A pápa a szuverén lovagrend nagyköveteihez: hitvédelem és szegények szolgálata együtt
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Ferenc pápa hozzájuk intézet beszédében a Máltai Lovagrend alapítója, Boldog Gellért célkitűzésére utalt, Isten dicsőségének elősegítésére és a rend tagjainak megszentelésére, aminek konkrét útja latinul így hangzik: „tuitio fidei et obsequium pauperum”, vagyis a hit védelme és a szegények tisztelete.
A lovagrend a „beteg urak” szolgálatában valójában Jézust szolgálta
A szegények tiszteletét illetően a lovagrend „beteg uraknak” nevezte az ápoltjait és ebben a szolgálatukban valójában Jézust szolgálták. Ő maga, szenvedése előtt a betániai Máriától megkapta a „tisztelet” kifejezését, az illatos és értékes olajjal való megkenést. Krisztus elfogadta ezt a gesztust és a felháborodott tiltakozással szemben jelezte, hogy azt ő a temetésére szánt szeretet-gesztusként értelmezi és még hozzáfűzte, hogy „szegények mindig lesznek veletek”. Ezért is kell az ő szolgálatukat szeretettel és alázattal, minden hivalkodás nélkül végeznünk – ajánlotta a pápa.
A lovagrend munkája nemcsak humanitárius jellegű, hanem vallásos cselekedet
Az evangélium azt is megjegyzi még Mária gesztusáról, hogy Jézus szerint „amikor ezt az evangéliumot hirdetik szerte a világon, azt az ő emlékezetére is teszik” (Mt 26,13). Ezzel Krisztus összekapcsolta az evangélium hirdetését a szegények szolgálatának dicséretével. Amikor tehát a legkisebbekhez, a betegekhez, a szenvedőkhöz közelítünk, emlékezzünk arra, hogy mindez Jézus együttérzésének és gyengédségének a jele, ami által a lovagrend munkája nemcsak humanitárius jellegű, mint sok más intézmény érdemi munkája, hanem vallásos cselekedet, amely Istent dicsőíti a leggyengébbek szolgálatában, és tanúskodik az Úr irántuk való előszeretetéről.
A Lovagrend 113 országban és 37 nemzetközi szervezet mellett végez szolgálatot
A Szentatya elismeréssel szólt a lovagrend diplomáciai tevékenységéről is, amelyet a világ számos részén, 113 országban és 37 nemzetközi szervezet mellett végez, mint egy szerzetesrend. Ha ugyanis nem az lenne a célja, hogy tanúságot tegyen Isten szeretetéről a rászorulók iránt, akkor nem lenne értelme, hogy mint szerzetesrend működjön. Valójában nincs két különböző valóság: a Szuverén Máltai Katonai Lovagrend, amely a nemzetközi szeretetszolgálatért felel, másfelől pedig a lovagrend mint szerzetesi intézmény. Ezért nem lehet egyértelműen megkülönböztetni a nagymestert, mint a rend uralkodóját a szerzetes elöljárótól.
A Lovagrend alapszabálya szerint a szuverenitás funkcionális jellegű
A lovagrend a legfőbb moderátora vezetésével a sajátos történelmi körülmények miatt nemzetközi státuszt is szerzett, így jöttek létre az első „nagykövetségek”. Ezért a Nagymester Legfelsőbb Moderátori tisztségéhez a szokásos kötelességek és jogok mellett nemzetközi vonatkozású feladatok is társultak. A Lovagrend alapszabálya szerint a szuverenitás funkcionális jellegű, vagyis mindig a „hit védelme és a szegények tisztelete” szolgálatában áll, ezért születik meg. A XII. Pius pápa által felállított Bíborosi Törvényszék ítélete szerint a lovagrend „egy szerzetesrend, amelyet a Szentszék hagy jóvá”, továbbá „az intézmény szuverén rendi minősége funkcionális jellegű, vagyis arra irányul, hogy biztosítsa a Rendnek céljai elérését és fejlődését a világban”, amiért is „a Szentszéktől függ”.
A pápa fősége alatt, közös együttműködésben
A lovagrend így a nemzetközi összefüggésben az apostoli cselekvés eszköze és mint szerzetesrend a Szentszéknek alá van rendelve és engedelmességgel tartozik a pápának, mint minden szerzetesrend legfelsőbb vezetőjének (vö. CIC, 590). Ezért fontos, hogy a rend diplomáciai képviselője és a pápa helyi legátusa között gyümölcsöző együttműködés jöjjön létre. A lovagrendnek a pápához fűződő köteléke nem korlátozza a saját szabadságát, hanem olyan biztosítást jelent, mely Péter megbízatásában fejeződik ki a legnagyobb jó elérése érdekében. A Máltai Lovagrend függése a Szentszéktől nem csökkenti diplomáciai képviseleteinek jelentőségét, ami elősegíti a rend apostoli-karitatív tevékenységének és „humanitárius diplomáciájának” sikeresebb működését – zárta Ferenc pápa a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend nagyköveteihez intézett beszédét.