Ferenc pápa a luxemburgi katolikus közösségnek: misszió, szolgálat és az evangélium öröme
Gedő Ágnes - Vatikán
A luxemburgi egyház egy Mária-évvel emlékezik védőszentje, Mária, a szenvedők vigasztalója négyszáz éves tiszteletére. Ehhez jól illeszkedik a téma, amelyet a pápalátogatásra választottak: „Szolgálni”. A vigasztalás és a szolgálat ugyanis a szeretet két olyan alapvető vonása, amelyet Jézus nekünk ajándékozott, és amit küldetésként ránk bízott, mint a teljes öröm egyedüli útját – kezdte beszédét a Szentatya, aki három kulcsszót bízott a katolikus közösségre: szolgálat, küldetés és öröm.
Szolgálat és befogadás
A luxemburgi egyház Jézus Krisztus egyháza akar lenni, aki nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy szolgáljon. Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa a befogadás fontosságára mutatott rá. Az evangélium a befogadás, a mindenki előtt való nyitottság szellemét közvetíti, és nem enged meg semmilyen kirekesztést. Ezért a luxemburgiak maradjanak hűek ehhez az örökséghez, és barátként fogadják azokat, akik ajtajukon kopogtatnak segítséget és vendégszeretetet kérve. Ezt követeli az igazságosság és a szeretet. Olyan Európára és világra van szükség, amelyben az igehirdetést a szeretet gesztusai kísérik.
Lelkipásztori gondoskodás és missziós hithirdetés
Ez a gondolat átvezet a második témához, a misszióhoz. Hollerich bíboros a luxemburgi egyház fejlődéséről beszélt a szekularizált környezetben. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban megjegyezte: az egyház egy szekularizált társadalomban fejlődik, érik, növekszik. Nem zárkózik önmagába, szomorúan, beletörődve, sértődötten. Sokkal inkább elfogadja a kihívást, hű marad a mindenkori értékekhez, hogy újra és más módon felfedezze és érvényre juttassa az evangelizálás útjait: az egyszerű lelkipásztori gondoskodástól a missziós igehirdetéshez lépve.
Ennek a növekedésnek volt szép példája az a zenés-táncos jelenet, amit a fiatalok a székesegyházban bemutattak a Laudato si’ – musicalből. A teremtett világ iránti felelősségünkre emlékeztet minket, de arra is, hogy ez a küldetés csodálatos lehetőség arra, hogy mindenkinek beszéljünk az evangélium szépségéről. Nem a létszám növelése, a prozelitizmus ösztönöz minket a misszióra, hanem az a vágy, hogy minél több testvérünk megismerhesse a Krisztussal való találkozás örömét. A nehézségeken túl pedig ilyenkor a Szentlélek élő dinamizmusa dolgozik bennünk, merünk új utakat választani.
A mi hitünk örömteli
A harmadik kulcsszó, amit a pápa a luxemburgi katolikus közösség figyelmébe ajánlott: az öröm. A találkozó elején egy fiatal megosztotta az Ifjúsági Világtalálkozó tapasztalatát, milyen boldogan várták az ünnepet, és most egy évvel később itt gyűltek össze Luxemburgban. A Szentatya erre reflektálva megerősítette: a mi hitünk ilyen; örömteli, táncoló, mert azt üzeni, hogy Isten gyermekei vagyunk, aki az ember barátja, aki azt akarja, hogy boldogok legyünk és egységesek, és a legnagyobb öröm számára a mi üdvösségünk. Ezzel kapcsolatban a pápa megemlítette a luxemburgi tavaszi körmenet szép és örömteli szokását, amelynek során Echternach-ban felidézik Szent Willibrord missziós művét, aki elhozta erre a földre az evangéliumot. Kedves testvérek! Szép az a küldetés, amit az Úr ránk bíz, hogy vigasztaljunk és szolgáljunk Mária példájára és segítségével. Köszönet a munkátokért és a nagylelkű segítségért, amelyet a rászorulóknak nyújtotok – búcsúzott a pápa a luxemburgi katolikusoktól, majd megáldotta és imáiról biztosította őket, személyére is imáikat kérve.
