A Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária emberségünk teljesen megvalósult példaképe
Vertse Márta - Vatikán
A keresztségben mi is megszabadultunk a bűntől, kövessük tehát Mária életpéldáját a gyermeki, házastársi és anyai szeretet megvalósításában – buzdított rá homíliájában a Szentatya. A világ számos részét képviselő új bíborosokról pedig megállapította, hogy ők az egyetlen, de sokarcú Bölcsesség hordozói, akik hozzájárulnak Isten Országa terjesztéséhez.
Mária szeplőtelen Szíve „mentes az eredeti bűn szennyétől”
„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes!” (Lk 1,28). Az Angyal, a názáreti szerény házban ezzel a köszöntéssel feltárja Máriának szeplőtelen Szívének titkát, amely a fogantatástól kezdve „mentes az eredeti bűn szennyétől” (Boldog IX. Piusz pápa Ineffabilis Deus k. apostoli konstitúció, 1854. december 8.) – kezdte homíliáját Ferenc pápa, idézve Boldog IX. Piusz pápa 1854. december 8-án kihirdetett Ineffabilis Deus k. apostoli konstitúciójának szavait. Az évszázadok során a keresztények számos módon, szavakkal és képekkel igyekeztek ábrázolni ezt az ajándékot, hangsúlyozva a „minden asszonynál áldottabb” Mária (vö. Lk 1,42) vonásaiban rejlő kegyelmet és kedvességet, a legkülönbözőbb népcsoportok és kultúrák szomatikus vonásain és kategóriáin keresztül.
Szent VI. Pál: Mária az emberiség hiteles képe
A pápa idézett elődje, Szent VI. Pál 1963. december 8-án mondott homíliájából, miszerint Mária megmutatja nekünk azt, „amit mindannyian a szívünk mélyén hordozunk: az emberiség hiteles képét [...], amely ártatlan, szent, [...] mert lénye csupa összhang, tisztaság, egyszerűség; csupa átláthatóság, kedvesség, tökéletesség; csupa szépség”.
Mária leány, jegyes, anya
Homíliájában ezután Ferenc pápa Isten Igéjének fényében Mária életének három szempontját kívánta elmélyíteni, amelyek közel hozzák őt hozzánk és amelyek a következők: leánygyermek, jegyes és anya.
Alázatos fiatal lány, aki önmagát ajándékozva bontakozik ki
A Szentatya mindenekelőtt a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Máriáról, mint leányról elmélkedett, megállapítva, hogy a szent szövegek nem beszélnek gyermekkoráról. Az evangélium úgy mutatja be őt nekünk, amikor belép a történelem színpadára, mint hitben gazdag, alázatos és egyszerű fiatal lányt. Ő a „szűz” (vö. Lk 1,27), akinek tekintetéből az Atya szeretete tükröződik, és akinek tiszta Szívében az ingyenesség és a hálaadás a szentség színe és illata. A Szűzanya úgy jelenik meg előttünk, mint egy gyönyörű virág, amely észrevétlenül növekedett, és végre készen áll arra, hogy kivirágozzon, önmagát ajándékozva.
Máriát a jegyesi szeretet vezette, amely az embert teljesen Istennek szenteli
A Szentatya ezután Mária szépségének második, jegyesi dimenziójáról fejtette ki tanítását, hiszen őt Isten üdvösségterve társául választotta ki (vö. II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium dogmatikai konstitúció, 61). És a Szűz „igen”-nel válaszol: „Íme, az Úr szolgálóleánya” (Lk 1,38). „Szolgálólány” volt, de nem „rabszolgasorba taszított” és „megalázott” értelemben, hanem mint olyan „megbízható”, „megbecsült” személy, akire az Úr a legdrágább kincseket és a legfontosabb küldetéseket bízza. Mária gyémánthoz hasonló, sokoldalú szépsége tehát új arcát tárja fel: a hűség, a becsületesség és a gondoskodás arcát, amely a házastársak kölcsönös szeretetét jellemzi – fejtette ki Ferenc pápa, majd felidézte Szent II. János Pál pápa szavait, amelyeket Redemptoris Mater k. enciklikájában írt: „Mária elfogadta a kiválasztást, hogy Isten Fiának anyja legyen, mert jegyesi szeretet vezette, amely képes egy emberi személyt teljesen Istennek szentelni” (Redemptoris Mater, 39, Szent II. János Pál pápa enciklikája a Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok egyház életében).
Mária mindig jelen van Fia életének eseményeiben
Ferenc pápa homíliájában végül Mária szépségének harmadik dimenziójához, az anyai szépséghez fűzte gondolatait. A Szűzanyát leggyakrabban úgy ábrázoljuk, hogy karjában tartja a gyermek Jézust, vagy a bölcsőben, a jászolban fekvő Istenfia fölé hajol (vö. Lk 2,7). Jelen van Fia életének minden eseményében: például Kánában, ahol közbenjár a menyasszonyért és a vőlegényért (vö. Jn 2,3-5), Kafarnaumban, ahol dicsérik őt Isten Igéjének meghallgatásáért (vö. Lk 11,27-28), végül a kereszt lábánál, ahol maga Jézus adja át őt nekünk anyaként (vö. Jn 19,25-27). A Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária meg tud halni, hogy életet adjon, elfelejti önmagát, hogy gondoskodjon azokról, akik kicsinyek és védtelenek, és hozzá futamodnak. Mindez Mária tiszta, bűntől mentes, a Szentlélek működésére engedelmes Szívébe van zárva (vö. Szent II. János Pál, Redemptoris Mater enciklika, 13) – utalt ismét a Szentatya a Redemptoris Mater k. enciklika szavaira.
A keresztségben mi is megkaptuk ennek a szépségnek az ajándékát
Ferenc pápa ezután arra mutatott rá, hogy nem egy távoli, elérhetetlen szépségről van szó. Mi is ajándékba kapjuk ezt a keresztségben, amikor megszabadulunk a bűntől és Isten gyermekeivé válunk. És ezzel együtt megkapjuk azt a hivatást is, hogy a Szűzanya példáját követve mi is ápoljuk ezt a szépséget gyermeki, házastársi és anyai szeretettel. Fogadjuk el hálásan és nagylelkűen adjuk tovább, legyünk a „köszönöm” és az „igen” férfijai és asszonyai, akik szavakkal, de mindenekelőtt életükkel fejezik ki, hogy helyet adnak az Úrnak és anyai gyengédséggel fogadnak minden fivért és nővért, akivel az élet útján találkoznak. A Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária tehát nem mítosz, nem elvont tanítás vagy megvalósíthatatlan eszmény: egy szép és konkrét életút javaslata, emberségünk maradéktalanul beteljesített példaképe, amelyen keresztül Isten kegyelméből mindannyian hozzájárulhatunk világunk jobbá tételéhez.
Nem tesz szabaddá a stabil és tartós kötelékek elutasítása
A Szentatya sajnálattal állapította meg, hogy az első bűn igénye, hogy „olyanok akarunk lenni, mint Isten” (vö. Ter 3,1-6), továbbra is sebzi az emberiséget. Az önállóságnak ez az állítása azonban nem hoz létre sem szeretetet, sem boldogságot. Aki vívmányként csodálja minden stabil és tartós kötelék elutasítását, az nem teremt szabadságot. Aki megvonja a tiszteletet az apáktól és az anyáktól, aki nem akar gyermeket, aki másokat tárgynak vagy problémának tekint, aki a másokkal való osztozást veszteségnek, a szolidaritást pedig elszegényedésnek tartja, az nem terjeszt örömöt és jövőt. Mit ér a pénz a bankban, mit ér a lakások kényelme, mit érnek a virtuális világ hamis „kapcsolatai”, ha a szívek hidegek, üresek, zártak maradnak? Mi értelme van a kiváltságos országok pénzügyi növekedésének, ha a világ fele éhen hal és háborúban veszíti el életét, a többiek pedig közömbösen tekintenek rájuk? Mi értelme van körbe utazni a Földet, ha minden találkozás egy pillanatnyi érzelemre, egy fényképre redukálódik, amelyre néhány nap vagy hónap múlva senki sem fog emlékezni? – tette fel a kérdést a Szentatya, utalva napjaink globalizált szokásaira.
A gyermekség, a házastársi kapcsolt és az anyaság az élet szabálya
Ma a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Máriára tekintünk, és kérjük, hogy szeretettel teli Szíve hódítson meg, térítsen meg bennünket, és tegyen minket olyan közösséggé, amelyben a gyermekség, a házastársi kapcsolat és az anyaság az élet szabálya és kritériuma: amelyben a családok összetartanak, a házastársak mindent megosztanak egymás között, az apák és anyák testben és lélekben jelen vannak gyermekeik mellett – buzdított rá a pápa. Ez az a szépség, amelyről Szűz Mária beszél nekünk, ez az a „szépség, amely megmenti a világot”, és amelyre mi is Mária válaszát akarjuk adni az Úrnak: „történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38).
Az új bíborosok egyetlen, de sokarcú Bölcsesség hordozói
Ferenc pápa homíliáját a következő szavakkal zárta: „Ezt az Eucharisztiát az új bíborosokkal együtt ünnepeljük. Ők testvérek, akiket arra kértem, hogy segítsenek az egyetemes egyházban végzett lelkipásztori szolgálatomban. A világ számos részéből érkeztek, egyetlen, de sokarcú Bölcsesség hordozói, hogy hozzájáruljanak Isten Országának növekedéséhez és terjedéséhez. Bízzuk őket különös módon az Üdvözítő Édesanyjának közbenjárására”.
