Ferenc pápa a kommunikációs dikasztériumhoz: Közösen tanuljatok a nehézségekből!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az egyházi kapcsolatok élő szőttesében értjük meg az Úr szavát
A szinódus nem kommunikációs gyakorlat, de nem is a kisebbség és a többség egyezkedése a megoldásról, hanem arra irányul, hogy hallgassa, megértse és a gyakorlatba átültesse Isten akaratát. Ez a folyamat sohasem az egyes személy, hanem mindig az Egyház egésze révén valósul meg. Csakis az egyházi kapcsolatok élő szőttesében leszünk képesek megérteni az Úr szavát, amikor együtt járunk – szól Ferenc pápa beszédének bevezetője. Mint a föld sója és a világ világossága hordozzuk a szinodalitást az egyház lényeges alkotó jellegeként. A pápa beszéde ennek megvilágítására bibliai személyek kapcsolatrendszerének példáit tárta fel, akik soha nem voltak magányos hősök, mint Ábrahám, aki a belőle származó nép ígéretét hordozza. A beszédben járatlan Mózes rászorul testvérei, Áron és Mirjam segítségére. A názáreti Mária sem énekelné a Magnificatot Erzsébet nélkül és csak József segítségével tudja elkerülni a rá és a Gyermekére leselkedő veszélyt. Jézus is rászorult emberi kapcsolatokra, ennek tán legfőbb jelzője, amikor az Olajfák hegyi agóniájába bevonja három tanítványát.
A kommunikáció a kapcsolatok kézművessége, Isten szavának a tolmácsolásával
Beszéde második részében a pápa a kommunikáció szerepére utal, mely lehetővé teszi a közösségi dimenziót, ami kapcsolatokon alapul. Így a kommunikáció elősegíti a közelséget, hangot ad a kizártnak és a ráirányítja a figyelmet a mellőzöttekre. Ilyen értelemben a kommunikáció a kapcsolatok kézművessége, mindig Isten szavának a tolmácsolásával. A pápa ennek kapcsán három szempontot ajánlott további megfontolásra. A kommunikáció először is segítsen abban, hogy az emberek mind kevésbé legyenek egyedüliek, éppen ezért enyhítsék a magányukat. Ez akkor történik meg, amikor az egyedüliek belül hordott kérdései, reménységei és nehézségei kifejezésre jutnak rajtuk kívül is, éppen ezért kell az egyháznak ismernie, hogy mi van a mai emberek szívében. Második vonásként említi a pápa, hogy az egyház kommunikációja tegye szóvá azokat, akiknek nincs hangjuk. A Szentlélek kegyelme révén tud az egyház az utolsók mellé állni, főként a perifériákon, nem is csak anyagi, hanem főleg egzisztenciális értelemben. Harmadik szempontként ajánlotta a pápa, hogy a kommunikáció tanuljon a közlés nehézségeiből. Félreértések, restség, téves megközelítések vezethetnek Jézus helytelen értelmezéséhez, mint ahogy Júdás politikai messiásságot vár tőle. Éppen ezért tanuljunk a kommunikációs nehézségekből. Az egyházban lehet olyan sokféleség és üdvös feszültség, mely a Szentlélek által harmóniává oldódik. A dikasztérium munkája nem egyszerűen technikai jellegű, hanem az egyházi lét módját is érinti. Ferenc pápa végül megköszönte a munkájukat és arra biztatta őket, hogy határozott és prófétai módon haladjanak előre.