Ferenc pápa a katolikus egyetem diákjaihoz: teremtésvédelem és a nők szerepe az egyházban

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az egyetemi diákok a „jövő és a félelem” témáját vetették fel a pápának, különös tekintettel a környezetszennyezésre és a háború kérdéseire. „Mindkettő szörnyű csapás az emberiségre, a korrupció és a rabszolgaság modern formáival együtt. A rossznak ezek a formái néha a vallást is érintik, ha az a hatalom eszközeként lép fel, de ez istenkáromlás” – felelte a pápa. A keresztények tudják, hogy nem a gonoszé az utolsó szó, de ez csak növeli az elkötelezettségüket, hiszen „a remény a mi felelősségünk”.

Kereszténység és ökológia: Hála, küldetés, hűség 

A pápa a kereszténység és az ökológia közötti kapcsolatra három szó segítségével válaszolt: hála, küldetés, hűség. Először is hálás elismeréssel kell fogadnunk a közös házat, ahol vendégek és zarándokok vagyunk, akikről Isten maga gondoskodik. Ebből fakad a küldetésünk: azért vagyunk a világban, hogy megőrizzük szépségét és gondozzuk az utókor javára, ebben áll az Egyház „ökológiai programja”. A probléma forrása az ember szíve, mely a hatalmi és piaci érdekek fölé emelkedik, annak a tudatában, hogy a kultúra nem csak az eszméket műveli, hanem az egész világot. Az átfogó fejlődés kihívása adja az ember harmadik felelős vonását, a hűséget, a hűséget Istenhez és emberhez. Ez pedig az összes embert érinti élete minden területén: fizikai, erkölcsi, kulturális, társadalompolitikai vonatkozásban és ennek jegyében az elnyomás és a pazarlás minden formájára nemet mond és elkötelezi magát az igazságosságra és az igazságra való megtérése mellett. Választani kell a természet manipulálása és a természet művelése között, példaként említve az eugenika, a kiberszervezetek és a mesterséges intelligencia kihívásait.

A nők egyházban vállalt szerepe: a nő Isten népében lány, nővér és anya

Második nagy témaként a diákok a nők egyházban vállalt szerepére kérdeztek rá, amire sokszor erőszak, igazságtalanság az ideológiai előítélet nehezedik. Ezért is kell tisztázni a kiindulópontot: ki a nő és ki az egyház. Az Egyház Isten népe, nem pedig multinacionális vállalat. A nő Isten népében lány, nővér és anya, miként a férfi fiú, testvér és apa. Ezek a kapcsolatok nem külön-külön, hanem együtt fejezik ki Isten képmását, a férfit és a nőt, akiknek hivatása hogy szeressenek és szeretve legyenek. Hivatásuk egyúttal küldetés. Ebből ered a társadalomban és az egyházban betöltött szerepük – hivatkozott a pápa Szent II. János Pál tanítására (Mulieris dignitatem apostoli levél, 1).

Férfi és nő méltóságát egy eredeti törvény biztosítja, amely nem papírra van írva, hanem testben

A női mivolt eldöntése nem közmegegyezés vagy ideológia függvénye. A férfi és a nő méltóságát ugyanis egy eredeti törvény biztosítja, amely nem papírra van írva, hanem testben. A méltóság olyan felbecsülhetetlen érték, olyan eredeti tulajdonság, amit emberi törvény nem adhat meg, de el sem vehet. Ebből a közös és megosztott méltóságból kiindulva a keresztény kultúra mindig újból, más-más összefüggésben értelmezi a férfi és a nő hivatását, küldetését, az egymásért való létét a közösségben. Tehát egyik sem a másik ellen, hanem mindegyik a másikért. Ferenc pápa arra emlékeztetett, az üdvösségtörténet középpontjában egy nő állt, Mária, akinek „igenjéből” maga Isten jött el a világba. A nő valójában termékeny befogadás, gondoskodás, életszerű odaadás, és a szeretet számos napi példájáként jelen van a barátságban, a munkában, a tanulástban, a társadalmi és egyházi felelősségvállalásban, a házastársi kapcsolatban, az anyaságban, az Isten országáért vállalt szüzességben és egyéb szolgálatban. Ti magatok azért vagytok itt – szólt a pápa az egyetemistákhoz –, hogy  mint nő és mint férfi növekedjetek, hisz úton vagytok, formálódtok.

Hogyan kell tanulni? Minek tanulni? Kinek kell tanulni?   

 Végül a Szentatya három pontban foglalta össze a katolikus egyetem képzésének döntő szempontjait:  Hogyan kell tanulni? Minek tanulni? Kinek kell tanulni?    Annak, hogy miként tanuljunk, nemcsak módszere van, hanem stílusa és mindenki a sajátját művelheti. A tanulás ugyanis mindig út az önismerethez. Ám van egy közös, egymással megosztható stílus is. Együtt tanulunk, azok révén, akik előttünk tanultak, tanáraink és osztálytársaink, illetve azokkal, akik mellettünk tanulnak az osztályteremben. A kultúra mint öngondoskodás magában foglalja a kölcsönös gondoskodást.

Hogy miért is tanulunk, annak van indító oka és vonzó célja. Tanulunk, hogy jó  munkát találjunk, aztán sokszor ettől függően élünk és így „áruvá” leszünk. Pedig nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Igaz, könnyű ezt mondani, de elkötelezettségre van szükség, hogy gyakortlattá tegyük. És végül azért tanulunk, hogy tudjunk másokat nevelni és szolgálni szakértelemmel és tekintéllyel. Ne valamit akarjunk szolgálni, hanem valakinek szolgáljunk és akkor az egyetemi végzettség a közjót szolgáló képességről tanúskodik. Miközben ezt tesszük, észrevesszük, hogy van egy nagyobb valóság, amely megvilágosít és felülmúl bennünket: az igazság. Az igazság nélkül életünk értelmét veszti. A tanulmányoknak akkor van értelme, ha az igazságot keresi, és képes is arra, hogy megtalálja. Az igazság megtalálható, ám ha feladjuk az igazság közös keresését, akkor a tanulás a hatalom és a mások feletti ellenőrzés eszközévé válik és uralkodik. Ezzel szemben az igazság szabaddá tesz minket, ahogy az evangélium tanítja – zárta a  600 éves Leuveni Katolikus Egyetem hallgatóihoz intézett beszédét Ferenc pápa.