Megbocsátás nélkül nincs remény, nincs béke – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Elemezve az évközi XXIV. vasárnap evangéliumi szakaszát, Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy Isten végtelen szeretete ingyenes és mi nem tudjuk visszafizetni neki jóságát, de amikor megbocsátunk, akkor az ő példáját követjük. A megbocsátás nem egy olyan jó cselekedet, amit meg lehet tenni, vagy sem, hanem a keresztények alapvető feltétele – tanította a Szentatya.

Mindig mindent bocsássunk meg

A vasárnapi evangéliumi szakasz a megbocsátásról szól (vö. Mt 18,21-35). Péter megkérdezi Jézustól: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?”  - idézte Ferenc pápa Máté evangéliumának szavait, majd rámutatott, hogy a hetes szám a Bibliában a teljességet fejezi ki, tehát Péter nagyon nagylelkű volt kérdése előfeltevéseiben. Jézus azonban tovább megy és így válaszol neki: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenhétszer.” Azt mondja Péternek, hogy amikor megbocsátunk, akkor nem számolgatunk, azt mondja neki, hogy jó megbocsátani mindent és mindig! Pontosan úgy, ahogy Isten teszi velünk és ahogy erre hivatottak azok is, akik Isten megbocsátását kiszolgáltatják: megbocsátani mindig – húzta alá Ferenc pápa, majd rögtönzött szavakkal hozzáfűzte: „Én ezt sokszor mondom a papoknak, a gyóntatóknak: mindig bocsássatok meg, mint ahogy Isten megbocsát”.

Isten közel van, együttérző és gyengéd

A Szentatya ezután röviden összefoglalta az evangéliumi szakaszt és emlékeztetett rá, hogy Jézus ezt a valóságot Isten megbocsátásáról egy példabeszéden keresztül szemlélteti, amelynek mindig a számokhoz van köze. Egy király, miután könyörögtek neki, elenged egy szolgának tízezer talentum adósságot, ami egy túlságosan nagy, hatalmas érték, amely 200 és 500 tonna ezüst között mozog! Olyan adósság volt, amelyet nem lehetett volna kifizetni, még egy életen át tartó munkával sem: az a gazda azonban, aki a Miatyánkra emlékeztet, pusztán „könyörületből” elengedi a szolga adósságát. Ez Isten szíve: mindig megbocsát, mert Isten együttérző – hangoztatta Ferenc pápa. Arra buzdította a Szent Péter téren összegyűlt mintegy húszezer hívőt: ne felejtsék el, hogy milyen Isten: közel van, együttérző és gyengéd, ilyen Isten létmódja. Folytatva a szívtelen szolgáról szóló evangéliumi szakasz összefoglalását, a Szentatya felidézte, hogy ez a szolga, akinek elengedték az adósságát, nem mutat semmiféle irgalmat társa iránt, aki 100 dénárral tartozik neki. Ez is jelentős szám, körülbelül három havi fizetésnek felel meg – mintha azt mondanánk, hogy az egymásnak való megbocsátás sokba kerül nekünk! – de egyáltalán nem hasonlítható össze az előzővel, azzal, amit Isten elengedett a szolgának.

Istent nem lehet megvásárolni, szeretetből ingyenesen cselekszik

A pápa összegezte Jézus üzenetét, amely teljesen világos: Isten kiszámíthatatlanul, minden mértéket felülmúlva megbocsát. Ő ilyen, szeretetből és ingyenesen cselekszik. Istent nem lehet megvásárolni, az Isten ingyenes, teljes ingyenesség – szögezte le a Szentatya. Mi nem tudjuk visszafizetni neki, de amikor megbocsátunk testvérünknek, az ő példáját követjük. A megbocsátás tehát nem egy olyan jó cselekedet, amit meg lehet tenni vagy sem, hanem a keresztények alapvető feltétele. Valójában mindannyian „megbocsátottak” vagyunk, ne felejtsük ezt el, mindnyájan megbocsátásban részesültünk. Isten az életét adta értünk, és semmilyen módon nem leszünk képesek visszafizetni irgalmasságát, amelyet soha nem von vissza a szívéből. Ha azonban megfelelünk az ő ingyenességének, vagyis megbocsátunk egymásnak, tanúságot tehetünk róla, új élet magvait elhintve magunk körül. Ferenc pápa arra is felhívta a hívek figyelmét, hogy megbocsátás nélkül valójában nincs remény; megbocsátás nélkül nincs béke. A megbocsátás az oxigén, amely megtisztítja a gyűlölettel szennyezett levegőt, ellenszer, amely meggyógyítja a neheztelés mérgét, ez a módja annak, hogy hatástalanítsuk a haragot és meggyógyítsuk a szív számos betegségét, amelyek megfertőzik a társadalmat.

Bocsássunk meg annak, aki megbántott minket

A pápa ezután lelkiismeretvizsgálatra buzdította a híveket, felsorolva, milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak: hiszem-e, hogy megkaptam Istentől a mérhetetlen megbocsátás ajándékát? Érzem-e annak örömét, hogy Ő mindig kész megbocsátani nekem, amikor elbukom, még akkor is, ha mások nem bocsátanak meg, még akkor is, ha még én sem tudok megbocsátani magamnak? Ő megbocsát: én hiszem, hogy Ő megbocsát? És azután: én meg tudok-e bocsátani azoknak, akik engem megbántottak? Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa egy kis gyakorlatot javasolt és a következő felhívással fordult a hívekhez: „Próbáljunk meg most mindnyájan egy olyan személyre gondolni, aki megsértett bennünket és kérjük az Úrtól az erőt, hogy megbocsássunk neki. Bocsássunk meg neki az Úr iránti szeretetből: kedves Testvérek, ez jót tesz nekünk, helyreállítja szívünk békéjét”.

A vasárnap déli Úrangyala imádságot megelőző beszéde végén Ferenc pápa a következő fohásszal fordult a Szűzanyához: „Mária, az Irgalmasság Anyja segítsen nekünk, hogy befogadjuk Isten kegyelmét és megbocsássunk egymásnak”.