Interjú Parolin bíborossal: Az egész egyház hálás az iraki keresztények hősies tanúságáért
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Bíboros Úr, mit jelentett önnek, éppen Karácsonyt ünnepelni Irak vértanú egyházával?
Nagy meghatottsággal találkoztam Irak keresztény közösségeivel, ugyanakkor nagy örömet jelentett nekem, de ugyanezt éreztem az ő részükről is. Nagy elégedettségemre szolgál, hogy elvihettem hozzájuk Ferenc pápa közelségét, szeretetét, áldását és a figyelmét, amivel kezdettől fogva követte az eseményeket. Úgy hiszem, hogy a látogatás jól sikerült ebben a különleges karácsonyi időszakban, mely az ünneplés és az öröm pillanata. Természetesen volt alkalmam osztozni az utóbbi évek szenvedéseiben és egy kicsit a jelen bizonytalanságaiban is. Ugyanakkor találkoztam a holnapba vett reménnyel is. Mindent összevetve, kegyelemmel teli időszaknak nevezhetném az utat, amiért mérhetetlenül hálás vagyok az Úrnak.
Milyen tanúságot tesz az iraki egyház a többi egyház számára?
Megnyilatkozásaimban, főként a homíliáimban, erőteljesen hangsúlyoztam ezt a szempontot: Ti tanúságtétel vagytok az egyetemes egyház számára - mondtam nekik A világegyház ezért hálás irántuk mindazért, amit átéltek és ahogy azt átélték. Az egyetemes egyháznak példát kell vennie róluk, merítenie kell abból a képességükből, ahogy a szenvedést és a csapásokat elviselik Jézus nevében. Azt is mondhatnám, hogy ez példaértékű az egész egyház számára, ahogy a zsinat tanítja: „az egyház a világ üldöztetései és az Isten vigasztalásai között él”. Ami a legmélyebben megérintett, az pedig a büszkeségük, a szónak a legjobb értelmében persze. Büszkék arra, hogy keresztények és továbbra is azok maradnak megannyi nehézség közepette is.
Milyen kép foglalja össze leginkább ezt a látogatást?
Nagyon sok kép, benyomás ért, hiszen minden találkozás élénken bennem maradt és megőrzöm az emlékezetemben. Minden bizonnyal a legelevenebb kép bennem a szétrombolt Moszul városa, ami nagyon mélyen megdöbbentett. Látni a városban azokat a templomokat, házakat, palotákat, melyek oly sok kárt szenvedtek a háború során. A másik kép, ami mélyen megmaradt bennem, azok a káld és szír katolikus templomok, melyek tele vannak hívekkel, egészen tele, férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel. Mindenki énekel és imádkozik, ami magával ragadja az embert. Még egy utolsó kép, ami mélyen megérintett és ami nagyon alkalmas a jelenlegi iraki helyzet jellemzésére. Amikor Moszulban jártunk, akkor csak nagy nehézséggel lehetett haladni az utcán a háborús romok és törmelékek között. Moszul muzulmán kormányzója elénk jött, hogy üdvözöljön bennünket. Egyik pillanatban megfogta a kezemet és így kézen fogva vezetett, miközben esett az eső. Éreztem, hogy ez egy nagyon szép mozzanat, vagyis az együttműködés a keresztények és a muzulmánok között. Megfogni egymás kezét és segíteni egymásnak kölcsönösen. Amikor ezt éreztem, ott az esőben, egyszer csak feltűnt egy szivárvány az égen. Milyen nagyszerű jelkép! A béke és a szövetség szimbóluma!
Milyen reményei vannak Ferenc pápa iraki útjának?
Az emberek nagyon elégedettek voltak ezzel a mostani látogatással. Az államtitkár személyében megérezték a pápa jelenlétét, hiszen én a pápa nevében mentem oda, hogy elvigyem nekik a pápa közelségét. Valóban, mindenki egyöntetűen reméli, hogy a pápa személyesen el tud jönni hozzájuk minél hamarabb és megvigasztalja őket. Én is társulok az iraki keresztényeknek ehhez a reménységéhez. Teremtődjenek meg annak a lehetőségei, hogy a Szentatya elmehessen Irakba és részesüljenek a közös imádságban és a találkozásban a mi testvéreinkkel. Minden bizonnyal nagyon nagy bátorítást jelentene számukra.
