A pápa lutheránus küldöttséghez: Krisztus, a megtestesült irgalom az ökumenizmus szíve
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben” – idézett Ferenc pápa beszéde kezdetén a rómaiakhoz írt levélből” (Róm 15,13). Szeretettel köszöntötte a Lutheránus Világszövetség regionális küldötteit, megköszönve Henrik Stubkjær püspöknek, a Világszövetség új elnökének a köszöntő szavait és az ajándékát, továbbá üdvözölte Anne Burghardt tiszteletes asszonyt, aki immár több éve dolgozik a világszövetség főtitkáraként.
Mindnyájan a remény zarándokai vagyunk, ahogy azt a 2025-ös szentév mottója is jelzi
A pápa a látogatást megköszönve azt az ökumenikus testvériség fontos gesztusának tartja és éppen ezért szólt Pál apostol szavaival a rómaiakhoz írt levélből, hiszen ez a bibliai ige kísérte legutóbbi tanácskozásukat is, majd azt kérte, hogy a „reménység Istene” áldja meg ezt a mostani találkozásukat. Ugyanis mindnyájan a remény zarándokai vagyunk, ahogy azt a 2025-ös szentév mottója is jelzi. Ferenc pápa visszautalt a három évvel ezelőtti találkozójukra, amikor a Lutheránus Világszövetségnek egy delegációja érkezett Rómába, hogy együtt elmélkedjenek az I. Niceai Zsinat közelgő évfordulójáról, mint ökumenikus eseményről. Tavaly pedig, a Lutheránus Világszövetség krakkói közgyűlése alkalmából Anne Burghardt tiszteletes asszony Kurt Koch bíborossal, a Keresztények Egysége Pápai Tanácsának elnökével közös nyilatkozatban hangsúlyozták, hogy „a niceai ősi keresztény hitvallás – amelyet annak 1700. évfordulója alkalmából 2025-ban ünnepelnek meg – olyan ökumenikus kapcsolatot teremt, amelynek középpontja Krisztus” (2023. szeptember 19.).
Jézus Krisztus, az Isten Fia, az egyetlen közvetítő Isten és ember közt az ökumenizmus szíve
Ezzel összefüggésben Anne Burghardt tiszteletes asszony joggal idézte fel a reménynek azt a szép jelét, amely különleges helyet foglal el a katolikusok és az evangélikusok közötti kiengesztelődés történetében. Már a II. Vatikáni Zsinat vége előtt ugyanis az Amerikai Egyesült Államok katolikus és evangélikus keresztényei Baltimore-ban közösen így tanúskodtak: „Az a hit, amely szerint a mi Urunk, Jézus Krisztus a Fiú, Isten az Istentől, továbbra is biztosít bennünket arról, hogy valóban megváltást nyertünk, mert csak Isten tud megváltani minket” (The Status of the Nicene Creed as Dogma of the Church, 1965. július 7.). Jézus Krisztus az ökumenizmus szíve – állapította meg a pápa. Ő a megtestesült isteni irgalom és az ökumenikus küldetés feladata, hogy tanúságot tegyünk róla. Az evangélikusok és katolikusok a „megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozatban” azt a közös célt fogalmazták meg, hogy „mindenben megvallják Krisztust, mint az egyetlent, akibe minden bizalmat lehet vetni, mivel ő az egyetlen közvetítő Isten és ember közt (vö 1Tim 2,5- 6), és akin keresztül Isten a Szentlélekben önmagát adja nekünk és kiárasztja ajándékait, hogy minden megújuljon (18.).
Járjuk tovább az utunkat bizalommal „a remény zarándokaiként”
Immár 25 év telt el a közös hivatalos Nyilatkozat aláírása óta. Ami 1999. október 31-én Augsburgban történt, az a remény újabb jele a megbékélésünk történetében. Őrizzük meg emlékezetünkben, mint ami mindig él! – kérte a pápa. A 25. évfordulót a remény ünnepeként ünnepeljük közösségeinkben. Emlékezzünk arra, hogy közös a lelki eredetünk, hiszen „egy a keresztség a bűnök bocsánatára” (Nicea-konstantinápolyi hitvallás) és járjuk tovább az utunkat bizalommal „a remény zarándokaiként”. A remény Istene legyen velünk, és áldásával kísérje továbbra is az igazságról és a szeretetről folytatott párbeszédünket. Ferenc pápa ekkor rögtönözve hozzáfűzte: Ezen az ökumenikus úton egy szép dolog jut eszünkbe a kedves Zizioulas püspöktől. Ez az ortodox püspök, aki az ökumenizmus úttörője volt, azt mondta, hogy ismeri a keresztények egységének dátumát, ami pedig az utolsó ítélet napja! Közben azonban együtt kell járnunk, együtt kell imádkoznunk és együtt kell végeznünk a szeretetszolgálatot, együtt haladva a „hiperökumenikus” nap felé, amely az utolsó ítélet lesz. Zizioulasnak jó humora volt! Ferenc pápa végül szívből megköszönte a látogatást, majd arra kérte a vendégeit, hogy együtt imádkozzák a Miatyánkot, mindenki a maga nyelvén.
