A szinodális út ökumenikus, az ökumenizmus pedig szinodális jellegű – Ferenc pápa homíliája

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

Ezen a napon a II. Vatikáni Zsinat megnyitására emlékezünk  

„Ezen a helyen emlékezünk a római egyház első vértanúira: az ő vérükre épült ez a bazilika, az ő vérükre épült az Egyház” – szól a pápa homíliája és valóban, az imavirrasztás azt a helyet vette körül, ahol egykor Péter apostolt a cirkusz közepén álló obeliszk tövénél keresztre feszítették és amire most egy márványlap felirata emlékeztet a földön. Ezen a napon, amelyen a II. Vatikáni Zsinat megnyitására emlékezünk – 1962. október 11-ére, 64 évvel ezelőtt – ami egyúttal a katolikus egyház hivatalos belépését jelentette az ökumenikus mozgalomba, most a testvéri küldöttekkel és más egyházak testvéreivel gyűlünk össze.

A szinodális út az az út, amelyet Isten a harmadik évezred Egyházától vár

Szent XXIII. János pápa a zsinat megnyitásakor mondta, hogy „Isten Egyházának püspökeként a szíve égő vágyával dolgozni és szenvedni akar azon idő elközelgéséért, midőn Krisztus utolsó vacsorán mondott imája mindenki számára beteljesedik”. Lépjünk be Jézus imájába, tegyük magunkévá azt a Szentlélek által, a vértanúk imájával együtt! – kéri a Szentatya. A keresztények egysége és a szinodalitás  összefügg egymással, ugyanis, ha „a szinodális út az az út, amelyet Isten a harmadik évezred Egyházától vár”, akkor azt minden kereszténynek meg kell járnia. A szinodális útnak ökumenikusnak kell lennie, az ökumenizmusnak pedig szinodális jellegűnek. Mindkettő adomány, gyümölcs, nem pedig valaminek a megépítése. A szinodális út tapasztalata segít az egység néhány szempontja felfedezésében.

Az egység kegyelem, előre nem látható adomány

Az egység kegyelem, előre nem látható adomány. Főszereplője a Szentlélek, aki mind nagyobb közösségre vezet. Ahogy a szinódus kimenetelét nem lehet előre látni, éppúgy nem ismerjük pontosan az egységet sem, amire hívattunk. Az egység nem a föld gyümölcse, hanem az ég adománya, melyet úgy nyerhetünk el, ha nem akadályozzuk a Gondviselés művét és nem táplálunk előítéleteket a Szentlélek jövőbeli sugallataival szemben. A szinódusi út tanítása, hogy az egység egy út, mely menet közben érlelődik. A Lélek szerint kell haladunk, Szent Iréneusz szavával, mint a „testvérek karavánja”, Isten ritmusára, követve az emmausziak példáját. Harmadik tanulság, hogy „az egység harmónia”, mert a szinódus segít felfedezni az Egyház szépségét az arcok sokféleségében. A harmónia a Lélek útja, mert ő maga harmónia, így a Krisztus iránti szeretetünkért kell bejárnunk az egység útját és minden akadály ellenére bízzunk a Szentlélekben.

Keresztények egysége, közös tanúságtétel, közös keresztség, közös misszió  

Végül a keresztények egysége a szinodalitáshoz hasonlóan igényli a tanúságtételt, mert az egység tanúságtételre szólít. A zsinat megállapítása szerint az egyház megosztottsága botrány a világnak, ami megkárosítja a legszentebb dolgokat is. Az ökumenikus mozgalom a közös tanúságtétel vágyából született. Az első vértanúk e helye arra emlékeztet minket, hogy napjainkban különféle felekezetű keresztények adják életüket a Jézus Krisztusban való hitükért, miközben megélik a vér-ökumenizmust és ez erősebb minden szónál.  Ma is valljuk – szól a pápa homíliája – hogy a keresztények megosztottsága botrány, miként botrány az is, ha nincs közös tanúságtételük az Úrról. Figyeljünk jobban a közös keresztségünk közös területére, mely mindinkább közös misszióra indít. Krisztus keresztje, mely egykor Szent Ferencet az egyház megújítására indította vezessen minket is a teljes egység felé vezető úton, harmóniában egymás közt és az egész teremtéssel – zárul Ferenc pápa homíliája, melyet átnyújtott a péntek esti vatikáni szinodális imavirrasztás során.