Ferenc pápa katekézise a Szentlélek művéről a megváltásban: nélküle nincs növekedés

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

Az Újszövetséghez fordulunk és benne a Szentlélek szerepére figyelünk        

A mai katekézissel belépünk az üdvösség történetének második szakaszába – kezdte beszédét a Szentatya. Miután a Szentléleknek a Teremtésben betöltött szerepét szemléltük, most néhány héten keresztül a Megváltás művében folytatott működésére tekintünk. Így tehát az Újszövetséghez fordulunk és benne a Szentlélek szerepére figyelünk. A mai témánk ennélfogva a Szentlélek az Ige megtestesülésében – adta meg a témát Ferenc pápa, ahogy azt Lukács evangéliumában olvassuk: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával” (Lk 1,35). Máté evangélista megerősíti ezt az alapvető tényt Mária és a Szentlélek kapcsán, mondván, hogy „Mária gyermeket fogant a Szentlélek által” (Mt 1,18).

Egy ökumenikus hittételről van szó

Az egyház összegyűjtötte ezeket a kinyilatkoztatott tényeket és azokat hamarosan a hitvallás középpontjába helyezte. A 381-es Konstantinápolyi Ökumenikus Zsinaton – amely megállapította a Szentlélek istenségét – ez a fejezet bekerült a „Credo” formulájába. Itt egy ökumenikus hittételről van szó, mert minden keresztény hívő közösen vallja ugyanazt a hitvallást. A katolikus áhítat pedig időtlen idők óta ebből merítette egyik napi imádságát, az Úrangyalát. Ez a hittétel az alapja annak, ami lehetővé teszi, hogy Máriáról kiváltságos módon mint Jegyesről beszéljünk, aki egyúttal az Egyház alakja. Erről írja Nagy Szent Leó pápa, hogy „amiként Jézus a Szűzanyától született a Szentlélek műve által, úgy teszi termékennyé az Egyházat, az ő szeplőtelen Jegyesét ugyanazon Szentlélek éltető leheletével”.

Az Egyház Mária titokzatos szentségét szemléli és szeretetét utánozza

Ezt a párhuzamot vette elő a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű, az egyházról szóló dogmatikai konstitúciója: „A Boldogságos Szűz azonban az istenanyaság ajándéka és feladata – mely Őt megváltó Fiával egyesíti –, s egyedülálló kegyelmei és ajándékai által az Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van: az Istenszülő a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében az Egyház előképe, miként már Szent Ambrus tanította. A joggal anyának és szűznek mondható Egyház misztériumában a Boldogságos Szűz Mária az első helyen áll, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan mintaképe. Telve hittel és engedelmességgel nem mást, mint az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, mint egy új Éva, aki nem az őskígyónak, hanem Isten hírnökének hitt, kételkedést nem ismerő hittel. A Fiút pedig, akit e világra szült, Isten elsőszülötté tette a sok testvér (vö. Róm 8,29), vagyis a hívők között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai szeretettel működik közre. Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz: az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet (LG 63-64).

Mária először magába fogadta, szívébe és testébe, majd a világra szülte Isten Fiát

Ferenc pápa ezután az életről szóló gyakorlati megfontolással folytatta katekézisét, amit a Szentírás a foganni és szülni igéi sugallnak. Izajás próféta szava így hangzik: „Íme, a szűz fogan, és fiút szül” (Iz 7,14), az angyal pedig ezt mondja Máriának: „Gyermeket fogansz és fiút szülsz” (Lk 1,31). Mária tehát először fogant, majd megszülte Jézust, először magába fogadta, szívébe és testébe, majd a világra szülte őt. Így történik ez az egyház esetében is: mielőtt befogadja Isten Igéjét, engedi, hogy „a szívéhez szóljon” (vö Oz 2,16) és hogy „betöltse a bensőjét” (vö Ez 3,3), a két bibliai kifejezés szerint, hogy aztán világra hozza az életével és a prédikációjával. Ám, ez a második művelet az első nélkül meddő marad – tette hozzá Ferenc pápa.   

Folytassuk tovább az utunkat azzal a megnyugtató bizonyossággal, hogy Istennél semmi sem lehetetlen               

Így van ez az Egyházzal is, mely amikor erejét maghaladó feladatokkal néz szembe, természetszerűleg ugyanazt a kérdést teszi fel: „Hogyan lehetséges ez?”. Hogyan lehetséges Jézus Krisztust és az üdvösségét hirdetni egy olyan világnak, amely látszólag csak a jólétet keresi? A válasz is ugyanaz, mint akkor: „Megkapjátok a Szentlélek erejét”. A Szentlélek nélkül ugyanis az Egyház nem tud előre haladni, az Egyház nem tud növekedni, az Egyház nem tud prédikálni sem. Amit az Egyházról általában mondanak, az ránk is vonatkozik, mindenkire, minden megkeresztelt emberre. Néha mindannyian olyan élethelyzetekben találjuk magunkat, amelyek meghaladják az erőinket és ekkor feltesszük magunknak a kérdést: „Hogyan tudok szembesülni ezzel a helyzettel?”. Ezekben az esetekben segít – ajánlotta a pápa –, ha elismételjük magunkban azt, amit az angyal mondott a Szűzanyának: „De Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). Testvéreim, mi is folytassuk tovább az utunkat minden alkalommal ezzel a megnyugtató bizonyossággal a szívünkben: „Istennek semmi sem lehetetlen!”. És ha ezt hisszük, csodákat fogunk tenni, mert Isten előtt semmi sem lehetetlen – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Ferenc pápa felhívásai: Imádkozzunk a békéért!

Olasz nyelvű felhívásában a pápa így fogalmazott: Továbbra is nagy aggodalommal követem a közel-keleti helyzetet, és megismétlem minden érintett félhez intézett felhívásomat, hogy a konfliktus ne terjedjen tovább, és azonnal szüntessék be a harcokat minden fronton, Gázától kezdve, ahol a humanitárius helyzet nagyon súlyos és tarthatatlan. Imádkozom, hogy a béke őszinte keresése oltsa ki a vitákat, a szeretet győzze le a gyűlöletet, és a bosszút fegyverezze le a megbocsátás. Kérlek benneteket – szólt a pápa a hívekhez –, hogy csatlakozzatok imádságomhoz a meggyötört Ukrajnáért, Mianmarért, Szudánért is, hogy a háború által annyira megpróbált lakosság mihamarabb találja meg az olyannyira vágyott békét. Egyesítsük erőfeszítéseinket és imáinkat, hogy felszámoljuk az etnikai megkülönböztetést Pakisztán és Afganisztán térségében, különösen a nőkkel szembeni diszkriminációt.

A németajkú zarándokokhoz szólva a Szentatya az Úrangyala mindennapi imájára buzdította őket, hogy ezáltal állandóan szemléljék az Ige megtestesülésének misztériumát, és ezzel hirdessük az embereknek a Krisztusban való üdvösséget.

A francia nyelvű zarándokokhoz szólva a pápa külön köszöntötte az afrikai Yaoundé kollégiumának volt diákjait és arra kérte őket, hogy bízzák Szűz Máriára mindazokat, akik nehéz helyzeteken mennek keresztül, hogy közbenjárására a Szentlélek felélessze szívükben azt a bizonyosságot, hogy „Isten számára semmi sem lehetetlen”.