Az eltérő vélemény bátorsága – Az első adventi prédikáció második része

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

A szentévre is előkészítő mostani adventi időszak két női alakra tereli a figyelmünket, Erzsébetre és Szűz Máriára – kezdte beszédét a kapucinus barát. Az ő emberi tapasztalatukban két olyan alapvető magatartás sűrűsödik, mely lehetővé teszi, hogy a prófétai szó az üdvösség hiteles dinamizmusát teremje bennük. Lukács evangéliumában először Erzsébet lép színre, hogy a gondviselés általa készítse fel a férjét, Zakariást gyermekük, Keresztelő János születésére. Jóllehet mindketten feddhetetlenek, ámde gyermektelenek, amit abban a korban az asszony terhére írtak. Mégis Zakariásnál egyfajta lelki szárazságot találunk, hiszen éppen heti templomi szolgálata idején mutatkozik képtelennek arra, hogy bizalommal fogadja a régóta várt és óhajtott eseményt. 

Kérjük az Istent és fogadjuk el az ígéretét  

Zakariás rendkívüli angyali üdvözletet kap, mely válasz az ő gyermekáldást kérő, régóta végzett imádságára, s lám, amikor Isten bejelenti annak megvalósítását, ő mégis húzódozni kezd. Noha éltes korú, mégis utódot kér, s amikor arra ígéretet kap, mégsem hisz benne, ezért megnémul. A gyermek születése után nyolcadnapra a körülmetélés során a szomszédok és a rokonok az apja nevét akarják adni az újszülöttnek, követve ezzel az ősök hagyományát, mely a folytonosságot biztosítja és őrzi a család identitását, éppen a múlttal való kapcsolatban. De nem ez az egyetlen módja a valóság szemlélésének – fejtette ki a szónok. Annak felismeréséhez, hogy minden élet sorsa Isten által őrzött titok, más nézőpontra van szükség, amelyet az evangélium egy asszony szavára bíz, mely így szól: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni”.

Gyökerekből élni, de nyitottan Isten váratlan meglepetéseire    

Pasolini atya kifejtette a két név közötti lényeges különbséget: Zakariás jelentése „Isten megemlékezik”, míg a János név értelme: „Isten, aki irgalmasságot gyakorol”. Mindkét név Isten történelmi jelenlétét idézi. Az egyik a „múltba” tekint, aminek meg kellene határoznia a jelent, míg a János név a „jelenre” utal, amiben az Úr működni akar, tekintettel egy reménnyel teli jövőre. Így a János név a megújulás ígéretét hordozza, hogy a történelem, a múltja tudatában ugyan, de mindig képes felülkerekedni önmagán és új lehetőségeket tud nyitni.

Erzsébet viselkedése azért is meglepő, mert egy új szempont jegyében szakít a szokásokkal és azt sugallja, hogy időnként meg kell szakítani a folytonosságot ahhoz, hogy megnyíljunk az isteni újdonság felé. Erzsébet „tiltakozása” azonban megerősítésre és jóváhagyásra szorul, amit a „pater familias”, a családfő Zakariás tesz meg. Istentől kap egy újabb lehetőséget és ezúttal szilárdan hisz, és felírja a táblára: a gyermeket azon az új néven hívják, amit az Úr szava meghirdetett. Ekkor megoldódik a nyelve és magasztalja az Istent.   

Az Úr irgalmassága nem jóságának statikus tulajdonsága, hanem együttérzésének dinamizmusa

Erzsébet és Zakariás szenvedéssel teli hosszú útjuk végén értették meg, hogy Isten nemcsak hűséges az ő történetükhöz, hanem egy nagy újdonság meglepetését készíti elő benne. A névváltoztatás mélyreható értelme, hogy a fiú és az apa életének összekapcsolását messze meghaladja az Úrtól kapott kegyelmi ígéret. Igaz – ismerte el a szónok – ezt nem volt könnyű volt elhinni. Mert ugyan az emberi létezést a kezdetek szülői viszonylatai erősen meghatározzák, de az evangélium azt hirdeti, hogy az emberi élet előfeltételei és a fejlődése közt szakadás is van, mégpedig Istennek egy bizonyos jelenléte, mely elszakítja az emberi életet megírt sorsától és bármilyen végzettől. Az Úr irgalmassága nem jóságának statikus tulajdonsága, hanem együttérzésének dinamizmusa, amely állandóan működik a történelem fordulataiban – állapította meg a Pápai Ház szónoka.

Reményteli a jövő Istenben  

Manapság minden eddiginél nagyobb szükség van a jelenkor bonyolult és válságos helyzetének ilyen spirituális tekintetére. A megoldás keresésében nem szabad túlságosan a jelenre koncentrálnunk, hanem késznek kell lennünk arra is, hogy megragadjuk Isten álmát és Lelkének szelíd és erős fuvallatát. Erzsébet „nem” válasza János sorsát Isten kezébe helyezi, jelezve, hogy mi nem csak saját történelmünktől és gyökereinktől függünk, hanem Isten kegyelmétől is. Nincs előre megírt és elkerülhetetlen sors, mert ha megnyílunk Isten Szava befogadására és ha felismerjük a Gondviselés működésének jeleit, akkor megértjük, hogy életünk java még hátra van, legszebb napjaink még előttünk állnak és az élet kalandja még csak most kezdődött el – zárta a kapucinus barát adventi első prédikációja középső részét.