Az igaz hit és ima megnyitja az elmét és a szívet – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

A merev sablonok szerinti gondolkodás, a szív bezártsága megakadályozzák az őszinte párbeszédet, nem teszik lehetővé, hogy a testvérek közeledjenek egymáshoz – fejtette ki a Szentatya. A hit és az imádság, ha igazi, megnyitja az elmét és a szívet, nem pedig bezárja azokat. Teremtsünk csöndet önmagunkban, hogy meghalljuk Isten szavát, nyíljunk meg világossága és kegyelme ajándékának, és legyőzve bezártságainkat teljesítsük  az ő akaratát – buzdított rá a pápa.

Az előítéletek és az önhittség nagyon sok kárt okoznak

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Jn 6,41-51) a zsidók reakciójáról szól Jézusnak azzal az állításával szemben, miszerint „alá szálltam a mennyből” (Jn 6,38) – kezdte beszédét a Szentatya, megállapítva, hogy a zsidók megbotránkoztak Jézus szavain.  Zúgolódnak egymás között, kérdéseket feltéve: „Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?” (Jn 6,42). Így zúgolódnak – mondta a pápa, majd beszédük tartalmára hívta fel a figyelmet. Meg vannak győződve arról, hogy Jézus nem jöhetett a mennyből, mert egy ács fia és mert anyja és rokonai hétköznapi emberek, akiket mindnyájan ismernek, átlagos emberek, mint a többiek. „Hogyan nyilvánulhatna meg Isten ilyen hétköznapi módon?” – kérdezik. Leblokkolja hitüket előítéletük Jézus egyszerű származását illetően és leblokkolja őket önhittségük is, miszerint éppen ezért nincs semmi olyan, amit megtanulhatnának tőle! Az előítéletek és az önhittség mennyi kárt okoznak nekünk! – hangsúlyozta Ferenc pápa. Megakadályozzák az őszinte párbeszédet, a testvérek közötti közeledést. Ezért a Szentatya óva intett az előítéletektől és az önhittségtől. Ezeknek az embereknek merev sablonjaik vannak, és szívükben nincs hely annak a számára, ami nem felel meg ezeknek a sémáknak, amit nem tudnak katalogizálni és archiválni bizonyosságaik porral lepett polcain – fejtette ki a pápa megállapítva, hogy ez a mi életünkre vonatkozóan is nagyon igaz: hányszor előfordul, hogy bizonyosságaink be vannak zárva, beporosodtak, mint a régi könyvek.

Miért nem ismerik fel Jézusban kortársai a Messiást?

Pedig a vasárnapi evangéliumban szereplő emberek betartják a törvényt, alamizsnát adnak, tiszteletben tartják a böjtök és az imák időpontjait és Krisztus már számos csodát tett jelenlétükben. (vö. Jn 2,1-11; 4,43-54; 5,1-9; 6,1-25). Miért nem segít nekik mindez abban, hogy felismerjék Őbenne a Messiást? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Mert vallási gyakorlataikat nem annyira azért végzik, hogy meghallgassák az Urat, mint inkább azért, hogy megerősítést találjanak bennük arra, amit már gondolnak. Elzárkóznak az Úr szava elől és megerősítést keresnek a saját gondolataikhoz. Ezt mutatja az a tény, hogy még arra sem veszik a fáradságot, hogy magyarázatot kérjenek Jézustól: csupán egymás között zúgolódnak ellene (vö. Jn 6,41), mintha egymást akarnák megerősíteni abban, amiről meg vannak győződve, és elzárkóznak, bezárkóznak mint egy áthatolhatatlan erődbe. Így azután nem képesek hinni. A szív bezárkózása nagyon ártalmas – mondta nyomatékkal Ferenc pápa.

Nyissuk meg szívünket Isten világosságának és kegyelme ajándékának

Arra hívta fel a figyelmet, hogy mindezek olykor velünk is megtörténhetnek életünkben és imádságunkban: megtörténhet velünk, hogy ahelyett, hogy valóban meghallgatnánk, amit az Úr mondani akar nekünk, csak megerősítést keresünk Tőle és másoktól abban, amit mi gondolunk, megerősítést a meggyőződésünknek, az ítéleteinknek, amelyek előítéletek. De az Istenhez való fordulásnak ez a módja nem segít abban, hogy valóban találkozzunk Istennel, sem abban, hogy megnyíljunk világosságának és kegyelme ajándékának, hogy növekedjünk a jóban, hogy teljesítsük az ő akaratát, hogy legyőzzük a bezártságokat és a nehézségeket. A hit és az imádság, ha igazi, megnyitja az elmét és a szívet, nem pedig bezárja azokat. Ha olyan emberrel találkoztok, aki bezárkózik elméjébe és imájába, akkor az a hit és az az ima nem igaz – figyelmeztetett rá a pápa.

Hittel hallgassuk az Úr hangját, és bátran tegyük az ő akaratát

Beszéde utolsó részében arra buzdított, hogy végezzünk lelkiismeretvizsgálatot. Tegyük fel magunknak a kérdést: valóban képes vagyok-e hitéletemben elcsendesedni és meghallgatni Istent? Hajlandó vagyok-e befogadni az ő hangját a saját sablonjaimon túl, és az ő segítségével legyőzni a félelmeimet is? Végül Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott: „Mária segítsen bennünket abban, hogy hittel hallgassuk az Úr hangját, és bátran tegyük az ő akaratát”.