelmet a dolgokra. De ha a gyermek kiabál, kiabál, kiabál… a végén az anyuka ad neki tejet! Az egyháznak szüksége van rá, hogy mindenki hallathassa a hangját, hogy mindenki megszólalhasson még tájszólásban is!

Együttműködés az ortodox hívekkel a fogyatékosok gondozásában

Az Orosz régió elöljárója ekkor ortodox testvéreink üzenetét adta át Ferenc pápának. Hálájukat fejezték ki azért, mert a pápa az egyszerű és szükséget szenvedő emberek mellett áll. Az elöljáró atya arról is beszámolt, hogy a régióban tevékenykedő jezsuiták együttműködnek ortodox testvéreinkkel a fogyatékosság területén, majd ismételten hálájukról biztosította a Szentatyát.

Az uniatizmus már egy elfeledett szó

A pápa viszonozta az ortodox hívek háláját, megállapítva, hogy véleménye szerint fokozatos közeledés tapasztalható a katolikusok és az ortodoxok között, ami nagyon fontos. „Együtt kell dolgoznunk, imádkoznunk egymásért, le kell küzdenünk a gyanakvásokat” – hangoztatta a pápa, majd utalt rá, hogy éppen az előző napon, szeptember 14-én, a vallási vezetők kongresszusán fogadott négy orosz ortodox püspököt. Azt figyelte meg, hogy még mindig nagy az aggodalom az uniatizmus, vagyis a keleti egyházak Rómával való egyesülése miatt. De a pápa azt válaszolta nekik, hogy az már egy elfeledett szó. „Félnek attól, hogy mi „anyósként viselkedünk”, félnek, hogy visszatér az uniatizmus. Kísérti őket ez a szellem. Meg kell nyugtatni őket, ez segít” – tanácsolta Ferenc pápa.

A 2013-as konklávé döntésének elfogadása az engedelmesség beteljesítése volt

Végül az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy mit érzett Jorge Bergoglio bíboros amikor pápává választották?

Ferenc pápa válasza rövid, de lényegre törő volt, így hangzott: „Azt, hogy elfogadva, teljesítettem az engedelmesség negyedik fogadalmát”.

A kirgizisztáni székesegyház alapkövének megáldása

A találkozó a végéhez közeledett. A régió elöljárója megkérte a pápát, hogy áldja meg a harminc kilogrammos követ, amely a Kirgizisztánban épülő székesegyház alapköve lesz. Van benne egy másik kő, amely Kafarnaumból származik. A templomot a Jó Pásztornak szentelik majd. Ferenc pápa megérintette, majd megáldotta az alapkövet. Ezután az elöljáró néhány „kicsinynek és szegényesnek” nevezett ajándékot nyújtott át a pápának, aki így kommentálta P. Bogusław Steczek SJ szavait:

Őrizzétek meg a szegénységet! – Ferenc pápa buzdítása rendtársainak

„Őrizzétek meg a szegénységet! Amikor nincs szegénység, akkor minden rossz jelentkezik. Meg kell őrizni a szegénységet”.

A találkozó végén az Orosz régió jezsuitái a pápának ajándékoztak egy fotóalbumot, amely bemutatja a térségben folytatott munkájukat. Az ajándékok között volt egy szalmából készült angyal, Fehéroroszország tipikus terméke, végül egy Kirgizisztánból származó fejfedő. Ferenc pápa és az Orosz régió jezsuitáinak találkozója, amelyet szeptember 15-én tartottak Kazahsztán fővárosában, Nur-Szultánban, az Apostoli Nunciatúra épületében, egy Üdvözlégy Mária elimádkozásával zárult. A Szentatya apostoli áldását követően közös fénykép készült, amely bevezeti a „La Civiltà Cattolica” jezsuita folyóiratban a találkozóról megjelent cikket. Ferenc pápa távozása előtt egyenként köszöntötte a jelen lévő jezsuitákat, majd folytatta a közép-ázsiai országban tett látogatásának utolsó napját, amelyre a világvallások és hagyományos vallások vezetőinek hetedik kongresszusa alkalmából került sor.  

P. Antonio Spadaro SJ, a testvéri találkozók kiváltságos tanúja

A beszélgetést P. Antonio Spadaro SJ tette közzé, aki 2011. október elseje óta főszerkesztője, igazgatója az 1850-ben alapított és két hetente megjelenő „La Civiltà Cattolica” jezsuita folyóiratnak, amely a legrégebbi azok közül az olasz folyóiratok közül, amelyek soha nem szüntették be, nem szakították félbe publikációik kiadását.  Ferenc pápa apostoli útjai során szinten minden alkalommal találkozott jezsuita rendtársaival – 38 látogatása során erre 35-ször került sor. Antonio Spadaro atya a következő szavakkal foglalta össze ezeknek a magánbeszélgetéseknek a hangulatát: „egy testvéri pillanat, amely nagyon egyszerűen és kötetlenül zajlik, kérdésekből és válaszokból áll, nagyon szabad és közvetlen”. A pápa minden alkalommal az egyházat és az adott nemzetet érintő kérdésekkel foglalkozik és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a találkozók az apostoli utazások első visszhangjai. Mindig rendkívül szívélyes a hangulat, a pápa gyakran jókedvűen mosolyog, de komoly kérdések is elhangzanak, amelyekre megfontoltan, kellő nyugalommal válaszol.

Ferenc pápa apostoli útjainak lényege: evangéliumi prófécia és diplomácia

Spadaro atya egy interjúban elmondta, hogy a fényképezőgép és a tévékamera csak az első pillanatokban, az üdvözléseknél van jelen. Amint az újságírók stábja távozik a teremből, ő maga rögzíti a találkozón elhangzottakat, majd miután átírta a szöveget, megmutatja a Szentatyának. A pápa elolvassa a cikket és olykor minimális változtatásokat eszközöl, hogy az olvasók jobban megértsék a kötetlen beszélgetés szavainak tartalmát. A pápa dönti el, hogy megjelenhet-e vagy sem a cikk, de eddig még mindig engedélyezte – tájékoztatott róla a „La Civiltà Cattolica” jezsuita folyóirat főszerkesztője. Végül két szóban foglalta össze ezeknek a nagy jelentőségű apostoli utaknak a lényegét: „evangéliumi prófécia és diplomácia”. Ferenc pápa kazahsztáni üzenete rendtársainak, minden kereszténynek és a világnak pedig a címben már elhangzott felhívás: „szabadítsuk meg a szíveket a gyűlölettől”.