A pápa a Hittani Dikasztérium közgyűléséhez: szerettessük meg a szentségek üdvös erejét
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Szentatya beszéde kezdetén a „Praedicate Evangelium” kezdetű Apostoli Konstitúció értelmében leszögezte: „a Hittani Dikasztérium feladata, hogy segítse a római pápát és a püspököket az evangélium hirdetésében az egész világon, miközben elősegíti és védelmezi a hit és erkölcs terén a katolikus tanítás integritását, a hitletéteményből merítve, és egyre mélyebb megértést keresve az új kérdésekkel szemben”.
Nagyobb teret ad és több figyelmet szentel a hittani szekció sajátos küldetésének
E feladat megvalósítása érdekében a pápa korábban a „Fidem servare” motu propriójával két különálló szekciót hozott létre a Dikasztériumon belül, mégpedig a tanítási és a fegyelmi részleget. A pápa fontosnak tartotta hozzáértő szakemberek jelenlétét a fegyelmi osztályon belül, hogy biztosítsák a figyelmet és a szigort a hatályos kánoni jogszabályok alkalmazása terén, főként a visszaélések eseteinek kezelésében. Másrészt a pápa nagyobb teret ad és több figyelmet szentel a hittani szekció sajátos küldetésének, ahol nincs hiány képzett teológusokból és szakképzett személyekből, a házassági ügyek hivatalában és a levéltári munkában is, amelynek munkáját 25 évvel ezelőtt nyitotta meg a nagyközönség előtt Szent II. János Pál pápa Ratzinger bíborossal, a Kongregáció akkori prefektusával együtt.
Az Egyház élete a szentségekből táplálkozik és növekszik
A Dikasztérium tehát elkötelezett a hit értelmezése terén a mostani korszakváltás idején és ennek jegyében a pápa a szentségek, a méltóság és a hit kulcsfogalmait tisztázta röviden.
A szentségek témája kapcsán, melynek érvényességéről a dikasztérium éppen a mostani közgyűlése során tanácskozott, a pápa megállapította, hogy az Egyház élete a szentségekből táplálkozik és növekszik. Emiatt különös gondot kell fordítani azokra, akik kiszolgáltatják azokat, és feltárják a hívek előtt azok kegyelmi kincseit. A szentségek révén a hívők képessé válnak a próféciára és a tanúságtételre, hiszen korunknak különösen is szüksége van egy új élet prófétáira, továbbá a felebaráti szeretet tanúira: szeressük és szerettessük meg a szentségek szépségét és üdvözítő erejét!
Keresztényként ragaszkodni kell az emberi személy elsőbbségéhez és méltóságához
A második szó, az emberi méltóság kapcsán a Szentatya hangsúlyozta, hogy keresztényként ragaszkodnunk kell „az emberi személy elsőbbségéhez és méltóságának védelméhez minden körülmények között”. A dikasztérium most éppen egy dokumentumot készít elő ebben a témában. Ez pedig segíthet abban, hogy mindig közel legyünk azokhoz, akik a konkrét mindennapi életben azért küzdenek, hogy megvédjék azok jogait, kik nem számítanak és akikről nem gondoskodnak és így képessé váljunk a testvériség és a társadalmi barátság új álmával válaszolni mások kizárására vagy figyelmen kívül hagyására.
A mai világban a hit már nem képezi a közös élet magától értetődő előfeltételét
A harmadik szó, a hit témája kapcsán a pápa két eseményre emlékezetett. Először is az „Evangelii gaudium” kezdetű apostoli buzdítása tízedik évfordulójára, továbbá a jövő évi jubileumra, melynek során megújítjuk hitünket Jézus Krisztusban, valóságos Istenben és valóságos emberben, a történelem és a világ reménységében. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy a mai világunkban a hit – ahogy XVI. Benedek pápa fogalmazta – „már nem képezi a közös élet magától értetődő előfeltételét, sőt gyakran tagadják, kigúnyolják, marginalizálják és nevetségessé teszik”. Ezért itt az ideje annak, hogy újból és nagyobb szenvedéllyel figyeljünk olyan témákra, mint a hit hirdetésére és átadása a mai világban, főként a fiatalabb nemzedékek felé; az egyházi struktúrák és a lelkipásztori munkatársak missziós megtérése; az új városi kultúrák kihívásai és végül, de mindenekelőtt a kerügma központi szerepe az Egyház életében és küldetésében. Ebben a tekintetben ma segítséget várnak a dikasztériumtól, hogy „a hit őrzése” legyen megfontolás és megkülönböztetés tárgya, hogy az egész közösség egy valódi kerügmatikus lelkipásztori és missziós megtérés felé haladjon, amely elősegítheti a szinodális úton haladást is, ami pedig lényeges, szép és vonzó a Krisztusban való hit számára, amit a következő jubileum alkalmával ünnepélyesen megújítunk.
Nem az áldást kérő pár kapcsolatát áldják meg, hanem az embereket, akik azt együtt kérik
Ferenc pápa beszéde végén kitért a közelmúltban megjelent „Fiducia supplicans” nyilatkozatra is és megállapította, hogy a „spontán jellegű lelkipásztori áldások” célja, hogy konkrétan felmutassák az Úr és az Egyház közelségét mindazok iránt, akik különböző helyzetekben segítséget kérnek a hit elmélyítéséhez, olykor éppen annak elkezdéséhez. Két dolgot emelt ki a pápa. Először is leszögezte, hogy ezekhez a bármiféle liturgikus kereten kívüli áldások vételéhez nem kell erkölcsi tökéletesség, másodsorban pedig, amikor egy pár kéri azt, akkor nem áldják meg a kapcsolatukat, hanem egyszerűen csak azokat az embereket, akik azt együtt kérik. Tehát nem a kapcsolatot, hanem az embereket áldják meg, figyelembe véve mindig az adott kontextust, az érzékenységet, a helyeket, amelyben az ember él és annak a legmegfelelőbb módjait – zárta a Hittani Dikasztérium közgyűléséhez intézett beszédét Ferenc pápa.
