Garázs-hittan a pápával: Neveljétek szabadságra és tiszteletre a fiatalokat!
Salvatore Cernuzio / Gedő Ágnes – Vatikán
Ez alkalommal nem egy plébániai teremben, hanem egy társasház garázsában, falak, fák és kúszónövények között jött létre a harmadik „Imádság iskolája” találkozó, a 2025-ös szentévre készülve. Középre egy karosszéket helyeztek az előkelő vendégnek, vele szemben pedig a családok, kisgyerekek, fiatalok, a közeli Svéd Szent Brigitta templom plébániai közösségének tagjai. Nagyszülők, fiatalok, szenegáli bevándorló asszonyok, egy ortodox férfi, valamint a XIV. lakókerület (Palmarola) elnöke vettek részt a rendhagyó hittanórán.
Mindig béküljünk ki egymással
A család kihívásairól, nehézségeiről, szépségeiről, az egyház és a társadalom számára benne rejlő lehetőségekről beszélt a pápa a mintegy háromnegyed órás prédikáción – ahogy ő maga nevezte tréfásan. „Védjük a családot, ami oxigén a gyerekneveléshez”. Persze vannak veszekedések, viták, olykor különválás. „Viharok” – ahogy a Szentatya fogalmazott – amik azonban ne keserítsenek el. Normális, ha a szülők veszekednek, de legyen lehetőség kibékülni mielőtt véget ér a nap, mert szörnyű a mindennapos hidegháború. Ezt többször is elismételte Ferenc pápa, emlékeztetve a három egyszerű, de annál lényegesebb kulcsszóra, amitől működik egy kapcsolat: „Bocsánat, kérem és köszönöm”. Akár olyan egyszerű köszönet, mint: „Köszönöm, hogy ilyen finom vacsorát főztél...”. Ahova pedig nem érnek el a szavak, elég egy apró gesztus, hogy kibéküljünk és másnap újra kezdjük.
A gyerekek figyelnek minket
Ezek az apró, hétköznapi lépések főként a kisgyerekeknek fontosak. „A gyerekek figyelnek bennünket” – idézte a pápa Vittorio De Sica 1944-es filmjének címét. A gyerekek figyelik az apát és az anyát, és szenvednek, amikor látják, hogy nem jönnek ki egymással. A Szentatya az elvált szülők lelkére kötötte, hogy soha ne mondjanak rosszat a másikról, hanem neveljék tiszteletre a gyerekeiket.
Ha elesünk, álljunk fel újra
Ezután négy fiatal a plébániáról megkérdezte a pápát, hogyan lehet ma növelni a hitet? „Az egyedüli út a tanúságtétel” – hangozz a válasz. A fiatalokra pedig fontos küldetést bízott: „A ti felelősségetek előrevinni a történelmet”. Úgy, hogy közben ne maradjanak a földön „elesve”. Ez az egyik szép dolog a fiatalokban, hogy újra felállnak. „Mindannyian elesünk az életben, a lényeg az, hogy ne maradjunk a földön akkor sem, ha elcsúszunk”.
Az egyik férfi elmondta, hogy nagyobb templomot szeretne a környéken, ahol a városnegyed minden lakója találkozhat egymással. Szó volt az egyházról mint a személyek közösségéről is, nemcsak istentiszteleti helyként, ami Rómának ezen a részén kevesebb van, mint másutt. Az egyik asszony háláját fejezte ki a pápának: „A Gyermekek Világnapja óta, a beszédeiből, az, ami hozzánk eljut olyan, mint egy apa, aki húzza előre a nagy közösséget az apró dolgokban, a valós dolgokban. Itt látni a pápát egy téglafal előtt a legmeghatóbb... Holnap lesz a plébániai ünnep, mindig beesik az eső, nincs is leaszfaltozva, de kit érdekel, akkor is megtartjuk. A Szentatya jelenléte azt érezteti velünk, hogy része a mi közösségünknek”.
Az idősek a bölcsesség, a gyermekek a remény
Nevetés és taps fogadta a pápa szavait, aki éppen a közösség szóhoz kapcsolódva megállapította: „Az egyház a közösségben születik”. Aztán újra visszatért a felhíváshoz, hogy ne hanyagolják el az időseket, és gondoskodjanak a gyerekekről. „A két végpont... Egy olyan plébánia, ahol nem hallgatják meg a gyerekeket, és ahonnan kitörlik az időseket, nem igazi keresztény közösség. Ne feledjétek, az öregek az emlékezet, a gyerekek pedig az ígéret”. „Ne feledkezzetek el az öregekről, akim Isten népének az emlékezete” – hangsúlyozta a pápa, majd hozzátette: „Igaz, hogy az öregek unalmasak, sőt, unalmasak vagyunk. Mindig ugyanarról beszélnek: a háborúról és így tovább.... de nagy gyöngédség van bennünk”. A gyerekek pedig „értenek a gyengédség nyelvén”.
A szülők között legyen szeretet
A gyerekek kapcsán két édesapa, az egyik két ikergyerekkel, megkérdezte a pápát, hogyan lehet megtartani a hitet ezekben a nehéz időkben, és hogyan tartsák a gyerekeiket közel az egyházhoz a bérmálás után is, ami a „búcsú szentsége”. „A tanúságtétellel” – szólt a válasz. Elsősorban azzal, ami a családban születik. „Az első tanács, hogy a szülők között legyen szeretet, mert a gyerekeknek érezniük kell, hogy anya és apa szeretik egymást. Ha veszekednetek kell, ne a kicsik előtt tegyétek, fektessétek le őket, aztán veszekedjetek, amennyit akartok” – tanácsolta a pápa.
Szabadságra nevelni
Szintén alapvetően fontos a párbeszéd a gyerekeinkkel. “Sose hagyjátok abba a beszélgetést velük!” A nevelés párbeszéddel történik, sose hagyjátok magukra őket, ne botránkozzatok meg, ne gyakoroljatok rájuk nyomást, hagyjatok nekik szabadságot. Így lehet szabadságra nevelni. „Értessétek meg velük, hogy mindenről lehet beszélni. Mindenről” – húzta alá a pápa. „Az élet dolgait otthon tanulják meg, ne pedig másoktól, akik ki tudja, mit tanítanak”.
Köszöntés és ajándékok
A találkozó végén Ferenc pápa egyenként köszöntött minden jelenlévőt, rózsafüzéreket osztogatott nekik, közös fotók készültek, sőt skype-on az egyik unoka telefonján Mária nagymamával is beszélt pár szót: „Szia, imádkozz értem, köszönöm”. A plébániai családoknak ajándékozott egy képet, ami Szűz Máriát ábrázolja a Gyermek Jézussal. „Így az épületben őrizhetitek a képet”, kézzelfogható emlékeként egy olyan találkozónak, amelyről az itt lakók biztosan nem is álmodtak.
