Ferenc pápa Kelet-Timor vezetőihez: példaértékű, ahogy a kiengesztelődést választották a gyűlölködés helyett
Michele Raviart / Gedő Ágnes – Vatikán
Ahol Ázsia és Óceánia összeér és bizonyos értelemben találkozik Európával – utalt Kelet-Timor történelmére a pápa -, egy hegyekkel, erdőségekkel, síkságokkal teli föld, melyet csodálatos tenger ölel körbe: ide érkezett utazása harmadik állomásaként Ferenc pápa. Első hivatalos programjaként a főváros, Dili elnöki palotájába látogatott, ahol Josè Manuel Ramos-Horta államfő fogadta, a függetlenség elérésének egyik élharcosa, aki 1996-ban Béke Nobel-díjat kapott. A Szentatya aláírta a vendégkönyvet, magánmegbeszélést folytatott az elnökkel, majd beszédet mondott a politika, a diplomácia és a civil társadalom képviseletében megjelent mintegy négyszáz főnek. Kelet-Timor történelmének főbb eseményeit felidézve szólt az első, domonkos misszionáriusok érkezéséről, akik elvitték a katolicizmust és a portugál nyelvet, amely a mai napig hivatalos a helyi tetum mellett; az 1975-ben Indonéziától elnyert függetlenségről, majd végül a 2002-ben kimondott portugál befolyás megszűnéséről.
A béke és a szabadság hajnala
Kelet-Timor nehéz időszakokat élt át, míg kivívta függetlenségét, a megrázkódtatás és erőszak után viszont sikerült a béke útjára lépnie, megkezdve ezzel a fejlődés, a természeti és emberi erőforrások értékelésének új szakaszát. Nem adták fel a reményt és beköszöntött a béke és a szabadság hajnala, amiben nagy segítséget jelentettek a keresztény gyökerek – ahogyan arra Szent II. János Pál pápa is emlékeztetett 1989-es Kelet-Timori látogatása során. Az európai misszionáriusok által Ázsiába elvitt kereszténység tovább gazdagodott a különböző kultúrákkal találkozva. Az evangéliumi tanítás és a hit folytonossága segített abban is, hogy kiengesztelődjenek indonéziai testvéreikkel, a kinyújtott kéz politikáját alkalmazva, amelyet nagyra értékelt Ferenc pápa. A fájdalmat örömmé változtatták, mert a megpróbáltatásokban sem veszítették el a reményt. Bárcsak a világ számos részén hasonlóképpen győzedelmeskedne a békevágy! Az egység mindig felette áll a konfliktusnak, ez pedig az emlékezet megtisztítását igényli, a sebek begyógyítását, azt, hogy a gyűlölködést kiengesztelődésre, az összeütközést együttműködésre cseréljük.
A kihívások persze Kelet-Timorban sem hiányoznak: az intézmények megerősítése, az emigráció problémája, a szegénység, amelynek kezelése a vezető réteg felelős hozzáállását sürgeti, különös tekintettel a gazdag kőolaj- és földgázlelőhelyek kiaknázására, amely csakis a közösség javát kell, hogy szolgálja.
Megelőzni az abúzusokat
Kelet-Timor lakosságának 65%-a 30 éven aluli, és sok veszély leselkedik rájuk, mint az alkohol vagy a bűnbandák garázdálkodása. Ideálokat kell adni a fiataloknak, hogy kitörjenek ezekből a csapdákból, és felhagyjanak az erőszakkal – mutatott rá a pápa. Segítséget meríthetnek a hitükből, az egyház társadalmi tanításából, mely a testvériségre épül és a népek, főként a szegényebbek fejlődését támogatja. A Szentatya örömmel fogadta a timori elnök által bejelentett hírt, miszerint az Abu-Dzabiban aláírt Emberi Testvériség – nyilatkozatot szeretnék beépíteni az iskolai tantervbe. Dicséretes, hogy az állam támogatja az egyház szociális, karitatív és neveléssel foglalkozó intézményeinek működését.
Lelkes fiatalok és bölcs idősek
Be kell fektetni a nevelésbe, a családba és az iskolába, hiszen ezáltal bizakodva tekinthetünk a jövőbe, ötvözve a fiatalok lelkesedését és az idősek bölcsességét. Bízzatok a nép bölcsességében! – biztatta a Kelet-Timoriakat a pápa, majd a Szeplőtelen Szűz oltalmába ajánlotta a nemzet lakóit.
