Ferenc pápa: a szinodális egyház nyitva áll mindenki előtt, bürokrácia és formaságok nélkül
Gedő Ágnes / Antonella Palermo – Vatikán
Ferenc pápa nyugtalan egyházra vágyik. Olyan egyházra, amelyik nem énközpontú, amelyik hagyja magát megszólítani a történelem nyugtalanságai által. Ez a kép rajzolódott ki a pápa beszéde nyomán abban a mintegy ezer résztvevőben, akik csütörtökön délelőtt a vatikáni VI. Pál-teremben találkoztak Róma püspökével. Szerdán ezen a helyszínen tartották az olasz szinodális út újabb állomását az egyházmegyei referensekkel, illetve az ülésező püspökökkel. „Meghallgatni azt, amit a Lélek mond az egyházaknak. Lépések a megkülönböztetés felé” – erről a témáról cseréltek véleményt a csoportos megbeszéléseken, a különböző egyházmegyék szinodális tapasztalatai alapján.
A bürokrácia és a formaságok elnehezítik az egyházat
Folytassák bátran és határozottan a megkezdett munkát, mely a kölcsönös párbeszéd révén egyedülálló spirituális élményt nyújt, megújulást, megtérést eredményez – biztatta az olasz szinodális út tagjait a pápa. Juttassák érvényre a plébániákon és különféle keresztény közösségekben rejlő lehetőségeket. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek kedvében akarunk járni, vagy megegyezünk. Itt arról van szó, amit a pápa a firenzei egyházi találkozón elmondott, vagyis, hogy az egyház arcát meghatározó három fő jegy legyen az alázat, az önzetlenség és a boldogság. Az egyház azért szinodális, mert tudatosan jár a feltámadt Úrral a történelem útjain. Nem önmaga és saját érdekei megőrzéséért aggódik, hanem azért, hogy az evangéliumot szolgálja az ingyenesség és a gondoskodás stílusában. Az isteni szeretet jóhíréről tanúskodik szabadon és kreatívan, megmaradva abban, ami lényeges. Egy olyan egyház, amelyiket elnehezítenek a szervezetek, a bürokrácia, a formaságok, nehezen tud előrehaladni a történelemben, nehezen tart lépést a Lélekkel, nehezen találkozik korunk emberével.
A közösségekben minden keresztény találjon otthonra
Hatvan évvel a II. Vatikáni zsinat után egyre inkább fennáll a kísértés, hogy elkülönítsenek egyes minősített szereplőket, akik előreviszik a lelkipásztori munkát – állapította meg Ferenc pápa, majd újból az egyházi közös felelősségvállalás növelésére buzdított. Olyan keresztény közösségekre van szükségünk, melyekben helyet adnak mindenkinek, ahol a lelkipásztori struktúrák és eszközök ne kis csoportok létrejöttét segítsék, hanem az örömöt, hogy mindenki érzi a közös felelősséget. Ez igaz a püspökökre, akik nem végezhetik szolgálatukat a papok és diakónusok nélkül. De igaz rájuk is, illetve minden megkereszteltre.
Legyünk nyitott egyház
Ismerjük fel egymásban a karizmák és az egyediség gazdagságát – biztatta a pápa az olasz szinodális út képviselőit. Az egyház nyíljon meg azok előtt, akik még nem érzik magukat elismerve az egyházban, akiknek nincs hangjuk, vagy azt elfedik, elhallgattatják, nem veszik figyelembe, azok előtt, akik nem érzik megfelelőnek magukat, mert nehéz vagy összetett az életük. Őket gyakran eleve kiátkozzák – fűzte hozzá szabadon a Szentatya. Mindenkivel – ismételte el négyszer a pápa, mindenkivel akar találkozni Jézus. Tegyük föl magunknak a kérdést: mennyi teret adunk, mennyire hallgatjuk meg valójában közösségeinkben a fiatalok hangját, a nőkét, a szegényekét? Azokét, akik csalódottak, akik az életben sebeket szereztek, akik haragszanak az egyházra? Mindaddig, amíg ők csak elszórtan lesznek jelen az egyházi életben, addig az egyház nem lesz szinodális, addig csak kevesek egyháza lesz.
Az önreferencia betegsége
Ferenc pápa jó kis egyházi betegségnek nevezte az önreferenciát. Hozzátéve, hogy a klerikalizmus egy kóros elhajlás, ami nem kevésbé káros, ha a világiak elkapják, akkor igazán szörnyű. Félelemből, saját befolyásunk érzékeltetésére egyfajta védekező neoklerikalizmus kezd rejtve beszivárogni az egyházba. A szinódus arra hív minket, hogy olyan egyház legyünk, amelyik örömmel, alázattal és kreatívan halad előre korunkban, felismerve, hogy mind sebezhetők vagyunk és szükségünk van egymásra.
Vegyük komolyan a sebezhetőséget
A Szentatya azt szeretné, ha a szinodális folyamatban komolyan vennénk azt a szót, hogy sebezhetőség. Fakasszunk életet, sokszorozzuk meg az örömöt, ne oltsuk el a tüzet, amit a Lélek gyújt a szívekben. Ahogy Don Primo Mazzolari írta: fennáll a veszély, hogy úgy tegyünk, mint azok a papok, akik ahelyett, hogy megérintenék a testvérek szívét, elfojtják az életet. Ferenc pápa végül szólt azokról, akik a börtönökben teljesítenek lelkipásztori szolgálatot. Egy spanyolországi börtönlelkész barátjáról szólt, akik sokat tesz azért, hogy a legjobbat felszínre hozza a fogva tartottakból. Ez a tanúságtétel nagyon megfogta a pápát, aki azt kéri: legyünk nyugtalan egyház, amelyik rezonál a mai világ nyugtalanságára. Ne hagyjuk eluralkodni magunkon a félelmet!
A szinódust nem mi csináljuk, a Lélek teremt harmóniát
Ferenc pápa végül emlékeztetett: a szinodális folyamatnak maga a Szentlélek a főszereplője. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy mi csináljuk a szinódust. Ő nyitja meg az egyéneket és a közösségeket a meghallgatás előtt, ő teszi hitelessé és termékennyé a párbeszédet. Ő világosítja meg a döntési folyamatokat, és főként a Lélek teremti meg a harmóniát. Még ha előbb rendetlenséget is okoz, de aztán elsimítja a dolgokat, egészen máshogy, mint ahogy mi arra képesek lennénk. Bízzuk rá magunkat!
