Ferenc pápa a teatinus szerzetesekhez: az alapító karizma örökös megújításával előrehaladni

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán        

A rend a közösségi életre és a testvérek szolgálatára született az első apostoli közösség mintájára

Ferenc pápa köszöntő beszéddel fordult a teatinus atyákhoz annak emlékére, hogy Szent Kajetán ötszáz éve, 1524. szeptember 14-én tette le a fogadalmát három társával együtt éppen ebben a bazilikában. Közbevetőleg megjegyezte a pápa: „A történelem mondja, hogy a teatinusoknak volt valamilyen problémájuk a jezsuitákkal, de én nem hiszem! Menjünk tovább! Ez a fogadalom volt ugyanis – folytatta – a szerzetes reguláris papok intézetének a kezdete, amely „a közösségi életre és a testvérek szolgálatára” született, és az első apostoli közösség mintájára önmaga megreformálásával akart hozzájárulni az Egyház megreformálásához (vö. Mk 3,13-15). A pápa bátorítja a rendet, hogy továbbra is ebben a hármas irányban haladjon, még a megújulás, a közösség és a szolgálat terén. Ferenc pápa e három témának a kifejtéséhez abból a helyből merített ihletet, ahol most mindannyian vannak, vagyis a Szent Péter bazilika, továbbá azokból a körülményekből, amelyek között a rend alapítói letették a fogadalmukat.

Nincs olyan hűség, amelyet ne kellene megújítani!

Az első téma a megújulás. Az első teatinusok nem egy tökéletes, teljesen kész épületben tették le ünnepélyes fogadalmaikat, ahogyan azt ma látjuk, hanem valójában egy nagy „építkezési területen”, ahogy a vatikáni bazilika 1524-ben kinézett. Valójában ekkor már jó ideje tartott az ősi konstantini bazilika fokozatos lebontása, amely már nem felelt meg Isten népe igényeinek és ezért egy új templomot építettek. Ám a munka lassan haladt, a források szűkösek voltak, és még a tervek sem voltak teljesen világosak. Mégis nekifogtak a munkának, mert a közösség gyarapodott és a korábbi struktúrák már nem voltak elégségesek. Ez egy olyan kép, amely segít elgondolkodni azon, hogyan kell hűségesnek maradnunk a küldetésünkhöz, úgy, hogy a megújulás bátor útjain járjunk tovább.  A pápa megjegyezte: Érdekesnek találja, hogy a hűséget meg kell újítani! Nincs olyan hűség, amelyet ne kellene megújítani, de mindig a régire alapozva. Igen, de egyidejűleg késznek kell lenni arra, hogy lebontsuk azt, ami nem szolgál többé, hogy egy újat építsünk, engedelmeskedve a Szentléleknek és bizalommal a Gondviselés iránt.

Egy befogadó otthont nem egyedül, hanem együtt, közösségben építünk fel

A második téma a közösség. Mint ismeretes, sokan dolgoztak a Szent Péter bazilika újjáépítésén: híres művészek, szakképzett kézművesek, és egy egész sereg kétkezi munkás, férfiak és nők, akik a legmostohább munkát is elvégezték, mégpedig együtt, közös összefogással, hogy életre keltsék az új épületet. Ez is egy fontos jel: egy befogadó otthont ugyanis nem egyedül, hanem együtt, közösségben építjük fel, értékelve mindenki hozzájárulását (vö 1Kor 12,7-11).

Jézus maga is másokat szolgált

A megújulás, a közösség témái után végül a harmadik szempont, a szolgálat. Ebben a „műhelyben” a legkiválóbb tervek is semmivé lettek volna, ha az emberek nem dolgoztak volna rajta felgyűrt ingujjal. A jó szándék önmagában meddő marad, ha nem állunk konkrétan egymás szolgálatába alázattal, jóakarattal és áldozatkészséggel. Szent Kajetán mutatta ezt meg nekünk az általa támogatott sok karitász művel, melyek némelyike még ma is működik. De mindenekelőtt azt tanította nekünk, amit maga Jézus tanított, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat és életét adja értük (vö Mk 10,45). A pápa szerint nagyon fontos, hogy a teatinus rend éppen a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén született.

Öt évszázados hűség után ma is rátok van bízva az eredeti küldetés

A pápa ekkor arra kérte a vendégeit, hogy tekintsenek a Szent Péter bazilika szépségére. Ugyanakkor tekintsünk egymásra is és ne feledjük, hogy az épület, amelyben most mi vagyunk, csak szimbólum, egy jelkép, mert a valóság mi vagyunk, személyesen és közösségben. Ötszáz évvel ezelőtt a rend alapítói nem téglából és márványból, hanem élő kövekből emeltek épületet (vö 1Pét 2,4-5) és életüket a nagybetűs Egyháznak szentelték, mely Krisztus jegyese, Isten népének és az Úrnak misztikus teste (vö LG 6-9). Őérette adták oda magukat a végsőkig menően és így adtak életet egy olyan munkának, amely több évszázados hűség után ma rátok van bízva. Bátorság és előre! – buzdította őket a Szentatya. Éppen ezért felkéri az egész teatinus családot, hogy a mostani  jubileum alkalmával Szent Kajetán példáját követve örömmel fogadják a megújulás, a közösség és a szolgálat elhatározásait. A pápa végül hálásan megköszönte elvégzett munkájukat, és áldását adva rájuk imádságukat kérte saját szolgálat számára.

Ferenc pápa köszöntését követően Pietro Parolin bíboros államtitkár a bazilika Katedra-oltáránál hálaadó szentmisét mutatott be az 1500 teatinus rendtag jelenlétében.

Szent Kajetán szobor Máltáról   

A teatinus rend 500. évfordulója alkalmából augusztus 28-án a máltai Hamrun plébániatemplomból Szent Kajetán nagyméretű szobrát elszállították a római Sant’Andrea della Valle bazilikába, melynek magyar neve, Völgyes Szent András templom, ami a Vatikán és a Piazza Venezia, a Velence tér közt a Viktor Emmánuel korzón mentén fekszik. Szeptember 12-én, múlt héten csütörtökön a szobor ünnepélyes körmenetben érkezett a Szent Péter-bazilikába, és a főoltár mellé helyezték. Carlo Darmanin máltai szobrász készítette 1885-ben, mégpedig a szent 1517-ben történt misztikus látomása alapján, amikor Szűz Mária Szent Kajetán kezébe adja a kis Jézust. A szobor most először hagyta el Máltát, ahol a szentet különösen is  nagy tisztelet övezi. A Vatikánból először visszaviszik a kerül a Völgyes Szent András templomba, majd szeptember 30-án pedig eredeti helyére szállítják Máltán. A teatinus elnevezés egyébként az alapító családnevére utal –Gaetano Thiene –, aki 1480-ban született a Velence közelében fekvő Vicenzában az előkelő Thiene családból.