Ferenc pápa: ne vesszen kárba semmi a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó élményeiből!
Adriana Masotti / Gedő Ágnes – Vatikán
Csütörtökön délelőtt 11 órakor a VI. Pál-teremben fogadta a Szentatya a Lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó Bizottságának és Alapítványának mintegy 800 tagját, akik valamilyen módon hozzájárultak a rendezvény lebonyolításához. „Spanyolul beszélek, az biztosabb, közelebb áll a portugálhoz” – fordult hozzájuk a pápa, majd köszönetet mondott munkájukért. Az augusztusi találkozó az evangelizálás, az öröm, a fiatalok megnyilvánulásának erős pillanata volt.
Sok egyszerű ember emléke él a pápában
„A lisszaboni találkozóról magammal hozom az óriási élményt, valamint azoknak az egyszerű embereknek az emlékét is, akik alulról támogatták az eseményt. Még megvan a 96 éves asszonynak a rózsafüzére – él még? Aztán emlékszem arra a 19 éves lányra, nagy beteg volt, aki felajánlotta az életét a világtalálkozóért, mert azt hitte, hogy meg fog halni, de még élt. Most is él még? 19 éves... Emlékszem annak az önkéntes nőnek a gyerekeire, aki munka közben halt meg, milyen örömmel jöttek, aztán szomorúan távoztak, mert elvesztették az édesanyjukat. Sok egyszerű emberre emlékszem, nagyon sokra”.
Megvalósították a nagy közös álmot
Ferenc pápa ezután megerősítette a jelenlévőknek, hogy nem tud sokáig beszélni a betegség miatt, ami a napokban gyötri, ezért más olvassa föl köszöntőjét. Előre megírt beszédében örömének adott hangot a Vatikánban létrejött találkozó miatt. Háláját fejezte ki az egyház és a fiatalok nevében is, amiért sokak segítségével és a rendkívüli isteni kegyelemnek köszönhetően sikeresen lebonyolították az eseményt. A bizottság és az alapítvány tagjai ügyesen érvényre juttatták kinek-kinek a tehetségét, hogy együtt bizalommal megvalósítsák a nagy közös álmot. „Ragyogó példát mutattatok nekünk arról, hogyan lehet osztozni egy küldetésben úgy, hogy senkit ne zárjunk ki. Sőt, sikerült azokat a középpontba állítanotok, akiket korábban kirekesztettek. Álmodjatok továbbra is együtt, és vonjatok be a későbbiekben új társakat, akik egy olyan társadalmat álmodnak, melyben mindenki részt vesz és ahol mindenkit tiszteletben tartanak. Elismétlem, és örömmel látom, hogy sokan mondják már velem: tutti, vagyis mindenki!”
Senki ne maradjon le
Ahogy a búzamezőn összeszedik az elhullott magokat az aratás után, úgy tanuljuk meg Jézustól, hogyan tegyük életformává az Atya akaratát: „hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek” (Jn 6,39). Egy nappal e tanítás előtt az Úr jóllakatta a tömeget a kenyérszaporítással, majd azt parancsolta tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” (Jn 6,12) Ennek mintájára Ferenc pápa azt kérte a szervezőktől és közreműködőktől, támogatóktól, hogy ne vesszen kárba semmi az Ifjúsági Világtalálkozóból, amely a kezük munkájával született, növekedett, hozott virágot, majd termett gyümölcsöket, és amelyet a világ minden tájáról özönlő emberek lelkesen megéltek.
Isten szíve egyetemes léptékű
A lisszaboni találkozó középpontjában Mária alakja állt, aki az evangélium szavai szerint „útnak indult és sietett”, mert hitt az Úr hatalmában. Máriát példaként és vonatkozási pontként mutatták be a fiataloknak. A Szentatya újból köszönetet mondott, amiért mindez sikeresen létrejöhetett, majd így zárta beszédét: „Isten fizesse meg azt a jót, amit a fiatalokkal és velem tettetek, Lisszabon városával és mindazokkal, akik a világ minden tájáról elmentek oda és elvitték a szívüket! Kérlek, hogy továbbra is irányítsatok minket Isten szívének egyetemes léptéke felé!”
