Ferenc pápa katekézise: a harag szétrombolja az emberi kapcsolatokat
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A „harag vétkéről” elmélkedett ezúttal a Szentatya a bűnökről és az erényekről szóló katekézis sorozatában. A harag különösen sötét bűn, mégis fizikai szempontból talán a legegyszerűbb azonosítani. A harag uralta ember nehezen tudja elrejteni az indulatát, mely felismerhető testének mozdulatairól, agresszivitásáról, ziháló légzéséről, komor tekintetéről és arcának eltorzulásáról – kezdte beszédét a pápa.
A harag olyan bűn, amely nem hagy nyugtot az embernek
Legdurvább megnyilvánulásában a harag olyan bűn, amely nem hagy nyugtot az embernek. Ha elszenvedett (vagy vélt) igazságtalanságból fakad, gyakran nem a bűnösre zúdul rá, hanem arra, akibe először belebotlik. Vannak emberek, akik visszatartják a haragjukat a munkahelyükön, higgadtnak és összeszedettnek mutatva magukat, ám hazatérve elviselhetetlenné válnak feleségük és gyermekeik számára. A harag egy burjánzó bűn: képes elvenni az alvást, és arra késztet bennünket, hogy gépiesen állandóan rágódjunk a bajainkon, anélkül, hogy gátat vetnénk érveléseinknek és gondolatainknak.
A harag olyan bűn, mely szétrombolja az emberi kapcsolatokat
A harag olyan bűn, mely szétrombolja az emberi kapcsolatokat. Képtelen elfogadni mások sokféleségét, főként amikor életük döntései különböznek a mieinktől. Nem áll meg a vétkes emberi viselkedésnél, hanem mindent egy forró katlanba vet, mondván, hogy az a másik így meg úgy, ő okozza a haragot és a dühöt. Így aztán elkezdi megutálni a másik hangját, mindennapi közönséges tetteit, érvelését és érzéseit. Amikor a megromlott kapcsolat erre a szintre süllyed, az ember elveszti a tisztánlátását. A harag egyik jellemzője ugyanis, hogy idővel sem tud csillapodni. Ilyenkor még a távolság és a csend sem segít, mert nem csillapítja a félreértések súlyát, hanem inkább felnagyítja azt.
„Ne nyugodjék le a nap haragotok fölött” (Ef 4,26)
Ezért ajánlja Pál apostol a felolvasott szentleckében a keresztényeknek, hogy azonnal szembesüljenek a problémával és törekedjenek a kiengesztelődésre: „Ne nyugodjék le a nap haragotok fölött” (Ef 4,26). Fontos tehát, hogy mindent azonnal feloldjunk, mielőtt lenyugszik a nap. Ha a nap során félreértés adódik és a felek már nem értik meg egymást és a másik távolinak tűnik, akkor se engedjék át az éjszakát az ördögnek. A bűn ébren tart minket a sötétben is, és mi csak emésztődünk magunkban a minősíthetetlen hibákon, amelyek persze soha nem a mieink, hanem mindig másokéi. Így van ez – tette hozzá a pápa – ha az ember haragszik, mindig azt mondja, hogy a másikkal van a baj. Haragban az ember soha nem képes felismerni saját hibáit és hiányosságait.
A haragot, az a jóindulat, a nagylelkűség a szelídség és a türelem ellensúlyozza
A „Miatyánkban” Jézus arra indít minket, hogy imádkozzunk emberi kapcsolatainkért, mely egy aláaknázott terület, amely soha nincs tökéletes egyensúlyban. Az életben vannak olyan kapcsolataink, amikor a mások tartoznak valamivel nekünk, miként bizonyára mi sem szerettünk mindig mindenkit kellő mértékben. Nem viszonoztuk mások megérdemelt szeretetét. Mindannyian bűnösök vagyunk, hiányos a számlánk, és ezt ne felejtsük el! – kérte a pápa. Éppen ezért mindnyájunknak meg kell tanulnunk megbocsátani, hogy nekünk is megbocsássanak. Az emberek nem élhetnek együtt, ha nem gyakorolják a megbocsátás művészetét, ahogy az emberileg lehetséges. Ami ellensúlyozza a haragot, az a jóindulat, a nagylelkűség a szelídség és a türelem.
A harag szörnyű bűne áll a háborúk és az erőszak eredeténél
A harag kapcsán a pápa még egy utolsó dolgot elmondott. Ahogy mondják szörnyű bűn áll a háborúk és az erőszak eredeténél és példaként az Iliász előszavából „Achilles haragját” említette, ami „végtelen gyász” okozója lett. De nem minden hibás, ami a haragból fakad. A régiek tudatában voltak annak, hogy van bennünk egy haragra gerjedni tudó rész és ezt nem lehet, de nem is szabad tagadni. A szenvedélyek bizonyos mértékig öntudatlanok, megtörténnek, az élet tapasztalatai ezek. Nem vagyunk mi felelősek a haragért, amiért az megszületik, de mindig felelősség terhel minket annak kezelésében. Néha jót tesz a haragnak, ha a megfelelő módon levezetjük. Ha egy ember soha nem haragszik meg, ha soha nem háborodik fel, amikor igazságtalansággal szembesül, ha egy védtelen ember elnyomása láttán nem érzi, hogy valami megremeg a bensőjében, akkor ez azt jelenti, hogy az az illető nem ember, még kevésbé keresztény – szögezte le a pápa.
Szent felháborodással a gonosz ellen
Létezik egyfajta szent felháborodás, ami nem harag, hanem egy benső mozgás, szent felháborodás. Jézus ismerte ezt élete több pontján (vö Mk 3,5), de a rosszra soha nem válaszolt rosszal, ám lelkében mégis megtapasztalta ezt az érzést és a templomi kufárok esetében erős és prófétai tettet művelt, amit nem harag diktált, hanem az Úr háza iránti buzgóság (vö Mt 21,12-13). Ezeket jól meg kell különböztetnünk egymástól, mert egy dolog a buzgóság, a szent felháborodás és más dolog a harag, ami rossz. Rajtunk múlik, hogy a Szentlélek segítségével megtaláljuk a szenvedélyek megfelelő mértékét. Neveljük jól azokat, hogy a jó felé forduljanak, ne pedig a rossz felé! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Lengyel, német és olasz csoportok köszöntése
Tisztelettel köszöntöm a lengyel zarándokokat – fordult a pápa a lengyel csoportokhoz. Az újévet azzal a felhívással kezdtük, hogy építsük a békét a világban, a szülőhazában, a családokban és a szívekben. Ne feledjük el, hogy a béke csak az igazságra építhető. A közjó iránti elkötelezettség, a harag megfelelő ellenőrzése és a kölcsönös megbocsátás, e kettő egymás mellett, segíthet a szeretet civilizációjának felépítésében az ország jelenlegi helyzetében – mondta a pápa és szívből áldását adta a lengyel zarándokokra és családjaikra.
A Szentatya a német zarándokokat a nap szentjére, Bosco Szent Jánosra emlékeztette, aki sok fiatalnak segített nehézségeikben és apostoli buzgalmával Krisztushoz vezette őket. Tegyünk tanúságot a fiataloknak mi is arról, hogy Krisztus be akar lépni az életünkbe, hogy azzal az örömmel töltse el, amit csak Ő adhat.
Végül a pápa olasz nyelvű köszöntést mondott. Olaszországban holnap tartják a háborúk polgári áldozatainak nemzeti ünnepét. A két világháborúban elhunytak imádságos emléke mellé állítjuk a háborúk számos védtelen polgári áldozatát, amely sajnos még mindig vérrel hinti a földet a Közel-Keleten és Ukrajnában. Fájdalomkiáltásuk érintse meg a nemzetek vezetőinek szívét és indítsa őket béketervekre. Békét kérünk az Úrtól, aki mindig szelíd, soha nem kegyetlen. A pápa ezután szeretettel köszöntötte az olasz ajkú zarándokokat, köztük a Szent Kereszt Pápai Egyetem által meghirdetett képzésben részt vevő papokat és az anconai Krisztus, az Isteni Munkás plébánia híveit. Végül a pápa a fiatalok, a betegek, az idősek és az ifjú házasok felé fordult és Bosco Szent János oltalmát kérve számukra, akire az Egyház ma emlékezik.
