Életünk minden napját olvassuk újra Jézussal – Ferenc pápa Regina Coeli imája

Vertse Márta – Vatikán

Ha Jézussal együtt újra olvassuk életünk minden napját, részesülhetünk az emmauszi tanítványok tapasztalatában. A feltámadt Krisztus szeretetének fényében bukásaink és sikertelenségeink is más megvilágításban tűnhetnek fel – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.

Jézus kereszthalála és feltámadása Isten Igéjének fényében

Húsvét harmadik vasárnapján az evangéliumi szakasz a feltámadt Jézusnak az emmauszi tanítványokkal való találkozását beszéli el (vö. Lk 24,13-35) – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd felidézte a történetet. Két tanítványról van szó, akik beletörődve a Mester halálába, Húsvét vasárnapján úgy döntenek, hogy elhagyják Jeruzsálemet és hazatérnek. Talán egy kicsit nyugtalanok voltak, mert hallották, hogy az asszonyok, akik a sírtól jöttek azt mondták, hogy üres a sír.  Miközben szomorúan haladnak az úton és a történtekről beszélnek, Jézus csatlakozik hozzájuk, de a tanítványok nem ismerik fel. Jézus megkérdezi tőlük, hogy miért olyan szomorúak, mire ők így válaszolnak: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Jézus megkérdezi, hogy miről van szó és hagyja, hogy a tanítványok elbeszéljék neki az egész történetet. Azután menet közben Jézus segít nekik, hogy a tényeket újra olvassák, másképpen értelmezzék, a próféciák, Isten Igéje és mindannak fényében, amit Izrael népének meghirdettek. Újra olvasás: ezt teszi velük Jézus, segít nekik újra olvasni a történteket – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd bővebben kifejtette ezt a szempontot.  

Nyíljunk meg Jézusnak, hogy lángra lobbanthassa szívünket

Számunkra is fontos, hogy Jézussal együtt olvassuk újra a saját történetünket: a mi életünk történetét, egy bizonyos időszak, napjaink történetét, csalódásainkkal és reményeinkkel együtt. Másrészt mi is, mint azok a tanítványok, eltévelyedhetünk az események hatására, egyedül és bizonytalanul érezhetjük magunkat, olyan sok kérdéssel és aggodalommal, csalódással, annyi mindennel együtt – magyarázta Ferenc pápa, majd rámutatott: a mai evangélium arra szólít bennünket, hogy mondjunk el mindent Jézusnak, őszintén, anélkül, hogy félnénk attól, hogy megzavarjuk Őt, hogy félnénk attól, hogy rosszat mondunk, anélkül, hogy szégyellnénk nehézségeinket, hogy megértsük Őt. Jézus mindig meghallgat. Az Úr örül, ha megnyílunk előtte; csak így tud minket kézen fogni, elkísérni és csak így tudja újra lángra lobbantani a szívünket. Mi is, mint az emmauszi tanítványok, arra vagyunk hivatottak, hogy időt töltsünk vele, hogy amikor eljön az este, Ő velünk maradjon.

Minden este tartsunk lelkiismeretvizsgálatot

Van erre egy jó módszer – folytatta Ferenc pápa és a következőket javasolta: minden este szenteljünk időt egy rövid lelkiismeretvizsgálatra. Mi történt ma bennem? Tegyük fel ezt a kérdést. Ez azt jelenti, hogy Jézussal újra olvassuk a napot. Újra olvasom a napomat, hogy megnyissam a szívemet Jézusnak, hogy elhozzam Őhozzá az embereket, a döntéseket, a félelmeket, a bukásokat és a reményeket, mindazt, ami történt; hogy fokozatosan megtanuljam más szemmel nézni a dolgokat, az Ő szemével, és nem csak a miénkkel. Így újra átélhetjük annak a két tanítványnak a tapasztalatát – utalt a pápa az emmauszi tanítványokra. Krisztus szeretetével szemben még a fárasztónak és sikertelennek tűnő dolgok is más megvilágításban tűnhetnek fel: a nehezen vállalható kereszt, a megbocsátás választása egy sérelemmel szemben, egy elszalasztott visszavágás, bosszúállás, a munka fáradalmai, a sokba kerülő őszinteség, a családi élet megpróbáltatásai, mind új fényben tűnhetnek fel előttünk, a Keresztre feszített és Feltámadt Jézus fényében, aki tudja, hogyan lehet minden bukást egy előre lépéssé tenni. Ehhez azonban fontos, hogy eltávolítsuk a védekezéseket: hagyjunk időt és teret Jézusnak, semmit ne rejtsünk el előle, vigyük el hozzá a nyomorúságainkat, hagyjuk, hogy az Ő igazsága megsebezzen bennünket, hagyjuk, hogy szívünk vibráljon Szavának leheletére.

Mondjunk köszönetet a „rejtett kincsekért”

A pápa arra buzdított, hogy kezdjük el már ma és este szenteljünk egy percet az imának, amely során kérdezzük meg magunktól, hogy milyen volt a napom? Mik voltak az örömök, mik voltak a szomorúságok, a fáradságok. Hogy volt, mi történt? Melyek voltak a talán rejtett gyöngyszemek, amelyekért hálát kell adni? Volt-e szeretet abban, amit tettem? És mik azok a bukások, szomorúságok, kétségek és félelmek, amelyeket Jézus elé kell vinnem, hogy Ő új utakat nyisson számomra, hogy felemeljen és bátorítson? – javasolta az esti lelkiismeretvizsgálat kérdéseit Ferenc pápa, majd a Szűzanyához intézett fohásszal zárta a vasárnap déli Regina Coeli ima előtt mondott beszédét: „Mária, a Bölcsesség Anyja, segítsen nekünk, hogy felismerjük a velünk járó Jézust és újra olvassuk – íme itt a szó: újra olvassuk – hangsúlyozta a pápa - Jézus előtt életünk minden napját”.