Pápai szentmise Virágvasárnap ünnepén Urunk jeruzsálemi bevonulásának emlékére
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Lépjünk mi is az Úr nyomába!
A szentmisét Ferenc pápa köszöntése és könyörgése nyitotta meg, aki az átrium előtti főoltártól imádkozott így: „Kedves Testvéreim! A nagyböjt eleje óta szívünket bűnbánattal és jó cselekedetekkel már előkészítettük. Ma azért gyűltünk össze, hogy az egész Egyházzal együtt lélekben előre átéljük Urunk húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését és feltámadását. Ő ugyanis ezt a misztériumot akarta beteljesíteni, amikor fölment városába, Jeruzsálembe. Szívünk élő hitével és odaadásával emlékezünk meg erről az üdvösségszerző bevonulásról. Lépjünk mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk”. E szavak így imádkozott tovább: „Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal † ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk. Aki él és uralkodik mindörökkön örökké.” és közben áldást adott az olajfa és pálmafa ágakra. Az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékező szertartás közepén a diakónus felolvasta Márk evangéliumából az örömhírt.
A Szent Péter téren 60 ezer hívő jelenlétében zajlott a virágvasárnapi szentmise
Az evangélium után kezdetét vette a körmenet, melynek során a 46 zsoltárt énekelték ezzel az antifónával: „A választott nép gyermekei, kezükben pálmaágakkal, kivonultak az Úr elé, hangosan kiáltva: Hozsanna a magasságban!” A körmenet után, mely egyúttal a bűnbánati szertartást is jelentette, a szentmise a könyörgéssel folytatódott: „Mindenható, örök Isten, Üdvözítőnk példát adott nekünk az alázatosságra, amikor szent akaratodból emberi testet öltött és vállalta a kereszthalált. Segíts jóságosan, hogy kínszenvedésének tanítását megértsük, és társai lehessünk feltámadásában!”. Az igeliturgia során Izajás próféta könyvéből olvasták fel az Isten Szolgájáról szóló részt, „aki nem rejtette el arcát azok elől, akik gyalázták őt, mert tudta, hogy nem vall szégyent”. A szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levelének híres Krisztus himnusza volt, mely az ő önként vállalt megaláztatásáról szól, amiért Isten felmagasztalta Őt. Az igeliturgia középpontja a Passiónak, Krisztus szenvedéstörténetének recitálása volt, melyet három diakónus énekelt a hagyományos és jól ismert latin dallammal, amit időről időre a kórus hangja kísért. Az evangéliumot követően a Szentatya nem tartott homíliát, hanem a hitvallás és a hívek könyörgése után rögtön a szentmise áldozati része következett. A mise főcelebránsi szolgálatát Claudio Gugerotti bíboros, a Keleti egyházak dikasztériumának bíborosa mutatta be. Vatikáni jelentés szerint 30 bíboros, 25 püspök és 350 pap misézett együtt, míg a Szent Péter téren 60 ezer hívő jelenlétében zajlott a virágvasárnapi szentmise.
