A Vatikán elrendelte két sír felnyitását a területén fekvő Teuton Temetőben

Vertse Márta - Vatikán

Alessandro Gisotti, a szentszéki sajtóterem ideiglenes igazgatójának nyilatkozata

Vatikánváros Bíróságának ügyészi hivatala, Gian Piero Milano ügyész és Alessandro Diddi társügyész professzorok személyében, 2019. június 27-i határozattal elrendelte a Teuton Temetőben lévő két sír kinyitását. A műveletekre július 11-én kerül sor a felek jogi képviselőinek jelenlétében. Jelen lesznek továbbá Emanuela Orlandi hozzátartozói és az érdekelt sírokban eltemetett személyek rokonai. A sír felnyitását Giovanni Arcudi professzor, Domenico Giani, a Vatikáni Csendőrség parancsnoka és a Csendőrség személyzetének műszaki segítségével végzik el. A jogi határozat előírja, hogy a sírok felnyitását személyek és eszközök összetett működésével kell végrehajtani. A sírkövek lebontásában és helyreállításában, a műveletek dokumentálásában  részt vesznek a Szent Péter Műhely munkásai valamint a Vatikáni Csendőrség Biztonsági Központjának személyzete.

A döntés egy vizsgálati szakasz után jött létre, amelynek során az Ügyészi Hivatal – a Csendőrség Testületének segítségével – elmélyülten tanulmányozta a kérdést azzal a céllal, hogy rekonstruálja ennek a hosszú, fájdalmas és összetett ügynek a legfőbb jogi szakaszait. Emlékeztetni kell rá, hogy jogi jellegű okoknál fogva a kivizsgálást végző vatikáni hatóságoknak nincs joghatóságuk arra, hogy nyomozást folytassanak Emanuela Orlandi eltűnését illetően, mivel arra Olaszország területén került sor. A vizsgálatokat az olasz nyomozók a kezdetektől fogva szigorú alapossággal és szaktudással végezték. Ezért a vatikáni kezdeményezés pusztán csak arra vonatkozik, hogy megbizonyosodjanak Emanuela Orlandi holttestének esetleges Vatikán állam területén történt eltemetéséről.

A  július 11-re kitűzött összetett szakértői vizsgálatok csak az első szakaszát jelentik egy sorozatnak, amelyet a sírok felnyitása és a maradványok katalogizálása után kezdenek majd el és amelyek célja a sírleletek kormeghatározása és a DNS-profilok összehasonlítása.

Parolin bíboros szerepe

Idén március 4-én, újságírók kérdésére válaszolva Alessandro Gisotti megerősítette, hogy Pietro Parolin bíboros megkapta Emanuela Orlandi családjának a levelét és tanulmányozni fogják az 1983-ban, 15 éves korában eltűnt lány családjának kéréseit. Az Orlandi család azt kérte a vatikáni államtitkártól, hogy nyissák ki a vatikáni falak közé zárt Teuton Temető egyik ősi sírját, a fiatal lány 1983-ban történt eltűnésével kapcsolatban.

Mi indokolja az Orlandi család kérését?

A család jogi képviselője, Laura Sgrò ügyvéd az elmúlt nyáron egy levelet kapott, amelynek fénykép melléklete a szóban forgó sírt ábrázolta. A levél szövege: „Keressetek ott, ahová az angyal mutat”. A  szöveg arra a szoborra utalt, amely a temető egy falához támaszkodó angyalt ábrázol, kezében a latin felirattal: „Requiescat in pace”, „Nyugodjék békében”. A sírkövön Sofia von Hohenlohe hercegnő és Gustav von Hohenlohe herceg neve olvasható. Ez utóbbit IX. Piusz pápa 1857-ben érseknek nevezte ki, majd 1866-ban bíborossá kreálta.

A levél nyomán védelmi vizsgálatokat indítottak el, ellenőrizve a megjelölt helyeket. Felfedezték, hogy a sírt legalább már egy ízben felnyitották és a szobor és a sírkő keltezése egymástól eltér. A Laura Sgrò ügyvéd által előterjesztett kérelemben az is szerepel, hogy egyes források szerint évek óta több személy rendszeresen virágot helyez el a kérdéses helyen, Emanuela Orlandi iránti kegyeletből, mivel azt tartják róla, hogy ott van eltemetve. Megjegyzendő, hogy az elmúlt években számtalan, utólag alaptalannak bizonyuló jelzés érkezett az Orlandi-üggyel kapcsolatban.

A Teuton Temető

A Teuton Temető, a Campo Santo Teutonico, a legősibb német alapítvány Rómában, a Szent Péter bazilika és a VI. Pál kihallgatási terem közvetlen közelében található. Az ókorban itt állt Néró cirkusza, számos keresztény vértanúságának színhelye. Az egykori cirkusz helyén Nagy Károly német-római császár alapította a Schola Francorum német kollégiumot, az épület falán ezért az alapítót láthatjuk színes majolikából kirakva, alatta a felirattal: Carlus Magnus me fundavit.

1450-ben a temetőt és a mellette lévő templomot a Kúria német tagjai állították helyre. A Német Kollégium mai formáját 1876-ban nyerte el, az intézményben  működik egy keresztény régészeti és egyháztörténeti kollégium, továbbá 1888-tól a Görres Társaság Római Intézete mintegy 35 ezer kötetes könyvtárral.

Ahhoz, hogy valakit a Teuton Temetőben helyezzenek örök nyugalomra, több feltétel szükséges: legyen katolikus, származzon egy német nyelvű országból,  vagy az egykori Német-Római birodalom területéről, tehát lehet, német, osztrák, dél-tiroli, liechtensteini, német-svájci, német-belga, luxemburgi, holland, de horvát, szlovén és magyar is.

Itt nyugszik többek között Csertő Sándor atya, a Hittani Kongregáció munkatársa, Ladomerszky Miklós, az egyik pápai egyetem könyvtárosa, Farkas Géza vatikáni munkatárs, valamint a Pápai Német-Magyar Kollégium, a Collegium Germanicum et Hungaricum több magyar diákja.

Itt temették el 1984-ben a kassai születésű Mester István pápai prelátust, a római Szent István magyar zarándokház egyik létrehozóját. Holttestét az 1989-es rendszerváltás után az egri székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra, de sírköve, nevével, születése és halála, valamint holtteste áthelyezésének időpontjával ma is őrzi emlékét a vatikáni temetőben.  

Itt alussza örök álmát Eva Jung-Inglessis is, aki tagja volt a Hitler-ellenes müncheni egyetemisták Fehér Rózsa szervezetének 1942-43 között. Még időben elhagyta a náci Németországot, és a Vatikán falai között talált menedékre Magyary Gyula prelátus közbenjárására. Társait, mint ahogy erről Inge Scholl könyve és a történetről készült film is beszámol, a Gestapo letartóztatta és kivégezte. Eva Jung a II. világháború utolsó éveit a Vatikánban vészelte át. Személyesen tanúskodott arról, hogy a Német Kollégium zsidó gyermekeket rejtegetett, akik egy esetleges náci ellenőrzéstől tartva napközben hangosan keresztnevüket gyakorolták. XII. Piusz pápa pedig időnként lelátogatott hozzájuk az Apostoli Palotából, hogy meggyőződjön biztonságukról. Eva Jung-Inglessis továbbá a II. Vatikáni Zsinat női megfigyelői között is jelen volt. Mint ismeretes VI. Pál kezdeményezésére, az egyház történelmében először, 1964 szeptemberétől kezdve nők is részt vehettek a zsinati üléseken, felszólalhattak a bizottságokban.