Osszuk meg másokkal az Úrral való találkozás szépségét – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vertse Márta – Vatikán
Az évközi második vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve a pápa utalt rá, hogy Jézusnak nem felszínes követőkre van szüksége, hanem nyílt szívű tanítványokra, akik hagyják, hogy Igéje megszólítsa őket. A hit nem egy elmélet, hanem egy találkozás Jézussal – szögezte le tanításában a Szentatya.
Mit jelent az Úr tanítványának lenni?
A vasárnapi evangéliumi szakasz bemutatja Jézus találkozását az első tanítványokkal (vö. Jn 1,35-42) – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd megállapította: ez a jelenet arra szólít minket, hogy emlékezzünk vissza a Jézussal való első találkozásunkra. Mindannyiunknak volt egy első találkozása Jézussal: gyermekként, serdülőként, fiatalként, felnőttként. Idézzük fel, hogy mikor találkoztunk először Jézussal, emlékezzünk vissza rá, hogy utána megújítsuk követésének örömét, és tegyük fel magunknak a kérdést: mit jelent az Úr tanítványainak lenni? – folytatta beszédét Ferenc pápa, majd a válaszhoz a vasárnapi evangéliumi szakaszra utalva a következő három kifejezés jelentését vizsgálta meg: keresni Jézust, Jézussal lakni, hirdetni Jézust.
Nyitott szívvel keressük Jézust!
A Szentatya mindenekelőtt a keresni igéhez fűzte elmélkedését. Az evangéliumi szakasz elbeszélése szerint Keresztelő Szent János tanúságtételének köszönhetően két tanítvány követni kezdte Jézust, és ő „megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket: „Mit akartok?” Ezek az első szavak, amelyeket Jézus hozzájuk intéz: először is arra kéri őket, hogy nézzenek magukba, kérdezzék meg, milyen vágyakat hordoznak a szívükben. „Mit keresel?” Az Úr nem prozelitákat, hitre áttért túlbuzgó térítőket, nem felszínes „követőket” akar – mondta a pápa az angol „follower” szót használva, utalással a közösségi oldalak követőire, hanem olyan embereket, akik megkérdőjelezik magukat, és hagyják, hogy Igéje megszólítsa őket. Ezért ahhoz, hogy valaki Jézus tanítványa legyen, először is keresnie kell őt, nyitott szívvel kell rendelkeznie, amely kutat, amely nem öntelt és nem önelégült.
A hit nem egy elmélet, hanem találkozás Jézussal
Mit kerestek ezek az első tanítványok? – tette fel a kérdést a pápa, majd a második szempontra tért rá és a lakni igére utalva fejtette ki tanítását. Az első tanítványok nem Istennel kapcsolatos híreket vagy információkat, jeleket vagy csodákat kerestek, hanem találkozni akartak a Messiással, beszélni akartak Vele, Vele akartak lenni, hallgatni akarták Őt. Ezért az első kérdés, amit Jézusnak feltesznek, a következő: „Hol lakol?” (38. v.). És Krisztus meghívja őket, hogy vele legyenek: „Jöjjetek nézzétek meg”. Vele lenni, vele maradni, ez a legfontosabb dolog az Úr tanítványa számára. A hit tehát nem egy elmélet, hanem egy találkozás, az, hogy megnézzük, hol lakik az Úr, és együtt lakunk vele. Találkozni az Úrral és Ővele együtt lakni – ismételte meg Ferenc pápa.
Az első tanítványok örökre megjegyezték az Úrral való találkozás időpontját
Keresni, vele lakni és végül hirdetni – a Szentatya ezután a harmadik ige jelentését fejtette ki. A tanítványok keresték Jézust, azután Ővele együtt mentek el hozzá és egész este Ővele voltak. Most pedig hirdetnek. Visszatérnek és hirdetnek. Keresni, lakni, hirdetni – foglalta össze az evangéliumi szakasz tanítását a Szentatya, majd arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Én keresem-e Jézust? Jézusban lakozok-e? Van-e bátorságom Jézust hirdetni? Az evangéliumi szakasz elbeszélése szerint az a Jézussal való első találkozás olyan erőteljes élmény volt, hogy a két tanítvány örökre megjegyezte az időpontot: „Ez a tizedik óra körül történt” – az olasz fordításban „délután négy óra körül volt” (39. v.). Ez megmutatja annak a találkozásnak az erőteljes hatását – állapította meg a Szentatya. És a tanítványok szíve annyira eltelt örömmel, hogy azonnal szükségét érezték annak, hogy másokkal közöljék a kapott ajándékot. Valóban, egyikük, András siet, hogy megossza ezt testvérével, Péterrel és elvezeti őt az Úrhoz. Keresni az Urat és Ővele lenni – foglalta össze tanítását a pápa.
Idézzük fel emlékezetünkben a Jézussal való első találkozásunkat!
Majd arra buzdított, hogy ma mi is emlékezzünk vissza az Úrral való első találkozásunkra. Mindannyiunknak volt első találkozásunk Jézussal akár a családban, akár a családon kívül. Mikor találkoztam az Úrral? Mikor érintette meg a szívemet az Úr? Kérdezzük meg magunktól: vajon még mindig szerető tanítványai vagyunk-e, akik keressük az Urat, vagy már belenyugodtunk a megszokásokból álló hitbe? Együtt lakunk-e Jézussal az imádságban, tudunk-e Ővele csendben lenni? Én tudok-e imában együtt lakni az Úrral és csöndben lenni Ővele? És végül, érezzük-e a szükségét annak, hogy megosszuk másokkal és hirdessük az Úrral való találkozásnak ezt a szépségét? – sorolta fel a kérdéseket Ferenc pápa, majd az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét a Szűzanyához intézett fohásszal zárta: „A legszentebb Szűz Mária, Jézus első tanítványa, adjon nekünk vágyat, hogy keressük Őt, hogy Ővele legyünk és hirdessük Őt”.