Ferenc pápa katekézise: Jézus Izraelnek megvalósult reménye
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
József a Jessze törzsén kelt hajtás, az „igaz sarj”
Ma tovább folytatjuk az evangéliumi elbeszélések alapján Jézus szemlélését a gyermekség-történetének misztériumában – kezdte katekézisét a pápa. Ha Lukács evangéliuma ezt az Anya, Szűz Mária szemszögéből teszi, akkor Máté evangéliuma inkább Józsefnek a távlatába helyezkedik, aki magára veszi Jézus törvényes apaságát, s ezzel beojtja őt Jessze törzsébe, és összekapcsolja azt a Dávidnak tett ígérettel. Jézus ugyanis Izrael reménysége, mely megvalósul: a Dávidnak ígért utód (vö 2 Sám 7,12; 1 Kor 17,11) révén nyer áldást az ő háza mindörökké (2 Sám 7,29); ő a Jessze törzsén kelt hajtás (vö Iz 11,1), az „igaz sarj”, mely arra rendeltetett, hogy igaz királyként uralkodjon (vö Jer 23,5; 33,15).
József lényegi döntés elé kerül
József Mária jegyeseként lép színre Máté evangéliumában. A zsidók számára az eljegyzés valódi jogi kötelék volt, amely előkészített a házasság megünneplésére, amit körülbelül egy évvel később tartottak. Ekkor került át az asszony az apa felügyelete alól a férj oltalmába, akinek házába költözött és így tette magát késszé az anyaság ajándékának befogadására. József pontosan ebben a jegyesi időszakban fedezi fel Mária áldott állapotát és így az ő szeretete komoly próbatétel elé kerül. Egy ilyen helyzetben, amely az eljegyzés felbontásához vezetett volna, a törvény két lehetséges megoldást kínált: egy közjogi aktust, mint például az asszony törvényszék elé idézését, vagy egy magánkeresetet, vagyis egy váló-levél átadását az asszonynak.
József megfontoltan cselekszik, nem fél Máriát befogadni otthonába
Máté evangéliuma Józsefet „igaz” embernek nevezi, aki az Úr törvénye szerint él, és élete minden döntését benne hozza meg. Ezért, Isten Igéjét követve, József megfontoltan cselekszik: nem engedi, hogy ösztönös érzések kerítsék hatalmába, és nem fél attól sem, hogy Máriát befogadja otthonába, hanem az isteni bölcsesség vezetését választja. Úgy dönt, hogy csendben, feltűnés nélkül válik el Máriától (vö Mt 1,19). Ebben áll József bölcsessége, amely lehetővé teszi számára, hogy ne hibázzon, és hogy nyitott és engedelmes legyen az Úr szava iránt. Ily módon a názáreti József esete felidézi egy másik Józsefnek, Jákob fiának a példáját, akit az „álmok urának” neveztek (vö Ter 37,19), akit apja annyira szeretett, testvérei pedig annyira gyűlöltek, és akit Isten felmagasztalt azzal, hogy a fáraó udvarába ültette.
József arról a csodáról álmodik, amelyet Isten művel Mária életében
Nos tehát, miről is álmodik ez a názáreti József? – kérdezte a Szentatya. Arról a csodáról álmodik, amelyet Isten művel Mária életében, és arról a csodáról is, amelyet Isten a saját életében tesz: vagyis egy olyan apaságot vállalni, amely képes megőrizni, megóvni és továbbadni az anyagi és szellemi örökséget. Jegyesének méhe Isten ígéretétől terhes, egy olyan ígérettel, amely olyan nevet visel, amelyben mindenkinek megadatik az üdvösség bizonyossága (vö ApCsel 4,12). Álmában József ezeket a szavakat hallja: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott” (Mt 1,20-21).
József már nem kér további bizonyítékot, hanem bízik
Ezzel a kinyilatkoztatással szemben József már nem kér további bizonyítékot, hanem bízik. József bízik Istenben, elfogadja Isten álmát saját és jegyese életéről. Így azoknak a kegyelmébe lép be, akik tudják, hogyan kell hittel, reménnyel és szeretettel megélni az isteni ígéretet – hangsúlyozta a pápa. József mindebben az egész történet során egyetlen szót sem szól, hanem csak hisz, remél és szeret. Nem „üres szavakkal”, hanem konkrét tényekkel fejezi ki magát. Azoknak a nemzetségéhez tartozik, akiket Jakab apostol úgy nevez, mint akik „az Igét gyakorlatba ültetik” (vö Jakab 1,22), tettekké, testté, életté alakítva azt. József bízik Istenben, és engedelmeskedik: „Belső ébersége Isten iránt... spontán engedelmességgé válik” – idézett a Szentatya XVI. Benedek pápa „Jézus gyermekségtörténete” című könyvéből. Testvéreim, kérjük mi is az Úr kegyelmét, hogy többet hallgassunk, mint beszélünk, hogy megálmodjuk Isten álmait, és felelősséggel fogadjuk Krisztust, aki keresztségünk pillanatától kezdve él és növekszik életünkben. Köszönöm! – zárta beszédét a Szentatya.
A pápa köszöntötte a Holdújévet ünneplő kelet-ázsiai családok millióit
A katekézist követő köszöntések során Ferenc pápa üdvözölte a kínai nyelven beszélő embereket. Kedves testvéreim, Kelet-Ázsiában és a világ különböző részein ma családok milliói ünneplik a Holdújévet, amely alkalmat ad a családi kapcsolatok és barátságok nagyobb intenzitással való megélésére. A legjobbakat kívánom az újévre, jusson el áldásom mindnyájatokhoz, miközben mindenkinek békét, nyugalmat és egészséget kérek az Úrtól.