Ferenc pápa a diplomáciai testülethez: „A béke mindannyiunk felelőssége”

Linda Bordoni / Somogyi Viktória – Vatikán

„Boldogok a béketeremtők” – emlékeztetett Ferenc pápa szavaiban, amelyekkel a széleskörű „diplomáciai családot” üdvözölte az év elején, megköszönve a nagyköveteknek a Szentszék és országaik közötti jó kapcsolatok ápolására tett erőfeszítéseiket. Rávilágított beszédének központi témájára – a békére –, amely szerinte elsősorban Isten ajándéka, mert Ő hagyta ránk a békéjét. „De ez mindannyiunk felelőssége is” - tette hozzá. Január 8-án, hétfőn köszöntötte a pápa a világ minden tájáról a Szentszékhez akkreditált nagyköveteket. Nagy aggodalmának adott hangot a világszerte eszkalálódó konfliktusok miatt, és úgy jellemezte a jelenlegi helyzetet, mint „a harmadik világháborút, amelyet darabokban vívnak”, és nyíltan érintett konkrét geopolitikai válságokat.

Izrael és Palesztina

A Szentatya az Izrael és a Hamász között zajló háborúra emlékeztetve elítélte az izraeli nép elleni október 7-i támadást. „Újra elítélem ezt a cselekményt, valamint a terrorizmus és a szélsőségesség minden esetét. Nem ez a módja annak, hogy megoldják a népek közötti vitákat; ezek a viták csak súlyosbodnak, és mindenkinek szenvedést okoznak” – mutatott rá Ferenc pápa. Elítélte továbbá az erre a támadásra adott későbbi katonai választ, amely teljes körű háborúhoz vezetett Gázában – ahol több mint 22 000 ember halt meg, milliók sebesültek meg és menekültek el. A pápa elítélte azt a tényt, hogy az „erős izraeli katonai választ váltott ki Gázában, amely palesztinok tízezrei, főként civilek, köztük sok fiatal és gyermek halálához vezetett, és rendkívül súlyos humanitárius válságot és felfoghatatlan szenvedést okozott”. Ezért azonnali tűzszünetre, a túszok szabadon bocsátására és a palesztin nép számára a humanitárius segélyekhez való hozzáférésre szólított fel. Megismételte, hogy támogatja a „kétállami” megoldást, valamint azt, hogy „nemzetközileg biztosítsanak Jeruzsálem városának különleges státuszt, amely célja a tartós béke és a biztonság”.

Szíria

A pápa aggodalmának adott hangot az egész régióban kialakult destabilizáló helyzet miatt, amelyre egyértelműen hatással van a jelenlegi gázai konfliktus. Kiváltképpen Szíria népe felé fordította figyelmét, amely „gazdasági és politikai bizonytalanságban él, amelyet a tavaly februári földrengés tovább súlyosbított”. A nemzetközi közösséghez fordult, hogy „bátorítsa az érintett feleket a konstruktív és komoly párbeszéd elindítására, valamint új megoldások keresésére annak érdekében, hogy a szíriai népnek ne kelljen többé szenvednie a nemzetközi szankciók miatt”.

Libanon, Mianmar

A pápa „nagy aggodalmát fejezte ki a szomszédos országokban, például Jordániában és Libanonban még mindig jelen lévő több millió szíriai menekült miatt”. Nem mulasztotta el megemlíteni a rohingyák mianmari helyzetét, és azt kérte, hogy „tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy reményt adjanak ennek a földnek és méltó jövőt a fiataljainak (…), nem hanyagolva el a rohingyák által továbbra is megélt humanitárius vészhelyzetet.”

Oroszország és Ukrajna, Örményország és Azerbajdzsán

A pápa megismételte nézetét, hogy a harmadik világháború zajlik, amelyet darabokban vívnak. Emlékeztetett az Oroszország által Ukrajna ellen folytatott csaknem két éve tartó széleskörű háborúra, amely „nagyszámú áldozatot és hatalmas pusztítást” eredményezett, valamint a dél-kaukázusi helyzetre Örményország és Azerbajdzsán között, a menekültek drámai helyzetével. Mindkét esetben tárgyalásokat sürgetett a nemzetközi jog és a vallási sokszínűség tiszteletben tartása mellett.

Reflektorfényben Afrika

Ferenc pápa beszélt továbbá a szubszaharai Afrika humanitárius válságairól, beleértve a terrorizmus hatásait, a politikai instabilitást és a klímaváltozást. Komoly erőfeszítések befektetésére szólított fel, hogy gyakorlatba ültessék az egyezményeket – például a Pretoriai Megállapodást – a tigréi konfliktusok kezelésére, és megoldást kért az etiópiai és Afrika szarvában kialakult feszültségekre. A pápa figyelmet szentelt a szudáni háborúnak és annak messzemenő következményeinek a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek millióira, csakúgy, mint a menekültek helyzetének Kamerunban, Mozambikban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Dél-Szudánban.

Kihívások az amerikai kontinensen

A pápa elismerte, hogy Amerikában nincsenek nyílt háborúk, de kiemelte a latin-amerikai országok, például a Venezuela és Guyana közötti komoly feszültségeket, és aggodalmának adott hangot a demokratikus intézményeket érintő politikai polarizáció miatt Peruban és Nicaraguában. „A nicaraguai helyzet továbbra is aggasztó: elhúzódó válság, amely fájdalmas következményekkel jár a nicaraguai társadalom egészére, és kiváltképpen a katolikus egyházra” – figyelmeztetett a pápa. Megerősítette a Szentszék elkötelezettségét amellett, hogy ösztönözze „a tiszteletteljes diplomáciai párbeszédet a katolikusok és az egész lakosság érdekében.”

Egy meggyötört világ és a háború emberi arcai

Ferenc pápa ezt követően is élénk képet festett egy egyre meggyötörtebb világról, amelyben emberek milliói szenvednek konfliktusok miatt, és hangsúlyozta a statisztikák mögött meghúzódó emberi arcokat. A pápa elítélte a nemzetközi humanitárius jog megsértését, és kijelentette, hogy a súlyos jogsértések háborús bűnök, amelyeknek fontos nem csak az azonosítása, hanem a megelőzése is. A pápa megjegyezte, hogy a modern hadviselés már nem csak egyértelműen meghatározott csatatereken zajlik. Sajnálatát fejezte ki, hogy „egy olyan helyzetben, ahol úgy tűnik, hogy a katonai és a polgári célpontok közötti különbségtételt már nem tartják tiszteletben, nincs olyan konfliktus, amely valamilyen módon ne azzal végződne, hogy válogatás nélkül támadják a polgári lakosságot.” „Az ukrajnai és a gázai események egyértelmű bizonyítékai ennek” – nyomatékosította a pápa.

Leszerelés és globális biztonság

Ferenc pápa a leszerelés szükségességét hangsúlyozta, és kijelentette, hogy a fegyvereknek nincs elrettentő erejük, hanem inkább használatukat ösztönzik. „Hány életet lehetne megmenteni azokkal az erőforrásokkal, amelyeket ma helytelenül fegyverekre fordítanak?” – tette fel a kérdést, miközben megismételte azt a javaslatát, hogy „az erőforrásokat a valódi globális biztonság keresésébe fektessék be”, mivel az emberiségnek a konfliktusok kiváltó okainak kezelésén kellene dolgoznia.  „Korunk kihívásai túlmutatnak a határokon, amint azt a sokféle – élelmiszer-, környezeti-, gazdasági- és egészségügyi – válságból láthatjuk, amelyek a század elejét jellemzik. Itt megismétlem azt a javaslatomat, hogy hozzanak létre egy globális alapot az éhínség megszüntetésére és az egész bolygó fenntartható fejlődésének előmozdítására” – buzdított a pápa.

Környezeti válság és klímaváltozás

A konfliktus másik kiváltó oka, amelyet a pápa szintén megemlített, az éghajlati válság, amely „egyre sürgősebb választ és teljes körű részvételt követel mindenkitől, beleértve a nemzetközi közösség egészét is”. Reményét fejezte ki, hogy az ENSZ klímacsúcsán Dubajban elfogadott megállapodás „az ökológiai átmenet döntő felgyorsulásához” vezethet.

A migráció és a Földközi-tengeri válság

Beszédében ezután a pápa azok tiszteletére és védelmére szólított fel, akik kénytelenek elmenekülni szülőföldjükről. Szembesülve azzal, amit „inváziónak” tartanak, sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „könnyen odajuthatunk, hogy bezárjuk a szívünket”. „Gyorsan elfelejtjük, hogy arccal és névvel rendelkező emberekkel van dolgunk, és figyelmen kívül hagyjuk a „mi tengerünk” (mare nostrum) sajátos hivatását, hogy ne sírhely legyen, hanem az egyének, a népek és kultúrák találkozásának és kölcsönös gazdagodásának helye” – hangsúlyozta a pápa. Ezért felhívást intézett egy kiegyensúlyozott megközelítésért, amely az egyének jogait és méltóságát tiszteletben tartva szabályozza a migrációt. Perspektívaváltásra szólított fel a Földközi-tengerrel kapcsolatban, hogy azt inkább a „béke laboratóriumának” képzeljük el, és ne mint temetőt, ahol a migránsokat befogadják, védelmezik, támogatják és integrálják. „Hasonlóképpen ragaszkodnunk kell az emberek szülőföldjükön maradáshoz való jogához, valamint ahhoz, hogy megteremtsük e jog hatékony gyakorlásának feltételeit” – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Oktatás, emberi jogok, életvédelem

A pápa hosszú és részletekbe menő beszéde végén az oktatásról szólt, mint a jövőbe való befektetés eszköze, kiváltképpen az új technológiák etikus használatának összefüggésében. Rámutatott, hogy a technológiai fejlesztésnek etikusnak és felelősségteljesnek kell lennie, és kiemelte az emberi jogok fontosságát. Elítélte azokat a tendenciákat, amelyek ideológiai gyarmatosításhoz és a „halál kultúrájának” elterjedéséhez vezettek a világ egyes részein. Felhívást intézett az élet tiszteletére, kezdve a megszületendő gyermekkel, és bírálta az olyan gyakorlatokat, mint a béranyaság, ami az emberi méltóság megsértése. „Az emberi életet létezésének minden pillanatában meg kell őrizni és meg kell védeni; mégis sajnálattal veszem tudomásul, különösen Nyugaton, a halál kultúrájának folyamatos terjedését, amely a hamis együttérzés nevében elveti a gyerekeket, az időseket és a betegeket.”

Párbeszéd

Végezetül Ferenc pápa megerősítette a párbeszéd, és különösen a vallásközi párbeszéd szerepét, mint a béke keresésének kulcsfontosságú elemét. „A békéhez vezető út a vallásközi párbeszéden keresztül is vezet, amelyhez mindenekelőtt szükség van a vallásszabadság védelmére és a kisebbségek tiszteletére” – figyelmeztetett a pápa. Sajnálatának adott hangot amiatt, hogy „egyre több ország veszi át a vallásszabadság központosított ellenőrzésének modelljét, különösen a technológia erőteljes felhasználása által”. A kisebbségi vallási közösségek tiszteletben tartására szólított fel, akikről hangsúlyozta: „Egyes esetekben a kihalás veszélye fenyegeti őket a terrorizmus, a kulturális örökségük elleni támadások és az olyan kifinomultabb intézkedések kombinációja miatt, mint az áttérés-ellenes törvények elterjedése, a választási szabályok manipulálása és a pénzügyi korlátozások.” Ennél a témánál maradva a pápa megismételte, hogy elítéli az antiszemitizmus minden cselekményét és a keresztények ellen világszerte növekvő diszkriminációt.

Szentév

A pápa beszédét azzal zárta, hogy emlékeztette a jelenlévőket: az Egyház készül a szentévre, amely jövő Karácsonykor kezdődik. „Ma talán jobban, mint valaha, szükségünk van egy szentévre,” a kegyelem időszakára, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk Isten irgalmát és békéjének ajándékát. A szenvedés számos oka közepette, amelyek a kilátástalanság érzéséhez vezetnek nemcsak a közvetlenül érintettekben, hanem társadalmainkban is, a fiatalok által megélt nehézségek közepette, „akik ahelyett, hogy egy szebb jövőről álmodnának, gyakran tehetetlennek és frusztráltnak érzik magukat”, és ennek a világnak a homályba merülése közepette, amely egyre inkább terjedni látszik, ahelyett, hogy távolodna, „a szentév annak a kinyilatkoztatása, hogy Isten soha nem hagyja el népét, és folyamatosan nyitva tartja országa kapuit”.