A pápa beszéde a kivui erőszak áldozataihoz: mondjunk igent a kiengesztelődésre és a reményre
Somogyi Viktória – Vatikán
A kongói főváros apostoli nunciatúráján került sor szerdán délután a találkozóra a pápa és az ország keleti részén tapasztalt erőszak áldozatai között. Énekekkel kezdődött az esemény, amely alkalmával levetítettek egy videót is a témával kapcsolatban. Ezt követően került sor a különböző települések egy-egy áldozatának tanúságtételére.
Nem lesz békéje e nemzetnek, amíg nem uralkodik béke a keleti részén
Ferenc pápa ezt követő beszéde elején köszönetét fejezte ki a tanúságtételekért és megdöbbenésének adott hangot az embertelen erőszak miatt, amelyet ezek a személyek láttak és személyesen megéltek. „Nincsenek szavak, csak csendben sírhatunk” – állapította meg a pápa. „Bunia, Beni-Butembo, Goma, Masisi, Rutshuru, Bukavu, Uvira: ezek azok a helyek, amelyeket a nemzetközi média alig említ. Ezeken a helyeken és másutt is nagyon sok testvérünk, egyetlen emberi családunk gyermekei túszul estek a hatalmasok szeszélyeinek, akik a legerősebb fegyverekkel rendelkeznek. Ma a szívem ennek a hatalmas országnak a keleti részén van. Nem lesz békéje e nemzetnek, amíg nem uralkodik béke a keleti részén” – hangsúlyozta a pápa. Közelségét fejezte ki minden családnak, amely gyászol vagy amelyet kitelepítettek a falvak felgyújtása és más háborús bűnök miatt, a szexuális erőszak túlélőinek és minden megsebesült gyermeknek és felnőttnek: Veletek vagyok! Isten simogatását szeretném elhozni nektek, aki gyengéden és együttérzéssel tekint rátok. Míg az erőszakosok gyalogosként kezelnek titeket, Mennyei Atyánk látja méltóságotokat, és mindegyikőtöknek ezt mondja: „Drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek.” (Iz 43,4). Az egyház mindig az oldalatokon áll. Isten szeret benneteket; nem felejtett el titeket. De az embereknek is emlékezniük kell rátok! – hangsúlyozta a pápa.
A pápa elítélte az erőszakot Kongóban
Elítélte a fegyveres erőszakot, a mészárlásokat, a nemi erőszakot, a falvak elpusztítását és elfoglalását, valamint a szántóföldek kifosztását és a szarvasmarhák elhajtását, amely visszaélések továbbra is megtörténnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Elítélte továbbá az ország vagyonának gyilkos, illegális kizsákmányolását, és a Kongó feldarabolására tett kísérleteket annak ellenőrzése érdekében. Felháborodást kelt annak tudata, hogy a sok embert tragikusan érintő bizonytalanságot, erőszakot és háborút nemcsak külső erők, hanem belülről is gyalázatosan táplálják, magánérdekek és előnyök érvényesítése érdekében. A pápa a Mennyei Atyához fordult, aki azt akarja, hogy mindannyian testvérek legyünk a földön: „alázatosan lehajtom a fejem, és fájdalommal a szívemben kérem, bocsássa meg az ember ember elleni erőszakát. Atyám, könyörülj rajtunk! Vigasztald az áldozatokat és a szenvedőket. Változtasd meg azoknak a szívét, akik brutális atrocitásokat követnek el, amelyek szégyent hoznak az egész emberiségre! És nyisd fel azoknak a szemét, akik nem hajlandók meglátni ezeket az utálatos dolgokat, vagy elsétálnak mellettük.
A nyersanyagok és a pénz iránti telhetetlen mohóság által kirobbantott háború
Ezek a konfliktusok emberek millióit kényszerítik otthonuk elhagyására, súlyos emberi jogsértéseket okoznak, szétrombolják a nemzet társadalmi-gazdasági szövetét, és nehezen gyógyuló sebeket okoznak. Polarizáló küzdelmek ezek, amelyekben az etnikai, területi és csoportdinamika összefonódik; konfliktusok, amelyek a földtulajdonnal, az intézmények hiányával vagy gyengeségével, valamint az ellenségeskedéssel és gyűlölettel kapcsolatosak, amelyet a hamis isten nevében elkövetett erőszak istenkáromlása jellemez. Mégis mindenekelőtt a nyersanyagok és a pénz iránti telhetetlen mohóság által kirobbantott háború, amely táplálja a fegyveres gazdaságot, és amely instabilitást és korrupciót teremt. Micsoda botrány és micsoda képmutatás, hogy embereket erőszakolnak meg és ölnek meg, miközben az erőszakot és halált okozó kereskedelem továbbra is virágzik! – nyomatékosította erőteljes szavakkal a pápa.
Ne a vérrel szennyezett erőforrásokból és pénzből gazdagodjatok meg!
Szívből jövő felhívást intézett minden emberhez, minden országon belüli és azon kívüli szervezethez, amely háborút gerjeszt a Kongói Demokratikus Köztársaságban az ország kifosztása, nyomorgatása és destabilizálása érdekében. Ezek az erők az ország javainak illegális kizsákmányolásával és ártatlan áldozatok brutális feláldozásával gazdagodnak. Halljátok meg vérük kiáltását (vö. Ter 4,10), nyissátok ki fületeket Isten szavára, aki megtérésre hív, és lelkiismeretetek szavára: tegyétek el fegyvereiteket, vessetek véget a háborúnak. Elég volt! Ne a szegények árán gazdagodjatok meg, ne a vérrel szennyezett erőforrásokból és pénzből gazdagodjatok meg! – követelte a pápa.
Kezdjük újra két „nem”-mel és két „igen”-nel
Ezután feltette a kérdést: Mit tehetünk? Hol kezdjük? Hogyan kell cselekednünk a béke előmozdítása érdekében? Majd azt javasolta, hogy kezdjük újra két „nem”-mel és két „igen”-nel. Beszéde második részében ezeket fejtette ki.
Mondjunk nemet az erőszakra
Először is, nemet kell mondani az erőszakra, mindig és mindenhol, „ha” vagy „de” nélkül. Világos és határozott „nem”-et kell mondanunk mindazoknak, akik ezeket Isten nevében akarják elkövetni. Az erőszakra nemet mondani azonban nem elég az erőszakos cselekmények elkerüléséhez. Az erőszak gyökereit is fel kell számolnunk: a kapzsiságot, az irigységet és mindenekelőtt a neheztelést. Jézus nevében, aki megbocsátott azoknak, akik szögekkel szúrták át kezét és lábát, keresztre feszítették, kérek mindenkit: kérem, fegyverezzétek le szíveteket. Ez azt jelenti, hogy minden mérget el kell távolítani, a gyűlöletet elutasítani, a kapzsiságot csillapítani, a keserűséget eltörölni. Mindezekre a dolgokra „nem”-et mondani gyengeségnek tűnhet, de valójában felszabadít, mert békét ad nekünk. Igen, a béke a haragtól megszabadult szívekből születik meg – figyelmeztetett a pápa.
Nemet kell mondani a beletörődésre
Ezt követően rátért a második „nem”-re: nemet kell mondani a beletörődésre. A béke arra szólít fel bennünket, hogy küzdjünk a csüggedés, a levertség és a bizalmatlanság ellen, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy azt gondoljuk, jobb, ha nem bízunk másokban, külön és távol élünk, ahelyett, hogy segítő kezet nyújtanánk és együtt haladnánk. Isten nevében ismételten kérem a Kongói Demokratikus Köztársaságban élőket, hogy ne adják fel, hanem kötelezzék el magukat egy jobb jövő építése mellett. Noha a béke jövője nem fog leesni a mennyből, megvalósulhat, ha eltávolítunk szívünkből minden fatalizmust és beletörődést, minden félelmet a másokkal való együttműködéstől. Új jövő jön létre, ha másokat, akár tuszik, akár hutuk, többé már nem ellenségnek, hanem testvérnek látunk, és ha hiszünk abban, hogy szívükben, bármennyire is rejtett, ugyanazt a békevágyat ápolják. Még keleten is lehetséges a béke! Higgyük el ezt és dolgozzunk érte, anélkül, hogy másokra ruháznánk! A jövőt nem úgy építhetjük, hogy sajátos érdekeinkbe zárva maradunk, vagy saját etnikai csoportjainkon vagy családjainkon belül. Soha többé erőszakot, soha többé neheztelést, soha többé beletörődést! – szólított fel Ferenc pápa.
Mondjunk igent a kiengesztelődésre!
Ezt követően kifejtette azt a két módot, ahogyan „igen”-t mondhatunk a békére. Először is igent kell mondani a kiengesztelődésre. Utalt arra a gesztusra, hogy a találkozón az áldozatok elkötelezik magukat a megbocsátásra. Arra vágytok, hogy elkötelezzétek magatokat, hogy megbocsássatok egymásnak, és elutasítsátok a háborút és a konfliktust, mint a nézeteltérések megoldásának eszközét. Ezt a közös imával szeretnétek megtenni, a keresztfa köré gyűlve, amely alá nagy bátorsággal el akarjátok helyezni minden általatok látott és elszenvedett erőszak jeleit: egyenruhát, machetét, kalapácsot, baltát, késeket... A kereszt maga volt a kínzás és a halál eszköze, Jézus korában a legszörnyűbb használatban levő eszköz volt, mégis szeretetétől átalakítva a kiengesztelődés egyetemes eszközévé, az élet fájává vált. Mindannyian legyetek az élet fái! – buzdította a kongóiakat a pápa.
Legyetek az élet fái!
A hit az igazságosság új elképzelését hozza magával: a kiengesztelődést, az új konfliktusok eloszlatását, a neheztelés megszüntetését és a megbocsátást szeretné. Mindezek a dolgok erősebbek a gonosznál. Tudjátok miért? Mert belülről alakítják át a valóságot, ahelyett, hogy kívülről pusztítanák el. Csak így győzhetjük le a gonoszt, ahogy Jézus tette a keresztfán, ha magára veszi és szeretetével átalakítja. Ily módon a fájdalom reménnyé változott. Drága barátaim, csak a megbocsátás nyithat ajtót a jövő felé, mert megnyitja az ajtót egy új igazságszolgáltatás előtt, amely anélkül, hogy elfelejtené, véget vet a bosszú ördögi körének. Kiengesztelődni annyi, mint új napot teremteni. Azt jelenti, hogy inkább hiszünk a jövőben, minthogy a múltban ragadnánk; inkább a békére fogadunk, semmint beletörődnénk a háborúba; és azt jelenti, hogy kimenekülünk saját látásmódunk börtönfalai közül, hogy nyitottak legyünk mások felé, és velük együtt megízleljük a szabadságot – mutatott rá Ferenc pápa.
Mondjunk igent a reményre!
Végül a döntő „igen”: igen a reményre – folytatta beszédét a pápa. Ha úgy gondolunk a kiengesztelődésre, mint egy termékeny pálmafára, akkor a remény az a víz, amely ezt a fát felvirágoztatja. Ennek a reménynek van egy kútforrása: Jézus! Jézussal minden sír bölcsővé, minden kálvária húsvéti kertté válhat. Jézussal megszületik és állandóan újjászületik a remény: azok számára, akik elviselték a gonoszt, sőt azok számára is, akik elkövették azt. Az ország keleti részén élő testvérek, ez a remény nektek szól, és jogotok van hozzá. De egyben ezt a jogot ki kell érdemelni. Hogyan? Türelmesen elvetve a békét nap mint nap. A remélt gyümölcs eléréséhez ugyanabban a szellemben kell dolgoznod, mint azok, akik pálmafákat ültettek, a jövő nemzedékeire tekintve, nem pedig az azonnali eredményekre. Jót elvetni jót tesz nekünk: megszabadít a személyes haszonszerzés iránti szűklátókörű aggodalmától, és okot ad arra, hogy minden nap éljünk fáradhatatlanul elvetve a remény magvait.
Áldás a béke magvetőire
Beszéde végén Ferenc pápa áldását adta a béke minden magvetőjére, akik Kongóban ezen dolgoznak: az egyénekre és intézményekre, akik nagylelkűek a segélynyújtásban és az erőszak, a kizsákmányolás és a természeti katasztrófák áldozatainak megsegítésében, valamint azokra a férfiakra és nőkre, akik az emberek méltóságának előmozdítása iránti vágytól motiválva érkeznek az országba. Megáldott minden gyermeket, felnőttet, idős embert, mindazokat, akiket a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett erőszak megsebesített, és különösen minden nőt és anyát. A pápa imádkozott azért, hogy a nőket, minden nőt tiszteletben tartsanak, védjenek és becsüljenek. Áldjon meg benneteket Jézus, a testvérünk, a kiengesztelődés Istene, aki elültette a kereszt életfáját a bűn és szenvedés sötétségének szívébe, a remény Istene, aki hisz bennetek, országotokban és jövőtökben, aki megvigasztal benneteket. Öntse békéjét szívetekbe, családotokba és az egész Kongói Demokratikus Köztársaságba – zárta beszédét Ferenc pápa az afrikai ország keleti részében az erőszak áldozatává vált személyek fogadásakor.
