Kocsis Fülöp érsek-metropolita: Figyeljünk a Lélek hangjára a másik ember szaván keresztül

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

Ebédszünetben szaladtál át hozzánk a rádióba, s biciklivel jöttél-e, hiszen a városban rendszerint azzal közlekedsz, én magam is többször láttalak?

Rollerrel jöttem mert ma egészen későn engedtek ki bennünket, hiszen ma különleges nap van, egyfajta lelkigyakorlat, aztán szaladtam is, szerencsére találtam egy rollert…

A Városban sokan úgy ismernek téged, hogy van itt egy keleti főpap, aki vagy biciklivel, vagy rollerrel jár és ez a római zarándokok és turisták tetszését bizonyára megnyeri…

Őszintén szólva, én nem tudom, mi ebben a különleges, mert a püspökök miért ne használhatnák ugyanúgy…

Igen, de a keresztény Róma 2000 éves történetében ez nem egy megszokott jelenség. No, akkor a kérdés: Záró szakaszához érkezett a szinódus, az utolsó héthez, melynek végső nagy feladata a záródokumentum elkészítése és aztán a szavazás róla. Előtte azonban egy személyes kérdés: a szinódus legtöbb résztvevője már tavaly is együtt tanácskozott és a mostani három héttel együtt – ez már majdnem két hónap – már eléggé jól ismerhetitek egymást. Milyen a hangulat a folyósón, a kávézóban vagy ha éppen az utcán találkoztok, akár így e-rollerrel? Milyen a szinódus emberközelből?

Valóban nagy ajándék, hogy olyan emberekkel találkozhatunk, akik a világ minden pontjáról jöttek és akikhez már barátságok is fűződnek. Megjegyzem, amikor a Zöldfoki-szigetek püspökével még Budapesten találkoztam, akivel az eucharisztikus kongresszuson futottam össze, utána aztán barátságot kötöttünk, meg is hívott magához – nem tudom, mikor tudok elmenni a Zöldfoki-szigetekre –, de mindenesetre itt olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel vélhetőleg soha máshol és soha máskor, más körülmények közt nem találkozhatunk. De ez nemcsak a különleges emberekkel való találkozást jelenti, hanem úgy, ahogy ez mindig is van, rátalál az ember olyan személyekre, akik lelkileg közel vannak hozzá. Hadd szóljak egy másik érdekes találkozásunkról. Kadri Kuda szír katolikus szerzetesnővérrel ismerkedtem össze, akivel érezhetően nagyon közel voltunk lélekben egymáshoz és annak idején meg is hívott ő magához Szíriába. Egy évvel ezelőtt nem nagyon lehetett remélni, hogy meg tudom látogatni őket, de aztán néhány hónappal később mégis kaptam egy meghívást Szíriába, sajnos a gázai háború miatt akkor hiába mentem el, mert elmaradt ez az esemény, amire engem akkor hívtak, de ez lehetőséget adott arra, hogy a Mar Musa monostorukban meglátogassam őt, ami egy rendkívül érdekes, különleges és nagyon ősi monostor. Tehát ilyen barátságok szövődnek és ezek is hozzásegítenek ahhoz, hogy az egyház sokszínűségét, gazdagságát közelről láthassuk és megtapasztalhassuk.

Számodra, egy keleti rítusú érsek számára a szinódus fogalma és gyakorlata sokkal ismertebb és otthonosabb, mint egyébként a latin rítusúaknak. Így van-e ez, és ha igen, akkor miben tudnak a keleti rítusúak segíteni?

Ennek kapcsán hadd mondjam el, hogy a keleti egyházi vezetőkkel való találkozás is nagyon tanulságos mindnyájunk számára. Mert hiszen, azért Indiából malabár és malankár egyházi vezetőkkel nem találkozhat gyakran az ember és most itt az ő beszámolójuk alapján sokkal közvetlenebbül megismerhetjük az ő egyházukat. Ők is keletiek, de nyilvánvalóan nagyon mások, mint a mi görög-katolikus egyházunk. Ez is óriási értéke a szinódusnak, hogy mi keletiek jobban megismerjük egymás egyházát. Tavaly is így volt, de akkor egy kicsit méltatlankodtunk, hogy nem kapjuk meg a mi különlegességünk miatt azt a lehetőséget, hogy ez a különlegesség hangot kapjon vagy megjelenjen a szinóduson, igaz, menet közben változtattak ezen, mármint a szervezés, a szinódus. Elsőként nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, hogy mi keletiek egy külön csoportot is alkothassunk és így megfogalmazhassuk a magunk véleményét. Eleinte ezt nem túl jó szívvel fogadták tavaly, de aztán módosítottak és egy külön keleti találkozót is összehoztunk. Aztán később be is került a záródokumentumba a keleti egyházak egy-egy sajátos meglátása, érdekeinknek a megfogalmazása. Érdekes módon ennek a mostani szinódusnak a szövegéből ez kikerült és ezt mi nehezményezzük, ugyanakkor teljesen megértettem az egésznek a logikáját. Ugyanis tavaly nagyon sok különleges sajátos kérés és téma is jelent volt a szinóduson és a pápa úgy döntött, hogy ezeket külön, speciális szakértők kezébe teszi, és tíz külön munkacsoportot szervezett, ahol ezek a vaskos és súlyos, tényleg az egyházat nagyon mélyen érintő kérdések külön kapnak teret, nem pedig a mostani szinódusnak a részeként. Ezért meg is értettük, hogy a keleti egyházak kérdése is egy külön kérdéscsoport, hiszen most is összejöttünk és találkoztunk. Hadd mondjam el azt, hogy amikor most összejöttünk Gugerotti bíborossal (aki a Keleti Egyházak dikasztériumának a prefektusa) az ő hívására akkor Szabó Pétert, a mi görög-katolikus teológusunkat kérte meg, hogy „Péter, hozza elő legyen szíves azokat a kérdéseket, melyek a keleti egyházakat illeti”. Akkor Péter nagyon fölkészülten elő is hozta, hogy mi mindenről lehetne beszélni, aztán rájöttünk, hogy ez a szinódus nem arról szól, hogy a keleti egyházak problémáit megoldja, hanem arról, hogy a keleti sajátosságainkat hogyan lehet „szinodálisan” , vagyis Lélekre nyitottan, jobban befogadni. Ennek persze nyilvánvalóan van helye most is, hiszen a megváltozott világban több olyan keleti egyház van, amelyek híveinek nagy része a régi történelmi területeiken kívül élnek, tehát Kanadában, az Egyesült Államokban, Európában és másutt, és ők is a keleti egyházak tagjai, hogyan kapcsolódnak a latin egyházhoz, a helyi latin püspök hogyan tud kapcsolatot teremteni velük, úgy, hogy ne csak annak örüljön, hogy végre a katolikusok még többen vannak a templomban, hanem, hogy megőrizze az ő keleti identitásukat. Tehát a mi szempontunkból is nagyon súlyos kérdéseket tartalmaz ez a szinódus, ebből a szempontból is, túl azon, hogy a latin testvérek is megismerhetik a keleti egyházak sajátosságait.

Érsek atya, hol, melyik területen-témakörben érezted, hogy „ez valóban a Lélek munkája és jó felé megyünk”?

Alapvetően a szinódus irányát, lelkiségét én kezdettől fogva nagyon pozitívan értékelem. Nagyon sok mindenben meg kell újulnunk. Sokan azt mondják, hogy jó hát, de „mit segít ez rajtunk”, mint ahogy, amikor Sault megválasztották, ezt kérdezték többen. Hát a szinódus a hitetlenkedőknek nem segít semmit, de akik bíznak az Istenben, az ő hatalmában, azok meglátják az Isten csodáját. Igenis, a mai egyházunknak nagy szüksége van arra, hogy jobban odafigyeljünk a Léleknek a hangjára,  amely esetleg a másik emberből szól, aki másként gondolkodik, vagy más felfogása van, mint amit én elképzelek és jónak tartok. Ebből nagyon sokat tanulhatunk és amit hazavihetünk, azt osszuk meg az otthoniakkal. Már szervezem azokat a papi találkozókat saját egyházmegyémben és a Debrecen-nyíregyházi egyházmegye papságával is, hiszen az a feladatunk, mondja is a pápa, hogy vigyük haza azt a légkört, azt az atmoszférát, amit itt megtapasztaltunk, a Lélekben való beszélgetés, a Lélekre való figyelés során. És rajtunk múlik majd, hogy ráállunk-e erre a megújuló, megújítandó vonalra, amit a Lélek fog vezetni. Én, egészen bizonyos vagyok ebben, hiszen itt is a Lélek munkájának a szemtanúi és együttműködői lehetünk és ilyen értelemben minden egyes emberen, az egyház minden megkeresztelt tagján múlik, hogy a Lélekben való együttműködésben rá tud-e állni erre a megújuló folyamatra, miszerint sokkal nagyobb nyitottsággal kell egymás felé fordulnunk. Ki lehet mondani, hogy Magyarországon annyira ketté vált az ország, az egyik így gondolkodik, a másik úgy gondolkodik és ez sajnos az egyházba is beszüremkedik és ennek nem szabad teret adni. Ha mindenki a Lélekre figyel, nyilván ahhoz hívő és imádkozó alapmagatartás szükséges, akkor a Lélek meg tud tanítani bennünket olyan dologra, amire esetleg nem is számítottunk és a másiktól is tanulhatunk.

Érsek atya, köszönöm a személyes hangú beszámolót és még sok lelkierőt kívánok.

Köszönöm szépen.     

[ Audio Embed Interjú Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolitával]