A pápa a humoristákhoz: a nevetés áttöri a társadalmi korlátokat és kapcsolatot épít

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A humor emberi magatartás, de közelebb visz Isten kegyelméhez

A találkozóról  kiadott hivatalos tájékoztató így foglalja össze az eseményt: Ferenc pápa naponta imádkozza Morus Szent Tamás imádságát „Uram, adj nekem humorérzéket!” – ahogy azt egy TV interjúban megvallotta. „A humor egy kegyelem, amit én minden nap kérek, mert ez felemeli az embert és megengedi, hogy átmenetinek lássuk ezt a világot és hogy megváltott lélekkel vegyük a dolgokat. A humor emberi magatartás, de közelebb visz Isten kegyelméhez”. Isten emberét azért ismerik el, mert képes humorral élni és a realizmus elvesztése nélkül, pozitív, reménnyel teli lélekkel megvilágosít másokat” – írta a pápa a Gaudete et exultate apostoli buzdításában. Ferenc pápa felismeri a komikum művészetének jelentős hatását a kortárs kultúra világában. A humorista talentumán és nevetés egyesítő értékén keresztül napjainkban is sajátos megfontolások születnek az ember állapotáról és történelmi helyzetéről. Ezenkívül a komédia művészete hozzájárulhat egy empatikusabb és támogatóbb világ megteremtéséhez. Maga a Szentírás egyébként gazdag olyan ironikus mozzanatokban, amelyekben kifigurázzák az önteltség, az önmagával elégedettség, az igazságtalanság, az embertelenség gesztusait, amikor az ember hatalomba és néha még a szentségbe is beöltözködik”. Ferenc pápa kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a humoristák – színészek, művészek, karikaturisták, írók... – képesek „a világ új formáit megálmodni”, és ezt gyakran „iróniával, ezzel a csodálatos erénnyel” teszik meg. Ferenc pápa és a világ humoristái közötti találkozó célja az emberi sokféleség szépségének megünneplése, a béke, a szeretet és a szolidaritás üzenetének előmozdítása, és a kultúrák közötti párbeszéd, valamint az öröm és a remény megosztásának jelentős pillanatának ígérkezik.

„A mosoly jót tesz a vérnek”

Ferenc pápa beszéde kezdetén örömmel üdvözölte a humor művészeit és a Kultúra és a Nevelés Dikasztériuma munkatársait, akik előkészítették ezt a találkozót. A dikasztérium prefektusa elmesélte neki, hogy az olaszok közt az a mondás járja, hogy „a mosoly jót tesz a vérnek” – legalábbis így mondják. Most ezért beszéd helyett ezt teszem – szólt és nevetett a pápa. Máris mosolygunk, köszönöm az üzeneteteket!

Tisztelettel tekintek rátok, művészek, akik a komédia, a humor és az irónia nyelvén fejezitek ki magatokat. Mennyi bölcsesség is van ebben! A televízióban, a moziban, a színházban, a nyomtatott sajtóban a dalokkal, a közösségi médiában dolgozó szakemberek között Ti vagytok a legkedveltebbek, a legkeresettebbek, akiket a legjobban megtapsolnak. Bizonyára, mert derék emberek vagytok, de van egy másik ok is, mégpedig az, hogy őrzitek és ápoljátok magatokban az emberek megnevettetésének az ajándékát.

A humor egyesíti az embereket, mert a nevetés ragályos

A sok borús hír közepette, belemerülve számos társadalmi és személyes szükséghelyzetbe, a humor emberének van ereje ahhoz, hogy derűt és mosolyt fakasszon. Ti azon kevesek közé tartoztok, akik képesek nagyon különféle nemzedékekhez és kulturális háttérhez tartozó emberekkel beszélni. A magatok módján egyesítitek az embereket, mert a nevetés ragályos. Könnyebb együtt megnevettetni, mint egyedül, az öröm megnyit a megosztásra, minthogy legjobb gyógyszere az önzésnek és az individualizmusnak. A nevetés segít áttörni a társadalmi korlátokat és kapcsolatokat teremteni az emberek között. Lehetővé teszi érzelmek és gondolatok kifejezését, elősegítve a közös kultúra felépítését és a szabadság tereinek kialakítását. Emlékeztet minket, hogy a homo sapiens egyben homo ludens is; hogy a játékos szórakozás és a nevetés központi szerepet tölt be az emberi életben, önkifejezésben, tanulásban, hogy értelmet adjon a helyzeteknek.

A humor a mosollyal békét áraszt a szívekben

A humorista talentuma ajándék, értékes ajándék – állapította meg a pápa. A mosollyal együtt békét áraszt a szívekben, az emberek között, segít leküzdeni a nehézségeket és elviselni a napi stresszt. Segít, hogy megkönnyebbülést találjunk az iróniában, és humorral vegyük az életet. Szeretek minden nap imádkozni, immár több mint negyven éve Morus Szent Tamás szavaival imádkozni: „Adj nekem, Uram, humorérzéket” – vallotta személyesen a pápa és humorosan házi feladatként adta a művészeknek, hogy a Laudate Iubilate apostoli buzdítása 101. pontjában olvassák át és tanulják meg ezt az imát.

A humorista azonban képes még egy másik csodára is, mert a problémákkal teli világban meg tudják nevettetni az embereket. Elítélik a hatalom túlkapásait, hangot adnak elfeledett helyzeteknek, feltárják a visszaéléseket, de anélkül, hogy riadalmat, rémületet, szorongást vagy félelmet gerjesztenének. Sokszor ezt egy történet elmesélésével teszik, saját eredeti nézőpontjuk alapján.

A Biblia humora

A Biblia humorának a világából a pápa a Példabeszédek könyvét említette, amikor az isteni Bölcsesség mondja: „Ott voltam mellette, mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.” (Péld 8,30-31). Amikor a nézők közül akár egyet is megnevettettek, mosolyog az Isten is, és ez nem eretnekség – tette hozzá tréfásan a pápa.

A művészek képesek humorosan gondolkodni és beszélni különböző formákban, mert a humor, a tréfa nyelve alkalmas az emberi természet megértésére és „megérzésére”. A humor nem sért, nem aláz meg, míg a tömegkommunikáció gyakran teremt ellentéteket. Ti tudjátok, hogyan rakjatok össze különböző, sőt néha ellentétes valóságokat. Sokat kell tanulnunk tőletek! A humor adta nevetés nem más „ellen” szól, hanem mindig befogadó, kezdeményező, nyitottságot, szimpátiát és empátiát ébreszt.     

Másik példaként a pápa Ábrahám és Sára történetét említette, amikor gyermektelen öregségükben Isten a hozzájuk küldött vendégeken keresztül gyermeket ígér nekik. A sátor vászna mögött hallgatózó Sára mindezt kineveti. Az írás maga így meséli el Sára szavát: „Isten örömteli nevetést szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.” (Ter 21,6). Születő fiát, Izsákot is így nevezik: „Isten az, aki nevet”. Tudunk mi egyáltalán nevetni Istenen? – kérdezte a pápa. Persze ez nem istenkáromlás, nevethetünk, mint ahogy játszunk és viccelődünk azokkal, akiket szeretünk. A zsidó bölcsesség és irodalmi hagyomány mester ebben! Végül azt kérte tőlük, hogy folytassák az emberek megvidámítását, különösen a reménnyel küszködőket, majd áldását adta rájuk: Segítsetek minket, hogy mosolyogva lássuk a valóságot annak ellentmondásaival együtt, és hogy álmodjunk egy jobb világról!