Ferenc pápa: Ki kell menteni az embert a mai kor veszélyéből, a nihilizmusból

Gedő Ágnes – Vatikán

A világnak nem alvajárókra van szüksége, akik ismételgetik a már meglévő dolgokat, hanem új koreográfusokra, az emberben lakozó erőforrások új értelmezőire, új társadalmi költőkre. Nem kellenek olyan oktatási modellek, melyek pusztán eredmény-gyárak, kulturális terv nélkül, amelyekkel olyan személyeket lehet képezni, akik segítenek a világnak új lapot nyitni, kiirtva az egyenlőtlenséget, az elterjedt szegénységet és a kirekesztést. Ferenc pápa erre buzdította a nemrég összevont két pápai szervből létrejött Kultúra és Nevelés Dikasztérium első plenáris ülésének tagjait, akikkel csütörtökön délelőtt találkozott a Vatikánban.  

Mit várunk az élettől?

Az iskolák, az egyetemek és a kulturális központok tanítsanak meg vágyakozni, szomjazni, álmokat dédelgetni. Kulturális és nevelési gyakorlataink mérlegelésének és megváltoztatásának alapkritériuma legyen az elvárások minősége. Mit várunk valójában? Talán csalódás lesz az őszinte válasz: sikert, előrejutást a világ szemében, saját magunk megőrzését. Ez persze túl kevés lenne... – tette hozzá a pápa, majd Emily Dickinson egy szép kifejezését idézte erre a folyamatra: „megmámorosodni a hajnaltól”. A nevelés és a kultúra küldetésében is ki kell tágítani a látóhatárt, megtelni belső vitalitással, kreatívnak lenni, kockáztatni. Nem szabad félnünk, mivel Krisztus vezet és kísér minket, és azért sem, mert óriási kulturális és nevelési örökség van a birtokunkban. Meg kell szabadulnunk minden pesszimizmustól, mert az nem keresztényi. Minden erőnkkel legyünk azon, hogy kihúzzuk az embert a nihilizmus árnyékából, mely talán a legveszélyesebb csapás a mai kultúrában, mert el akarja törölni a reményt. Ne feledjük: a remény nem csal meg, erőt ad.

Remény és iskoláztatás

Ferenc pápa megosztotta egy titkát: olykor vágyat érez rá, hogy a történelem mai korszakának fülébe kiáltsa: „Ne feledkezz el a reményről!”. Számít a Kultúra és Nevelés Dikasztérium tagjaira abban, hogy a közelgő szentév felerősítse ezt a kiáltást.

A történelem eddigi korszakaihoz viszonyítva ma a legmagasabb az iskolába járó diákok száma. Bátorító adat, hogy mintegy 110 millió gyermek végzi el az alapoktatást. Sajnos azonban szomorú egyenlőtlenségeket is tapasztalunk: közel 250 millió gyermek és serdülő nem jár iskolába. Erkölcsi kötelességünk megváltoztatni ezt a helyzetet. A kulturális népirtás ugyanis nemcsak az örökség elpusztításával megy végbe. Az is kulturális népirtás, amikor elraboljuk a gyermekektől a jövőt, amikor nem adjuk meg nekik a feltételeket ahhoz, hogy megvalósítsák önmagukat.

Az új technológiák vizsgálata

A tudományos haladásban és a technológiai újításokban óriási ugrások tanúi vagyunk, amelyek meghatározzák a korszakváltást. A digitális átállás és a mesterséges intelligencia előretörését nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez a jelenség kulcskérdések elé állít minket. Ezért a pápa arra kéri az egyetemi kutatóközpontokat, hogy tanulmányozzák a most zajló forradalmat, világítsanak rá annak előnyeire és veszélyeire. De félelemre semmi ok – emlékeztett a Szentatya, majd hozzátette: Az összetett kulturális változások gyakran a legtermékenyebbek és kreatívabbak az emberi gondolat fejlődése szempontjából. Az élő Krisztust szemlélve bátran tekinthetünk a jövőbe. Ne legyetek nyugdíjas nevelők, haladjatok mindig előre! – buzdított végül Ferenc pápa.