Ferenc pápa a nemzetközi sport csúcstalálkozóhoz: Csapatjáték szellemében sportoljatok!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Csapatban kell játszani, közös összefogással
Kevin Farrell, Tolentino de Mendonça és Gianfranco Ravasi bíborosok vezetésével érkezett a pápai kihallgatásra a világi és egyházi sportszervezetek sokféle ágazatát képviselő csoport, mely elkötelezetten dolgozik a sportolás előmozdításán, hogy a „sport összetartó, mindenki számára elérhető és személyre szabott legyen”. A sport merész és nehéz célkitűzéseinek eléréséhez, hogy az „gyorsabb, magasabb és erősebb” legyen, Ferenc pápa hozzáfűzte, hogy azt csapatban kell játszani, összefogással. Ez a közösségi szempont lényegileg kapcsolódik az előző három célkitűzéshez. Az Egyház közel áll a sporthoz, ami az emberek találkozásának, az értékek formálódásának és a testvériségnek a helye. Ezért van otthon a sport az egyházban, különösen az iskolákban, oratóriumokban vagy ifjúsági központokban.
A sport a béketeremtés szolgálatában
A sport, mely gyakorolása során az embert állítja a középpontba, csak növeli az együttjátszás örömét, gyarapítja a részvétel és a megosztás érzését, ahol mindenki egy csoport tagjának érzi magát. A pápa a játék jó ízére emlékeztette a sport képviselőit valamint annak amatőr lelkiségére. A sportban a játék-dimenziója alapvető jellegű, különösen a legkisebbek számára: örömet okoz, társaságot teremt, barátságokat köt, ugyanakkor alakítja is az embert. A sportnak köszönhetően erős és tartós kapcsolatok jönnek létre, hiszen a sport közösségteremtő erő.
A sport az értékek megbecsülésére nevel
Ahogy a tagok egy testet alkotnak, úgy a játékosok csapattá formálódnak, az emberek pedig közösséggé lesznek. A sport a társadalom egységének jelképe, az integráció megtapasztalása, a harmónia és a béke üzenetével. A pápa szerint ma nagy szükségünk van a béke pedagógiájára, a béke kultúrájának ápolására, kezdve az emberek egymást közti személyes kapcsolatától a népek és nemzetek közötti kapcsolatokig menően, mely hathatós erővé válhat a béke építésében. Felhívta a figyelmüket a leselejtezés kultúrája fájdalmas jelenségére, mely a „Vedd és dobd el!” gondolat jegyében működik. A sportolók azonban sokat tehetnek e tévedés leküzdésében, hiszen éppen a sport révén sokan nyerték vissza méltóságukat peremre szorított helyzetükből.
A sport nyitott, befogadó és barátságos
A sportban egyfajta teremtő erő működik, mely nagyban segíthet érett és sikeres személyiségek kialakításában, egyúttal megvéd attól a veszélytől is, hogy az ember beleessen az üzlet, a profit, a fogyasztói szemlélet „gépezetébe”. Ezért is közös felelősségünk, hogy a sportot mindenki számára elérhetővé tegyük. Fel kell számolni azokat a fizikai, társadalmi, kulturális és gazdasági akadályokat, amelyek kizárják vagy akadályozzák a sporthoz való hozzáférést. Azonban nem elég, hogy a sport elérhető legyen mindenkinek. Szükség van emberségre is, hogy a nyitott ajtó mellett legyen valaki, aki szívesen, nyitott szívvel fogadja a belépőt, aki így a maga módján, saját lehetőségeivel és korlátaival bekapcsolódhat a sport gyakorlásába. A sport másfelől egy aszkézis jellegű kaland, ami fáradság árán tökéletesít. Végül a Szentatya arra biztatta a sport képviselőit, hogy tegyék a sportot mindenki otthonává, nyitottá és barátságossá, és őrizzék annak családias hangulatát. Ebben a küldetésükben a pápa az egyház nevében közel áll hozzájuk és erre adja apostoli áldását.