Ferenc pápa a scalabriniánusok nagykáptalanjával Ferenc pápa a scalabriniánusok nagykáptalanjával  (VATICAN MEDIA Divisione Foto)

A pápa a scalabriniánusok nagykáptalanjához: a migránsok a reménység tanítómesterei

A Szentatya október 28-án hétfőn délelőtt fogadta a scalabriniánusok 16. rendi nagygyűlésének 41 tagját, akik a közelgő jubileum jegyében a „reménység zarándokai” címmel tartják Rómában nagykáptalanjukat. Szent Scalabrini Keresztelő János a migránsok misszionáriusaiként alapította a rendet és arra tanította őket, hogy gondoskodjanak róluk, tekintsék őket testvéreiknek az egység felé vezető úton. Ferenc pápa beszédében lelkipásztori szolgálatuk krisztusi karitász jellegét hangsúlyozta.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A migránsok a „reménység tanítómesterei”

Üzenetét Ferenc pápa a migránsok, a lelkipásztori szolgálat és a karitász kulcskifejezéseiben jelölte meg. Először is a migránsok a „reménység tanítómesterei”. A pápa maga is migránsok gyermeke – vallotta személyesen. A migránsok abban a reményben kelnek útra, hogy „máshol megtalálják mindennapi kenyerüket” – ahogy az 1887-ben született rend alapítója, Szent Scalabrini Keresztelő János tanította –, és nem adják fel, még akkor sem, ha „árral szemben haladnak”, még akkor sem, ha elzárkózásra és elutasításra találnak. Kitartásukat táplálja a szülőföldjükön hátrahagyott családjuk iránti szeretet is. A velük való törődés sok mindenre megtanítja a scalabriniánusokat, akik missziós szerzetesként „migránsokká lesznek a migránsok között”. Így a találkozás, a párbeszéd, az idegen személyében megjelenő Krisztus befogadásának dinamikáján keresztül egybenőnek velük a szolidaritásban, egyedül Istenre hagyatkozva. Ne felejtsék, hogy az üdvösség története, a migránsok, az úton lévő népek története! – emlékeztette őket a pápa. 

A közelség szilárd lelkipásztori beavatkozásaira van szükség anyagi, vallási és emberi szinten

Éppen ezért vigyék el nekik a reménység lelkipásztori szolgálatát. A migráció ugyan egyfelől megfelelő segítséggel a növekedés alkalma lehet mindenki számára, de másik oldalról ha azt magányban és elhagyatottságban élik, egzisztenciális elgyökértelenedés drámája lehet, ami egészen a hit elvesztéséig és a reménytelenségig juthat. Az igazságtalanság és erőszak, amin sokaknak keresztül kell haladniuk, néha olyan embertelenek, hogy még a legerősebbeket is sötét reménytelenségbe és beletörődébe hajszolja. A közelség szilárd lelkipásztori beavatkozásaira van szükség anyagi, vallási és emberi szinten, hogy támogassák bennük a reményt, és ezzel együtt a belső utakat, amelyek Istenhez vezetnek, a hűséges útitárshoz, aki mindig jelen van a szenvedők mellett. Ne felejtsük el, hogy a migránsokat be kell fogadni és őket kísérni, segíteni és integrálni kell! – kérte a pápa. Ráadásul ma sok országnak szüksége is van migránsokra. Olaszországnak nincs gyereke, nincs gyereke. Az átlagéletkor 46 év. Olaszországnak szüksége van migránsokra, akiket be kell fogadnia, el kell kísérnie, támogatnia és integrálnia. Ezt az igazságot el kell mondanunk – szögezte le a pápa.

Legyenek hálásak az Úrnak a hivatásokért!

A harmadik pont a karitász, a szeretetszolgálat  Az 1900-as jubileum küszöbén Szent Scalabrini Keresztelő János mondta: „A világ nagy csapások súlya alatt szenved”, de ezek a súlyos szavak ma is időszerűek. Ma is útra kelnek sokan a tragikus és igazságtalan egyenlőtlenségek miatt, a földet sújtó pusztító háborúk következtében, amihez hozzájárul még a gazdag országok bezárkózása és ellenségeskedése, melyek azt látják, hogy aki náluk kopogtat, az veszélyt jelent a jólétükre. Így a jólétüket védelmezők érdekei és a túlélésre törekvők küzdelme, az éhség és az üldöztetés elől menekülők küzdelme között sok emberélet veszett el. Itt is, Olaszországban is ezt látjuk! – vetette közbe a Szentatya. Ott van az a botrány, hogy almaszüretre Északon behoznak migránsokat Közép-Európából, de aztán elküldik őket. A segítségükkel szüretelnek, majd elmehetnek. Mindez ma történik!

A skalabriniánus karizma pedig él az egyházban, ennek sok fiatal a tanúja, akik a világ különböző országaiból csatlakoznak hozzájuk. Legyenek hálásak az Úrnak a hivatásokért! Ha azt szeretnék, hogy a nagykáptalan az életük és küldetésük elmélyítésének és megújításának lehetőségévé váljon, akkor mindenekelőtt az Eucharisztia előtt végezzenek alázatos és örömteli hálaadást a keresztre feszített Jézus és Mária, az elvándorlók anyjának jelenlétében, amire alapítójuk tanította őket. Végül megjegyezte a pápa, hogy rájuk gondolva egy bíborost akart kinevezni közülük, akit már korábban is ki akart nevezni, de ő akkor azt nem akarta. Most azonban engedelmességből megtette. Másfelől pedig van már két scalabriniánus bíboros itt, Rómában. Vegyétek ezt a nagy megbecsülésem gesztusának! – zárta hozzájuk intézett beszédét Ferenc pápa.

28 október 2024, 15:18