A pápa fogadta a szír-malankár ortodox egyház katholikoszát: Tamás apostol gesztusával
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Krisztus egy természetét valló monofizita szír-malankár ortodox katholikoszt Ferenc pápa először magánkihallgatáson fogadta dolgozószobájában, majd a szír-malankár ortodox katholikosz bemutatta a kíséretét. Mindkét fél beszédet mondott, majd az ajándékok átnyújtása után a Szentatya a Redemptoris Mater kápolnában együtt imádkozott a szír-malankár ortodox vendégeivel.
Ferenc pápa beszéde kezdetén megemlékezett a két egyház vezetőinek találkozásairól, melyet Szent VI. Pál pápa nyitott meg 1964-ben Bombay-ban és ami 1983-ban a Vatikánban, majd három ével később Szent II. János Pál személyében az indiai Kerala állam kottayami székesegyházában folytatódott. Ferenc pápa pedig éppen tíz éve, megválasztása után, 2013 szeptemberében a Vatikánban fogadta és ölelte át a mostani katholikosz boldogemlékű elődjét, II. Paulose Baselios Marthomát.
Ha kezünket együtt tesszük Krisztus sebeibe…
A pápa így folytatta: „A szír-malankár ortodox egyház eredete Tamás apostol prédikálásáig nyúlik vissza, aki a Feltámadt Jézus előtt vallotta: „Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,28). A Krisztus üdvözítő uralmát és istenségét hirdető tamási hitvallás megalapozza közös hitünket az imádságban és az Úrra való rácsodálkozásban”. Ferenc pápa „reméli, hogy ugyanezt a hitet ünnepelhetik majd együtt, a 325-ban görögül Nikaiában, latinosan Niceában tartott első ökumenikus zsinat 1700. évfordulója alkalmából”. A pápa szeretné, hogy „egykor mindannyian együtt ünnepeljék majd azt”. Szent Tamás hite ugyanis elválaszthatatlan a Krisztus testének sebeiről szerzett tapasztalatától. Azok a megosztottságok, amelyek a történelem során a keresztények között születtek, valójában fájdalmas sebek Krisztus testén, az Egyházon. Ennek következményei továbbra is kézzel foghatóak. De ha kezünket együtt tesszük ezekbe a sebekbe, mint egykor Tamás apostol, akkor megvallhatjuk, hogy Jézus a mi Urunk és Istenünk, és ha alázatos és csodálkozó szívvel rábízzuk magunkat az ő kegyelmére, akkor meggyorsíthatjuk annak a várva várt napnak az eljöttét, amikor az ő segítségével ugyanannál az oltárnál ünnepelhetjük Húsvét szent titkát”.
Ezek a különbségek nem osztanak meg minket
Mindeközben haladjunk együtt a megtisztító imában, az összekötő szeretetben és a párbeszédben, amely közelebb visz bennünket egymáshoz. A pápa különösen módon gondol az Egyházak közötti Párbeszéd Nemzetközi Vegyes Bizottsága létrehozására, amely történelmi megállapodáshoz vezetett a krisztológia terén, 1990 Pünkösdjén. A közös nyilatkozat megállapítja, hogy hitünk tartalma a megtestesült Ige misztériumában ugyanaz, még akkor is, ha a megfogalmazásban terminológiai és hangsúlybeli különbségek merültek fel a történelem során. Csodálnivaló, ahogy a dokumentum kijelenti: „ezek a különbségek olyanok, hogy ugyanabban a közösségben együtt létezhetnek, és éppen ezért nem osztanak meg minket, és nem is szabad megosztaniuk bennünket, különösen, amikor Krisztust hirdetjük testvéreinknek az egész világon, könnyen érthető kifejezésekkel: Krisztus hirdetése ugyanis egyesít, nem szétválaszt. Azóta 2010-ben együttes döntés született a kultikus helyek, templomok és temetők közös használatáról, végül a pápa örömmel jegyezte meg, hogy a szinodális útról szóló októberi püspöki szinóduson részt vesznek a keleti ortodox egyházak képviselői is.
