A pápa beszéde az olasz szeminaristákhoz: Az egyház „folyamatosan épül”
Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán
„Az egyház mindenekelőtt egy nyitott építkezési terület”, amely „folyamatosan mozgásban van, nyitott a Lélek újdonságaira, legyőzve a kísértést, hogy megőrizze önmagát és érdekeit”. Ferenc pápa ezt a megállapítást tette péntek délelőtt, amikor beszédet mondott a nápolyi érsekség „Alessio Ascalesi” szemináriuma diákjainak és közössége tagjainak. Az intézmény most ünnepli felavatásának 90. évfordulóját.
Az épülőben levő szinódusi egyház
Az Apostoli-palota Kelemen-termében fogadott csoporthoz intézett beszédében a pápa a papképzés folyamatos jellegéről elmélkedett, amely szükséges ahhoz, hogy az „Evangélium szépségét” elvihessük korunk embereihez, a Szentlélekre és a hívek szükségleteire hallgatva. „Emlékezzünk rá, hogy a képzés soha nem ér véget, egy életen át tart, és ha abbamarad, akkor nem maradunk ott, ahol voltunk, hanem visszafejlődünk. Egy szinódusi egyházhoz, amely a Megfeszített és Feltámadt Krisztus mellett jár és hallgat a Lélekre, olyan papokra, „szolgákra” van szükség, akik „tudják, hogyan kell minden helyzetben megfelelő lelkipásztori megkülönböztetési stílust alkalmazni” – mondta a pápa. „Nem kínálhatunk monolitikus és előre elkészített válaszokat a mai összetett valóságra, hanem energiánkat abba kell fektetnünk, hogy a lényegeset hirdessük, vagyis Isten irgalmát, és ezt a közelségen, az atyai hozzáálláson, a szelídségen, a megkülönböztetés művészetének alkalmazásán keresztül fejezzük ki.”
A papsághoz vezető út is egy építkezési terület
A pápa kifejtette, hogy a papsághoz vezető út is egy építkezési terület, ahol a leendő papok „az igazságban való részvételre kapnak elhívást, lehetővé téve Istennek, hogy építse művét az évek során”. Ferenc pápa ezért arra kérte a szeminaristákat, hogy ne féljenek hagyni „az Urat cselekedni” életükben a Szentlélek által: „Miután megtisztít a belső hazugságoktól, a Lélek új szívet ad nektek, és Jézus stílusa szerint építi életeteket, új teremtményekké és misszionárius tanítványokká tesz majd benneteket”. „Ez nehéz munka lehet – jegyezte meg a pápa –, de ha engedelmesek és hűségesek maradtok, nyitottak a Lélek cselekvésére anélkül, hogy megmerevednétek és védekeznétek, akkor felfedezitek majd az Úr gyengédségét gyengeségeitekben és a szolgálat tiszta örömében.”
Ferenc pápa ezért arra biztatta a szeminaristákat, hogy „ássanak mélyre”, „tegyék az igazságot” önmagukban, ápolják lelki életüket, elmélkedjenek Isten Igéjéről, és „merüljenek bele korunk kérdéseibe, a teológiai és lelkipásztori kérdésekbe”. A pápa javasolta továbbá, hogy munkálkodjanak az érzelmi és emberi érettségen: „Enélkül nem juttok semmire” – figyelmeztetett. Ferenc pápa megjegyezte, hogy maga a szeminárium is egy építkezési terület, ahol új képzési programokat vezettek be, hogy a papi szolgálatot korunk igényeihez igazítsák, és üdvözölte az „újdonságokat”, mint „lehetőségeket a kegyelemre és a szolgálatra, megkülönböztetve Isten jelenlétét”.
A testvériség az egyik legnagyszerűbb tanúságtétel, amelyet a papok nyújthatnak a világnak
Beszéde végén a pápa arra buzdította az Alessio Ascalesi nápolyi szeminárium közösségének tagjait, hogy „járjanak a megtérés és a megújulás útján”, amelyre nagyböjti üzenetében hívott. Engedjék, hogy „Isten szeretete megújult ámulattal hódítsa meg őket”, és „örömmel fedezzék fel újra a mértéktartás ízét”. Gondoskodjanak a szegényekről, az igazságosságról és a teremtett világról, valamint „éljenek békében és harmóniában, és tanuljanak meg alázattal testvériségben élni”. „A testvériség – különösen manapság – az egyik legnagyobb tanúságtétel, amit a világnak felkínálhatunk.” Ferenc pápa végül a „folyamatban lévő építkezésüket” Nápoly védőszentjére, Szent Januáriuszra, és a szemináriumukban végzett Szent Vincenzo Romano plébánosra, valamint lelki atyjukra, Boldog Mariano Arcieróra bízta, akinek ünnepét február 16-án tartják.
