Ferenc pápa: A vértanúk meggyőző tanúságot tesznek a reményről
Gedő Ágnes - Vatikán
„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) ez a vigasztaló és reménykeltő gondolat vezette a tanácskozást, amelyet a vértanúság és az élet felajánlása témának szenteltek. Az utolsó vacsorán az Úr önmaga odaajándékozásáról beszél, mely a kereszten teljesül be. Csak a szeretet adhat értelmet a keresztnek: olyan nagy szeretet ez, mely minden bűnt magára vesz és megbocsát, belép szenvedésünkbe és erőt ad annak elviseléséhez. Belép a halálba is, hogy legyőzze azt és üdvözítsen minket. Krisztus keresztjében ott van Isten egész szeretete, az ő hatalmas irgalma – kezdte beszédét a pápa.
A keresztény élet teljessége
Ahhoz, hogy szentek legyünk, nem elegendő az emberi erőfeszítés, személyes áldozatunk és lemondásunk. Mindenekelőtt hagyni kell, hogy átalakítson minket Isten szeretetének ereje, amely nagyobb nálunk, és képessé tesz arra, hogy jobban szeressünk, mint amire képesnek hittük magunkat. A II. vatikáni zsinat nem véletlenül beszél úgy az életszentségre szóló egyetemes hivatásunkról, mint a keresztény élet teljességéről, a szeretet tökéletességéről, mely képes a földi társadalomban egy emberségesebb életvitelt elősegíteni.
A tökéletes tanítvány
A most megtartott értekezleten a kanonizált szentség két formájáról tanácskoztak: a vértanúságról, illetve az élet felajánlásáról. Már a kezdetektől fogva nagy becsben tartották a Jézushívők azokat, akik életükkel fizettek Krisztus és az egyház iránti szeretetükért. Sírjuknál rendszeresen imádkoztak, égi születésük napján összejöttek, hogy megerősítsék a testvériség kötelékeit, mely a feltámadt Krisztusban túllép a halál korlátain, legyen az bármilyen kegyetlen és fájdalmas. A vértanú személyében megtaláljuk a tökéletes tanítvány képét, aki úgy követte Krisztust, hogy megtagadta önmagát és felvette keresztjét, és az ő szeretete által átalakítva megmutatta a kereszt üdvözítő erejét mindenkinek. Ferenc pápa ekkor felidézte a líbiai partokon vértanúhalált halt keresztényeket, akik bár nem voltak katolikusok, mégis vértanúként tiszteljük őket. A vértanúságban egyenlők vagyunk, mint ahogy az ugandai anglikán vértanúk esetében is.
Inkább a halál, mint a hit megtagadása
A keresztény vértanúsághoz három alapvető szempontnak kell teljesülnie. Az első, hogy erőszakos és idő előtti halált kell szenvednie azért, mert nem tagadta meg hitét. A második, hogy a gyilkosság üldöztetés következménye, melyet a hit vagy egy hozzá kapcsolódó erény elleni gyűlölet táplál. A harmadik pedig, hogy az áldozatnak a szeretet, a türelem, a szelídség magatartását kell mutatnia a megfeszített Krisztus példájára. A vértanúság fogalma nem változik a korszakokkal, csupán a konkrét mód, amellyel megtörténik az adott történelmi kontextusban.
Ma is sok a keresztény vértanú a világon
Ma is a világ számos pontján vannak vértanúk, akik életüket adják Krisztusért. Sok esetben azért üldözik a kereszténységet, mert az igazságosságot, az igazságot, a békét és a személyek méltóságát védelmezi – mutatott rá a Szentatya. A vértanúk adják a reménység legmeggyőzőbb tanúságtételét – ahogy azt most kezdődő szentévet meghirdető bullában fogalmazott Ferenc pápa. Ezért is döntött úgy, hogy létrehoz a Szentté avatási Ügyek Dikasztériumán belül egy bizottságot, amely valamennyi keresztény felekezet vértanúit egybegyűjti.
Szentek, akik életüket adták másokért
2017-ben pedig a pápa úgy döntött, hogy egy új kategóriát sorol a boldoggá és szentté avatási eljáráshoz, amely az élet felajánlására vonatkozik, utalva Jézus szavaira: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja testvéreiért” (Jn 3, 16). Az élet felajánlása (vitae oblatio) esete különbözik a vértanúságtól és az erények hősies gyakorlásától. Ebben az esetben, hogy érvényesen elkezdődhessen Isten Szolgája boldoggá avatási eljárása, a következő ismérvek szükségesek: az élet szabad és szándékos felajánlása és a biztos és közeli halál elfogadása szeretetből;
kapcsolat az élet felajánlása és az idő előtti halál között;
a keresztény erények legalább rendes fokú gyakorlása az élet felajánlása előtt és utána a halálig; a szentség hírének elterjedése a halál után;
szükséges egy csoda a boldoggá avatáshoz Isten Szolgája halála után az ő közbenjárása által. Ez a fajta szentség is visszatükrözi a keresztény élet szépségét, mely mértéktelenül képes odaajándékozni magát, ahogy Jézus tette a kereszten.
