A börtön váljon az újjászületés helyévé – a pápa beszéde a Velence-Giudeccai női börtönben
Vertse Márta - Vatikán
Ferenc pápa helikoptere vasárnap reggel 8 órakor szállt le a Giudecca szigeten lévő női börtön belső terén, ahol elsőnek Francesco Moraglia érsek, velencei pátriárka köszöntötte a Szentatyát. A pápa fogadására megjelent Rosella Santoro, a Büntetőbíróság főigazgatója, Maria Grazia Bregoli, a börtön igazgatónője, valamint Lara Boco, a büntetés-végrehajtási rendőrség parancsnoknője. Jelen voltak az adminisztratív személyzet tagjai, börtönrendőrök, önkéntesek.
Az Isten kegyelméből létrejött találkozón kölcsönösen gazdagítják egymást
A pápa negyed kilenckor találkozott a börtön belső udvarán a női fogvatartottakkal, akikhez beszédet intézett. Szeretettel üdvözölte a jelenlévőket, különösen a női börtön lakóit, akikkel velencei látogatása kezdetén akart találkozni, hogy elmondja nekik, milyen különleges helyet foglalnak el a szívében. A Szentatya arra kérte őket, hogy ezt a pillanatot ne annyira a pápa „hivatalos látogatásaként”, hanem egy olyan találkozásként éljék meg, amelynek során Isten kegyelméből kölcsönösen időt, imát, közelséget és testvéri szeretetet adnak egymásnak. A pápa kifejezte azt a meggyőződését, hogy a találkozó után mindannyian gazdagabban fogják elhagyni ezt az udvart, és értékes lesz az a jó, amit most kicserélnek egymással. Ferenc pápa hangsúlyozta hogy az Úr az, aki azt akarja, hogy ebben a pillanatban együtt legyenek, miután különböző, néha nagyon fájdalmas utakon, valamint olyan hibák következtében érkeztek ide, amelyek miatt mindannyian különféle sebeket és forradásokat hordoznak. Isten továbbá azért is akarja, hogy mindnyájan együtt legyenek, mert tudja, hogy itt és ebben a pillanatban van valami egyedülálló, amit mindnyájan adhatnak és kaphatnak és erre mindannyiuknak szükségük van.
A rabok méltóságát ne különítsék el „magánzárkákban”
A Szentatya a női fogvatartottakhoz intézett beszédében megállapította, hogy a börtön egy rideg valóság, majd utalt olyan problémákra, mint a túlzsúfoltság, a struktúrák és erőforrások hiánya, valamint az erőszakos események, amelyek sok szenvedést okoznak számukra. Ugyanakkor a börtön az erkölcsi és anyagi újjászületés helyévé is válhat, ahol a nők és férfiak méltóságát nem „magánzárkában” különítik el, hanem előmozdítják a kölcsönös tisztelet, a tehetségek és képességek fejlesztése révén, amelyek talán szunnyadnak vagy be vannak börtönözve az élet különböző viszontagságai miatt, de amelyek újra felszínre törhetnek mindenki javát szolgálva, és amelyek figyelmet és bizalmat érdemelnek. Senki nem veheti el egy ember méltóságát! – figyelmeztetett a pápa.
A Velencei Biennále művészeti rendezvénye váljon újjáépítési területté
Így tehát paradox módon a börtönben töltött idő valami újnak a kezdetét is jelentheti, a bennünk és másokban rejlő, váratlan szépségek újrafelfedezése révén, amit ez a művészeti rendezvény jelképez, amelynek ők adnak otthont, és amelynek projektjéhez aktívan hozzájárulnak – fejtette ki a Szentatya. Ez a kiállítás egy újjáépítési területté válhat, ahol az egyes személyek bátran kiértékelhetik saját életüket, eltávolíthatják, amire nincs szükségük, ami terhelő, káros vagy veszélyes, tervet készíthetnek, majd újrakezdhetik létüket, kiásva az alapokat és a szerzett tapasztalatok fényében téglát téglára rakva, együtt, elszántan visszatérhetnek az életbe. Ezért alapvetően fontos, hogy a börtönrendszer a férfi és női fogvatartottaknak eszközöket és területeket kínáljon fel az emberi, lelki, kulturális és szakmai fejlődéshez, megteremtve ezzel egészséges reintegrációjuk feltételeit. A méltóságot nem „elszigetelni” kell, hanem új lehetőségeket kell adni! – szögezte le a pápa.
Életünk minden napja „kellő idő” az újrakezdésre
Végül Ferenc pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy mindannyiunknak vannak hibái, neki is, amiket meg kell bocsátani és sebeink, amelyeket be kell gyógyítani. Mindannyian meggyógyulhatunk, gyógyulást nyújtva másoknak, megbocsátásban részesülhetünk, mi is megbocsátva másoknak, újjászülethetünk, hogy másoknak segítsünk az újjászületésben. Arra kérte a női börtön lakóit, hogy vele együtt most újítsák meg a jövőbe vetett bizalmukat. Ne zárjuk be az ablakot, mindig reménykedve tekintsünk a horizontra, a jövőre. A remény olyan, mint a horgony, ami a jövőben van lehorgonyozva. Mi pedig kezünkben tartjuk a kötelet és úgy haladunk előre, hogy a kötél a jövőben van lehorgonyozva. „Határozzuk el, hogy minden napot azzal kezdünk, hogy azt mondjuk: „ma van a megfelelő idő”, most van a „kellő idő” – idézte a pápa Szent Pál apostolnak a második korintusi leveléből vett szavait (vö. 2Kor 6,2), „ma újra kezdem”, mindig, egész életemen át!” A Szentatya beszéde végén köszönetet mondott ezért a találkozóért és imáiról biztosította a velencei női börtön lakóit, arra kérve őket, hogy ők is imádkozzanak érte. Majd utalt az ajándékra, egy Mária-ikonra, amelyet az elítélteknek vitt: „Nézzétek, olyan, mint egy édesanya gyengédsége. Szűz Mária ezzel a gyengédséggel van irántunk.”
Ferenc pápa ezután személyesen köszöntötte a mintegy nyolcvan női fogvatartottat. A börtön udvarán megtartott találkozó háromnegyed kilenckor ért véget. Ezt követően a Szentatya a Mária Magdolnáról elnevezett börtönkápolnába ment, ahol José Tolentino de Mendonça bíboros, a Kultúra és Nevelés Dikasztérium prefektusa fogadta, aki egyben a Velencei Biennálé szentszéki pavilonjának a kurátora.
