Ferenc pápa a jezsuita nevelésről: A Jézussal való személyes kapcsolat erejével - másokért
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A pápa először is megköszönte a jezsuita iskolákban és a küldetésükhöz kapcsolódó többi iskolában végzett munkájukat. Jóllehet Szent Ignác és első társai a Társaság alapításának kezdetén nem gondoltak iskolák alapítására, de hamarosan felismerték a nevelés adta evangelizáció hatalmas lehetőségét és nagy lelkesedéssel és odaadással elfogadták azt. A jezsuita iskolák kétségtelenül gondoskodtak arról, hogy az evangélium üzenetét hirdessék az új nemzedékek körében, az őket jellemző tudományos és intellektuális szigor kíséretében.
Jézusnak kell maradni a középpontban
A központ mindig Jézus volt és továbbra is Jézusnak kell maradni a középpontban. Ezért a jezsuiták a tanulmányi program és az iskolai tevékenységek révén elkötelezték magukat amellett, hogy a fiatalok kapcsolatba kerülhessenek az evangéliummal, hogy mások szolgálatába álljanak és ezáltal hozzájáruljanak a közjóhoz. Egykor a Mária Kongregációk értékes példáként mutatták, hogy a jezsuita oktatás hogyan próbálta a diákjait a változás és az evangelizáció szereplőivé tenni a saját környezetükben. Arról volt szó, hogy fiatal koruktól kezdve tanulják meg felfedezni Istent, aki jelen van másokban, különösen a szegényekben és a rászorulókban. Ez az igazi nevelés: a fiatalok elkísérése, hogy felfedezzék a közjó építését mások szolgálatán és a tudományos módszerességen keresztül.
Másokért élő embereket neveljünk
A pápa által szorgalmazott Új Globális Nevelési Paktum éppen a nevelés megújítását célozza, hogy a fiatalok felkészüljenek a nevelési mentalitás megváltoztatására, nem a személyes siker érdekében, hanem egy olyan módon, mely rávezeti őket az élet igazi teljességének a felfedezésére, másokkal együttműködve egy emberibb és testvéribb társadalom és világ felépítése érdekében. Ehhez az „én” kultúrájából át kell lépni a „mi” kultúrájába, mely az embert helyezi a folyamatok középpontjába. Ahogy a rend egykori generálisa, Arrupe atya óhajtotta: másokért élő embereket neveljünk, hiszen ő tisztában volt vele, hogy az igazán másokért élő személy maga Jézus. A nevelés legjobb módja a példamutatás, ahogy Jézus nevelte a tanítványait – emelte ki a pápa. Ezért nagyon fontos, hogy a jezsuita iskolák pedagógusai egzisztenciálisan megértsék ezt a felhívást: a személyt helyezzék a középpontba, ami azt jelenti, hogy az oktatókat állítják a képzés középpontjába, ahol felfedezhetik a nevelésben rejlő lehetőségeket. Másfelől a személyt a középpontba helyezni azt jelenti, hogy nem magunkat helyezzük oda, hanem másokat, különösen azokat, akik a társadalom peremére szorulnak.
Az oktatás hosszú távú, türelmes feladat
A Jézus Társasága Egyetemes Apostoli Preferenciái közül az első az Úrral való igazi kapcsolat, ami elengedhetetlen a Társaság nevelési módjához, amihez továbbra is ragaszkodni kell. Másfelől el kell mélyíteni a Jézusban kinyilatkoztatott kincset a fiatalokkal, hogy ők is megtapasztalják a megváltás misztériumát. Ám ez csak akkor sikerül, ha a nevelőkben látják ezt az Istennel való kapcsolatot, valamint a mások és a teremtés iránti mélységes tiszteletet. A pápa bízik abban, hogy segítik az új globális oktatási paktum megvalósulását, mely nélkül a mai polarizált világban nem lehet reményekkel teli jövőt teremteni. A nevelés valójában magvetés, ami - ahogy a Szentírás mondja - „könnyekkel vetés, de örömmel aratás” (vö Zsolt 126,5). Az oktatás hosszú távú, türelmes feladat, az eredmények néha bizonytalanok, mint ahogy kezdetben még Jézus sem ért el jó eredményeket a tanítványaival, de türelmes volt, és továbbra is türelmes velünk, hogy megtanítsa nekünk: a nevelés azt jelenti, hogy várunk, kitartunk és állhatatosak maradunk a szeretetben – zárta beszédét Ferenc pápa a jezsuita nevelőkhöz.
