Ferenc pápa Halottak-napi szentmiséje és csendes imája a római Laurentino temetőben
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
November hónap imaszándékát a Szentatya az elhunyt gyermekeknek szentelte, s ahogy azt videó-üzenetében jelezte, az emberiség a gyermekek halálakor nem tudott nevet adni a gyászoló szülőknek. Ennek a megnevezhetetlen gyásznak a jegyében kereste fel Ferenc pápa a szentmise előtt a temetőben a kisgyermekek sírjait, mely Giardino degli Angeli-nak, Angyalok kertjének hívnak és amelybe meg nem született gyermekeket is temettek. A zöld mezőktől körülvett temető egyik sarkában sorjáznak egymás mellett a pici fejfák, amelyeket elborítanak azok a kedves emléktárgyak, babák, mackók, játékok, melyeket a családtagok nagy szeretettel helyeztek kicsinyeik sírjára. A Szentatya a tolókocsijában ülve egyedül maradt a sírokkal szemközt és csendben imádkozott. Csendes meditációja elején hozzálépett és eléje térdelt egy fiatal apa, Stefano, aki karjával mutatta, hol nyugszik az ő kisgyermeke.
Tíz órakor kezdődött a gyászmise, melyre Ferenc pápa ezúttal miseruhát öltött és ő maga végezte az igeliturgia szertartását. Szent János evangéliuma hirdette Jézus szavát: „Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”
Ferenc pápa zárókönyörgése
Ferenc pápa a homília helyett ismét hangsúlyos csendet tartott, majd koncelebrálóként vett részt a szentmisén, melyet ezzel a könyörgéssel zárt:
A temetőben, elhunyt testvéreink nyughelyén, megújítjuk hitünket Krisztusban, aki meghalt, eltemettek és aki feltámadt üdvösségünkért. Még a halandó testek is felébrednek az utolsó napon, és azok, akik az Úrban szenderültek el, Őhozzá társulnak a halál feletti diadalban. Ezzel a bizonyossággal emeljük az Atyához közösen intézett engesztelő és áldó imánkat.
„Áldott legyen az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon ránk” (vö 1Pét 1,3-4). Hallgasd meg Urunk az imánkat, melyet Hozzád intézünk az összes szeretteinkért, akik elhagyták ezt a világot. Tárd ki irgalmasságod karjait, és fogadd be őket a szent Jeruzsálem dicsőséges társaságába! Vigasztald meg azokat, akik az elválás fájdalmában vannak, azzal a bizonyossággal, hogy a halottak benned élnek, és még a földön hagyott testek is részt vesznek majd Fiad húsvéti győzelmében. Te, aki a Boldogságos Szűz Máriát világító jellé tetted az Egyház útja során, az ő közbenjárására támogasd hitünket, hogy semmi akadály el ne tántorítson minket a Hozzád vezető útról, Aki végtelen dicsőség vagy. Krisztus Urunk által. Ámen.
