Kína és a Szentszék: miért kell tárgyalni főleg a püspöki kinevezésekről?

Sergio Centofanti és P. Bernd Hagenkord, SJ/P. Szabó Ferenc SJ

XVI. Benedek a kínai Egyházhoz 2007-ben írt levelében (5. pont) megmagyarázta, miért fontos a püspöki kinevezések témája: „Amint tudjátok, annak  a mély egységnek a gyökere, amely egymáshoz fűzi a Kínában élő helyi egyházakat és az egész világon szétszórt valamennyi helyi egyházat, az azonos hit  a közös keresztségben, főleg pedig az Eucharisztiában és a püspöki rendben.  A püspökség egysége , amelynek  ’a római pápa mint Péter utóda  örök és látható alapja’, a századokon át tartó apostoli folytonosság által alapja minden idők Egyháza önazonosságának, amelyet Krisztus Péterre és a többi apostolra épített.”

Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a katolikusok Kínában ugyanazt a hitet vallják, ugyanazt a keresztséget és érvényes Eucharisztiát, és a püspökségben megvan az apostoli folytonosság. Mindezek ellenére a kínai katolikus egyház nehézségeket élt át, megpróbáltatásokat szenvedett, sebeket kapott és szakadásokat élt át. De mindezek nem a szentségek területén történtek, amelyek gyökerükben érvényesek maradtak. Hanem egzisztenciális közösségi síkon, a testvéri kapcsolatok területén. Ezek a területek azonban nagyon fontosak a hit és a szeretet megélése, valamint a közös küldetés és a világ előtti tanúságtétel szempontjából. Mindenki tudja, hogy Kínában az egyetlen katolikus Egyház kebelén kialakult válság az egyházmegyék nagy részében két közösséget eredményezett, egyrészt az ún. „földalattit”, másrészt a hivatalosat vagy „patriótát”, és mindkettőnek vannak saját püspökei és papjai. E krízis kialakulásának oka nem az Egyházon belül keresendő, hanem a kínai politikában . Igaz, két évezredes története során a katolikus Egyházban voltak szakadások, de ezek jórészt dogmatikai és erkölcsi, egyházfegyelmi jellegűek voltak az első századokban vagy a reformáció idején. Kínában viszont határozottan a politikai rendszer miatt történt a szakadás, mikor a római pápa engedélye/jóváhagyása nélkül szenteltek püspököket és papokat.

A legutóbbi három pápa azonos törekvése: elősegíteni Kínában a katolikus közösség egységét, visszatéríteni a pápai engedély nélkül felszentelt püspököket a teljes egységbe, ugyanakkor segíteni a hivatalos és nem hivatalos püspököket megmaradni a Rómához való hűségben, előre haladva a teljes egyházi egység felé.

XVI. Benedek pápa, amikor a kínai Egyház helyzetéről kérdezték, így válaszolt: Sokrétűek azok a tényezők, amelyek a Kínában élő Egyház pozitív fejlődését elősegítették: egyrészt mindig erős volt a pápával való egység vágya a nem törvényesen felszentelt püspökökben. Ez lehetővé tette számukra, hogy haladjanak az egység felé vezető úton., amelyhez türelmes támogatást kaptak. E mögött az a katolikus meggyőződés áll, amely szerint a püspöki hivatást éppen ez a szeretetközösség határozza meg.  Másrészt a titokban felszentelt püspökök, akiket nem ismernek el az állami hatóságok, előnyükre fordíthatják azt a tényt, hogy – még ha pusztán politikai számításból is - nem célra vezető bebörtönözni és szabadságuktól megfosztani a katolikus püspököket Rómához való hűségük miatt. Ez elengedhetetlen előfeltétel és ugyanakkor döntő segítség a két katolikus közösség teljes egységéhez, - mondta 2010-ben XVI. Benedek.

 („Luce del mondo. Il Papa, la Chiesa e i segni dei tempi,” 2010, pp. 42 e 136-137.)