Európa fedezze föl újra a hit lelkesedését! – Ferenc pápa szentmiséje Marseille-ben
Gedő Ágnes – Vatikán
Lukács evangéliumában olvassuk Mária látogatását Erzsébetnél, vagyis a fiatal szűz fölkeresi a meddő idős unokatestvérét, elvíve méhében Jézust, ezáltal Isten látogatásának jelévé válik, amely minden meddőséget legyőz. Azt üzeni nekünk, hogy Isten útnak indul, hogy elhozza nekünk szeretetét és mi ujjongjunk örömünkben. Ebben a két nőben, Máriában és Erzsébetben tárul föl Isten látogatása az emberiségnél: a fiatal szűz és az idős meddő asszony egyaránt lehetetlen módon várandósak. Így működik Isten a mi életünkben: lehetővé teszi a lehetetlent, életet fakaszt a meddőségben is – állapította meg Ferenc pápa.
A hit és az ima örömtáncra fakaszt
Tegyük fel magunknak őszintén a kérdést: hisszük, hogy Isten működik az életünkben? Hisszük, hogy rejtve és gyakran előre nem látható módon jelen van a történelemben, hogy csodákat tesz, és még a szekularizáció és vallási közömbösség közepette is működik társadalmainkban? Csalhatatlan jele az Istenbe vetett bizalmunknak, ha érezzük magunkban a feltörő örömet, hasonlóan Erzsébethez, aki amint „meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek” (vö. Lk 1,41). Aki hisz, aki imádkozik, aki befogadja az Urat, az örvendezik a Lélekben, annak megmozdul valami a bensejében, örömtáncot jár.
Európa belebetegedhet a hideg szív bajaiba
Ennek ellentéte a hideg, elkényelmesedett szív, amelyik bezárkózik a közönybe, megkeményedik és érzéketlenné válik minden és mindenki iránt. Amelyik nem rezonál az emberi élet tragikus elvetésére, az elvándorlókra, a meg nem született gyermekekre és a sok elhagyatott idős emberre. A hideg és ellaposodott szív gépiesen, szenvedély, lendület, vágy nélkül vonszolja az életet, és ebbe az európai társadalmak belebetegedhetnek. A cinizmus, a kiábrándultság, beletörődés, bizonytalanság, egy általános szomorúságérzet alakulhat ki a belső öröm nélküli életben.
Aki nyitott a hitre, felismeri az Úr jelenlétét, mint a gyermek Erzsébet méhében. Felismeri működését a mindennapokban, és új szemmel látja a valóságot; a nehézségek és szenvedés közepette is érzi Isten támogató erejét. Az Úr arra hív minket, hogy tanúskodjunk az evangéliumról, és szelíden a kapott adományok és karizmák által egy új világot építsünk.
Legyünk nyitottak a másik ember szenvedése iránt
A hit megtapasztalása nemcsak az élet, hanem a felebarát iránti örömet is megadja nekünk – folytatta homíliáját a pápa. Isten jelen van a kapcsolatainkban, az emberi találkozásainkban, amikor meg tudunk nyílni mások előtt, és nem maradunk érzéketlenek azok előtt, akiket megsebzett az élet. Sok európai ország és nagyváros - ahol különböző kultúrák és vallások élnek együtt – bizonyos értelemben nagy kihívást jelent az individualizmussal, az önzéssel és a bezárkózással szemben, mely magányhoz és szenvedéshez vezet. Tanuljuk meg Jézustól, hogy együttérzőn és irgalmasan forduljunk a csüggedőkhöz!
Az evangélium öröme széppé teszi az életet
Ferenc pápa ezután Franciaország gazdag történelmére utalt, melyben a szentek, a kultúra, a művészet és a gondolkodás nagyjai sok nemzedéket lelkesítettek. Ma is erre van szükség a mi életünkben, az egyház életében, Franciaországnak és Európának is: az öröm kegyelmére, a hit, a szeretet és a remény új örömére. Meg kell találnunk újra a szenvedélyt és a lelkesedést, megízlelni a testvériséget, mernünk kell vállalni a szeretetet a családban és a gyengébbek iránt, rálelni a kegyelemre az evangéliumban, amely átalakítja és széppé teszi az életet.
Az Őrködő Miasszonyunk óvja Európát!
Tekintsünk Máriára, aki vállalja az utazás fáradalmait és megtanítja nekünk, hogy Isten is ilyen. Legyünk olyan keresztények, akik találkoznak Istennel az imában és a testvérekkel a szeretetben! Legyünk olyan keresztények, akikben ujjong az öröm, akiket a Lélek tüze fűt, hogy aztán hagyjuk magunkat megszólítani a Földközi-térség nagy kihívásai által, halljuk meg a szegények kiáltását, a testvériség és a béke „szent utópiáit”, melyek megvalósításra várnak! Ferenc pápa homíliája végén a marseille-i Notre Dame de la Garde, az Őrködő Miasszonyunkhoz fohászkodott, hogy vigyázzon életünkre, vigyázzon Franciaországra és egész Európára, és hogy örvendjünk a Szentlélekben.