Őrizzétek a teremtés szépségét, tegyétek széppé a csúnyát – A pápa a Szép megőrzéséről
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„Nagy felelősség a szépség őrzőjének lenni, ami egyúttal fontos üzenet az egyház közössége és a társadalom egésze számára” – kezdte beszédét a pápa, majd a kezdeményezés nevéről elmondta, hogy az nem egy egyszerű szlogen, hanem életmód, stílus, mely két nagy cél felé tart, ami a megőrzés és a szépség.
A „megőrzés” olyan sokrétű cselekvést jelent, amely odafigyelést és törődést igényel
A „megőrzés” védelmet, oltalmat, felügyeletet jelent, olyan sokrétű cselekvést, amely odafigyelést és törődést igényel, mert tudatában van annak, hogy ki és mit bízott rá. Az ilyen őrző lelkület tágra nyílt szemmel jár, időt mer szánni rá és felelősséget vállal érte. A pápa megbecsüli ezt a lelkületet, mely a mai „ne piszkítsuk be a kezünket” mentalitással szemben halad, és személyes, közösségi elkötelezettséget kíván. Mindenki a saját képességével, értelmével és szívével tehet valamit a közös otthon őrzésében. Szent Pál szerint „a teremtés sóhajtozik és vajúdik” (Róm 8,22), kiáltása a föld sok szegényéhez társul, akik sürgősen komoly és hatékony döntéseket kérnek mindenki java előmozdítására, olyan távlatban, mely nem csak környezeti, hanem egy tágasabb és átfogóbb környezetvédelem.
Napjainkban sok ember él peremre sodrottan, leselejtezve és elfeledve, egy mind könyörtelenebb társadalomban. Ők szegények, migránsok, egyedül élő idősek, fogyatékkal élők, krónikus betegek, de mégis, mindegyik értékes az Úr szemében. Ezt látva javasolja a pápa, hogy a sok elhanyagolt és pusztulásra ítélt hely újjáépítését célzó munka során mindig tartsák elsődleges célnak az ott élők és az őket látogató emberek védelmét. Csak így állíthatják vissza a teremtés szépségét.
Ápoljuk azt a szépséget, ami egyedi és szent minden teremtmény számára, mert Istentől ered
A pápa második gondolata éppen ezt a „szépséget” érintette, melynek megőrzése a feladatunk. Ma sokat beszélnek róla, egészen a megszállottságig menően. Gyakran azonban torz módon tekintenek rá és összetévesztik a változékony és tömegesítő esztétikai modellekkel, amelyek jobbadán hedonista, kereskedelmi és reklámszempontokhoz kötődnek, semmint az emberek integrált fejlődését szolgálnák. Ám ez egy nagyon kártékony megközelítés, mert a legjobb megoldás felvirágoztatása helyett inkább az ember és a természet hanyatlásához vezet. Ezt tanítja Ferenc pápa Laudato si’ enciklikája is: „Ha az ember nem tanulja meg, hogy megálljon a szépség megcsodálására és megbecsülésére, akkor nem csodálkozzunk azon, hogy minden a gátlástalan használat és visszaélés tárgyává válik”. Ezzel szemben meg kell tanulnunk ápolni a szépséget, mint ami egyedi és szent minden teremtmény számára, mert Isten maga kigondolta, szerette és ünnepelte a világ kezdete óta (vö Ter 1,4), mint a kegyelem és a jóság, továbbá az esztétikai tökétesség és az erkölcs elválaszthatatlan egységét. A terv küldetése tehát, hogy a Teremtő nagy tervének együttműködőiként bele ne fáradjanak abba, hogy a csúfot széppé, a hanyatlót lehetőséggé, a rendetlenséget harmóniává alakítsák. Ebben az elkötelezettségükben a Názáreti Szent József kísérje őket, legyen példakép számukra, aki a megtestesült Ige alázatos és csendes őrzőjeként, tapintatos és szorgalmas hűségével visszahozta a szépséget a világba – zárta Ferenc pápa a „Megőrizni a Szépet” kezdeményezés résztvevőihez intézett beszédét.
