Interjú Sági György történésszel, a Fraknói Vilmos Római kutatócsoport tagjával
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Mit kell tudni a kötet keletkezéséről? Milyen előzményei vannak a könyv megszületésének?
Először is köszönöm szépen a lehetőséget, azt, hogy most itt lehetek. A Fraknói Kutatócsoport szóban forgó kiadványa szeptember elején jelent meg a budapesti katolikus egyetem támogatásával. „A kalocsai érsekség évszázadai” címet viseli. Immár évtizedes múltra megy vissza, hogy a Fraknói Kutatócsoport szervezésében nyári akadémia kerül megrendezésre rendszerint augusztus hónap elején. Ez egy vándorakadémia, elsősorban jelenlegi és egykori pázmányos hallgatók számára szervezzük. Többesetben is előfordult, hogy a helyszínként megjelenő egyházmegye története került terítékre a programban, így Egerben és Győrben is. 2023 augusztusában Kalocsán volt az immáron IX. Fraknói Nyári Akadémia. Az ekkor elhangzott egyes előadások tanulmánnyá formált változataiból született meg ez a könyv. Szerkesztését Kanász Viktor kollégámmal közösen végeztük. E munka eredményeként tarthatjuk immáron kezünkben a Gondolat Kiadó gondozásában és Tusor Péter professzor úr sorozatszerkesztésében minap megjelent kötetet: „A kalocsai érsekség évszázadait”.
Beszélhetünk ez esetben valamilyen féle egyházmegyetörténet-írásról?
Valóban a Fraknói Kutatócsoport fő kutatási mezsgyéjén a vatikáni kutatások foglalnak helyet. Ezen kívül azonban profiljának másik fontos területét a magyar egyházmegyék történetének feltárása és bemutatása jelenti. Innen nézve tehát valóban egyházmegyetörténet-írásra törekvésről beszélhetünk jelen esetben is. Hajdanán, a 19–20. század fordulóján Fraknói Vilmos és Lukcsics József munkájának köszönhetően láttak napvilágot a Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis nagyszabású kötetei, melyek a kiindulópontját jelentették hazánkban a szakszerű egyházmegye-történet kutatásának és művelésének. A beszélgetés tárgyát képező kötet esetében, természetesen egy tanulmánykötetről van szó, ami nem helyettesítheti a kalocsai érsekség történetének monografikus bemutatását, de remélhetőleg, részleteiben így is hozzájárul ahhoz, hogy a már több mint ezeresztendős, Szent István-i alapokon nyugvó kalocsai egyház történetét mind jobban megismerje mind a történész szakma, mind pedig az érdeklődő olvasó.
Tartalmukat tekintve milyen írások kerültek a kötetbe?
Kilenc tanulmányt tartalmaz, középkortól a 20. századig egyaránt található benne olvasni való. Tusor Péter előszavát követően négy fejezetbe lett bontva a kilenc szerző írása. Arra itt most nincs lehetőség, hogy mindegyikről említést tegyek. Az érdeklődő hallgató a kutatócsoport oldaláról (institutumfraknoi.hu) letöltheti az egész könyvet. Annyit jegyezzünk meg, hogy az egyes írások változatos megközelítéseken keresztül mutatják be a kalocsai érsekség történelmét. Az egyháztörténet többek között egyaránt keveredik a politikatörténettel, köztörténettel, kodikológiával és művészettörténettel. Kettő munkát emelek most ki. Az elsőként példaként a saját tanulmányomat hoznám fel, mely a Glattfelder Gyula és Grősz József kinevezése a kalocsai érseki székbe (1942/1943) címet viseli. Vatikáni és magyarországi forrásokat egyaránt felhasználtam megírásakor. Szegedi kutatásom során nem várt öröm ért, ugyanis előkerült a tudomásunk szerint eredetiben fennmaradt egyetlen bulla, ami Grősz kalocsai kinevezésére vonatkozik. Ennek címzettje Glattfelder volt, mint a szuffragáneus Csanádi Egyházmegye püspöke. Sajnos a Grősznek, ill. a kalocsai főkáptalannak szóló bulláknak csak géppel írt átiratuk és fordításuk van meg. A korszak vatikáni forrásainak kutathatóvá válásának köszönhetően Grősz kalocsai kinevezésének hátterébe is sokkal jobb a rálátásunk immár. Lakatos Adélnak Császka György kalocsabácsi érsek elfeledett műgyűjteménye című tanulmányát emelném ki itt még példaként. Rendkívül alapos és szerteágazó kutatómunka során rekonstruálta a korábbi szepesi püspök, utóbb kalocsa-bácsi érsek tetemes műgyűjteményének összetételét. Így az eddig még a szakirodalom által sem említett 1905-ben nagyrészben elárverezett – a kortársak által is méltatott – gyűjtemény összetétele vált ismerté.
Itt is megemlékezve Fraknói Vilmos halálának idei centenáriumáról, legyünk bizakodók hogy ahogyan eddig is időről időre születtek az egyházmegyetörténet-írást előmozdító és tovább vivő munkák úgy ezután sem marad ez a kutatási terület sem parlagon. Jelen kötet esetében is remélhetőleg elmondható lesz, hogy valamelyest átmenetileg enyhíti az eleddig a kalocsa-bácsi érsekség történetét felölelő monografikus feldolgozás hiányát, amire korábban utaltam is.
