Ferenc pápa: a Via Crucis az együttérzés útja a világ ítéletei és erőszaka közepette

Tiziana Campisi / Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa a Colosseumnál minden évben megrendezett nagypénteki Via Crucis elmélkedéseiben párbeszédet folytat Jézussal, szemtől-szembe Krisztussal, amely elmélkedésekből, kérdésekből, önvizsgálatokból, vallomásokból, fohászokból áll. Egy hosszú, meghitt ima – amely idén, a szentévet megelőző Ima évében – hagyja az ember szívét megszólalni. A tizennégy stáció egyes állomásai lelkiismeretvizsgálatra ösztönöznek, amely aztán imává válik, egy végső fohászkodással, amely tizennégyszer ismétli el Jézus nevét. A stációk során találkozunk a Via Crucis különböző jeleneteivel: Jézus szenvedése a Golgota felé vezető úton, a Via Dolorosán való találkozások, Szűz Mária szeretetteljes tekintete, aki a kereszt alatt minden ember anyjává válik, a legdrámaibb pillanatokban gyengéd és bátor gesztusokra képes nők, Cirenei Simon, aki kész felajánlani a segítségét a halálra ítélt Názáretinek, Arimatheai József, aki felajánlja azt a sírt, ahol Isten legyőzi a halált. 

 A pápa bemutatja a Via Crucis-t, kiemelve, hogy az ima jellemezte Jézus minden napját más-más árnyalattal: mint beszélgetés Istennel, küzdelem és kérés: „Vedd el tőlem ezt a kelyhet”, ráhagyatkozás és önajándékozás: „De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”. Aztán szembesülve a halálfélelemmel és a „bűnünk súlya alatti gyötrődéssel”, az imája intenzívebbé vált, és a „fájdalom hevessége” „szeretetteljes felajánlássá” vált az emberiség javára.