Ferenc pápa a CGIL olasz szakszervezethez: Legyetek a munka világának őrszemei!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Ferenc pápa mindenekelőtt közelségéről biztosította az olasz történelmi szakszervezetet: nincs szakszervezet dolgozók nélkül és nincsenek dolgozók szakszervezet nélkül. A mai technokrata világ részben csalódást okozott az igazságosság elvárásában a dolgozók körében, ezért ismét a munka értékéből kell kiindulni, mely a személyes elhivatottság és a társadalmi dimenzió találkozási helye. A munka teszi lehetővé az ember számára, hogy megvalósítsa önmagát, megtapasztalja a testvériséget, ápolja a társadalmi barátságot és megjavítsa a világot. A pápa a Laudato si’ és a Fratelli tutti enciklikái gondolatait ajánlotta nekik megfontolásra.
A munka mindenekelőtt „társadalmat épít”
A munka mindenekelőtt „társadalmat épít”, mely mindig sokkal több, mint a benne dolgozó különféle szakmák összessége, a dolgozó személyek és a gazdasági-politikai tervek összefüggésein keresztül, melyek a demokrácia mindennapi társadalmi szőttesét adják. Ez pedig nem tárgyalóasztaloknál készül, hanem gyárakban, üzemekben és a termőföldeken: alulról jön tehát, a valóságból. A szakszervezet egyik feladatának nevezte a pápa a „munka értelmére nevelést”, mely előmozdítja a dolgozók közötti testvériséget: „Az emberi értékek mindig gazdasági értékek is, és a gazdaság működési hibáinak mindig megvan az ára az emberi oldalon is. Ha lemondunk arról, hogy az emberekbe fektessünk be, pusztán csak azért, hogy nagyobb legyen a közvetlen hasznunk, az nagyon rossz üzlet a társadalom számára” – idézett a pápa a Laudato si’enciklikájából. Jelezzék mindig a „munka eltorzulásait”, mint például az állapotos nők elbocsátását, a fiatalok munkahelyi bizonytalanságait.
Sürgető probléma a „dolgozók munkahelyi biztonsága” és az „emberek kizsákmányolása”
Sürgető problémaként említette a pápa a dolgozók munkahelyi biztonságát, hiszen az olasz sajtó mindennapos hírei a halálos munkahelyi balesetek. Nem lehet megengedni, hogy egy szintre helyezzék a nyereséget és az emberi személyt. A pápa másik aggodalma az „emberek kizsákmányolása” olyan téren, mint a „fekete munka, a rabszolgaként kezelt mezőgazdasági napszámosok és három műszakba kényszerítés világa”. Az utóbbi időben nő a „szegény dolgozók” száma, akik a fizetésükből egyre kevésbé tudják eltartani a családjukat. A szakszervezet arra hivatott, hogy hangot adjon azoknak, akiknek nincs hangjuk. Igen, csapjanak zajt, főként a fiatalok érdekében, akik gyakran bizonytalan, méltánytalan, sőt rabszolga-szerződések megkötésére kényszerülnek – kérte a pápa. A járvány miatt az utóbbi években megnőtt azok száma, akik lemondani kényszerülnek a munkájukról, mert elégedetlenek azokkal, a munkahelyi légkörrel, a szerződési formákkal, ezért felmondanak és más lehetőségek után néznek.
„Legyetek a munka világának őrszemei!”
Végül a pápa arra kérte őket, hogy legyenek a munka világának „őrszemei”, akik szövetségeket kötnek, ahelyett hogy terméketlen szembenállásokat teremtenének. Az emberek békére szomjaznak, főként a mostani történelmi pillanatban, amikor mindenki hozzájárulása alapvetően fontos. A békére nevelés a remény jele lehet mindenki számára, még a munkahelyeken is. Megköszönte Ferenc pápa a CGIL szakszervezet munkáját, amit a szegényekért, a migránsokért, a törékeny emberekért, a fogyatékkal élőkért és a munkanélküliekért tesz, majd Munkás Szent József oltalmába ajánlotta őket.
