A pápa a finn ökumenikus küldöttséghez: Soha ne fáradjatok bele az egység előmozdításába!

Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa csütörtökön a Vatikánban a Finnországból érkezett ökumenikus delegációhoz fordulva arról beszélt, hogy mennyire fontos a Krisztusban megkeresztelt keresztények közös hivatásának maradéktalan megélése, hogy fáradhatatlanul munkálkodjanak a kiengesztelődésért, és legyenek a megbékélés elősegítői a háborútól sújtott világban. A csoport a hagyományos ökumenikus zarándoklat keretében látogatott Rómába, Szent Henrik, a Finnországban vértanúhalált halt angol származású püspök ünnepén, akit a katolikusok és az evangélikusok, valamint több protestáns egyház és az anglikán közösség is tisztel. A küldöttségben a katolikus és evangélikus tagok mellett ortodox és metodista képviselők is helyet kaptak.

A kiengesztelődés előmozdítása a keresztények között és a megosztott világban

Ferenc pápa azzal kezdte beszédét, hogy köszönetet mondott a finn keresztény vezetőknek részvétükért XVI. Benedek pápa közelmúltbeli halála miatt. A január 8-án ünnepelt Jézus megkeresztelkedésére utalva a pápa emlékeztette a jelenlévőket, hogy közös Krisztus-keresztségünk arra szólít fel, hogy előmozdítsuk a keresztények közötti és a megosztott világban a kiengesztelődést. „Mi, hívők, miután megkaptuk az egy keresztséget, mindenekelőtt arra kaptunk meghívást, hogy hálát adjunk, mert a keresztség vizétől kezdve létünk is kiengesztelődött Istennel, másokkal és az egész teremtéssel. Kiengesztelődött gyermekként arra vagyunk hivatva, hogy fáradhatatlanul dolgozzunk az egymás közötti kiengesztelődésért, és legyünk a kiengesztelődés előmozdítói világunkban.”

Konkrét közelség az igazságtalanság és a háború áldozataihoz

A pápa megjegyezte, hogy ez a szempont különösen fontos, mivel az egyházak világszerte január 18. és 25. között ünneplik a Keresztények Egységéért tartott Imahetet, amely idén a következő témára összpontosít: „Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot” (Iz 1,17). „Ezekben a szavakban – jegyezte meg – keresztségünk visszhangját halljuk, amely a kegyelemtől segítve arra szólít bennünket, hogy az igazságosság cselekedeteit hajtsuk végre, és a közelség konkrét gesztusait tegyük az igazságtalanság, a peremre szorulás és az elnyomás különféle formáinak, különösen a háború áldozatai felé.” „A Krisztusba vetett hit tanúiként, aki elmerült emberi állapotunk gyarlóságában, kötelességünk elmerülni a rászorulók sebeiben. És ezt együtt kell tennünk.”

Szent Henrik nyomában járva

Szent Henrikre, mint a „hit tanújára, a remény hírnökére és a szeretet eszközére” emlékeztetve a pápa hangsúlyozta annak fontosságát, hogy felismerjük az egységben osztozás nagyságát, hogy együtt imádkozzunk, és intenzíven munkálkodjunk a megosztottság leküzdéséért, és hogy egyek legyünk, hogy a világ higgyen”. Azonban ennek a valóságnak a tudatára ébredni nem elég. Őszinte szenvedélyt kell táplálnunk, amely abból a vágyból fakad, hogy „legyőzzük a szembenálló tanúságtételt, amely a keresztények közötti történelmi megosztottságból fakad, amely ártott Krisztus teste egységének. Ma mindenekelőtt az evangelizálás iránti tüzes lelkedésre van szükség” – hangsúlyozta a pápa. Ezért megismételte felhívását, hogy „soha ne fáradjunk bele abba, hogy szeressük és reménykedve keressük azokat, akik távol vannak”, és „tápláljunk mély és buzgó vágyat Jézus hirdetésére és az Ő általa annyira vágyott egység építésére”. Befejezésül Ferenc pápa arra hívta a jelenlévőket, hogy közösen imádkozzák el az Úr imáját, amely „minden más imánál jobban megmutatja keresztségünk valóságát”.