Főpenitenciáriusi levél Mindenszentek és Halottak napjára: Vegyük hálásan a teljes búcsút!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán                

Az Egyház titka emberi és isteni dimenziójában

Mit jelent számunkra az Egyház, amikor megvalljuk hitünket? – teszi fel a kérdést levele elején Piacenza bíboros. A hiteles válasz a teljes Krisztus szentágostoni valóságára utal, mely az Egyházat nem csak földi valóságában érti, hanem a maga isteni-emberi azonosságában. Az Egyház mindig Ecclesia de Trinitate, vagyis a Szentháromságból eredő Egyház, ezért állandóan szem előtt kell tartani a mennyei dimenzióját is, a szentháromságos Titokkal való kapcsolatában és főként a Fővel, a Krisztussal való kapcsolatában, mely átöleli egyidejűleg és történetileg is az összes megváltott testvért, akik már elhagyták ezt a világot.

Merítsünk bőségesen a Szentáldozás kifogyhatatlan kincséből!

 Az Egyháznak ezt az isten-emberi valóságát csodálatosan kifejezi a Liturgia, amikor a Mindenszentek ünnepéhez kapcsolja az elhunyt hívekre emlékezést. Ezekben a szent napokban a személyes emlékezés és az imádság révén arra hívattunk, hogy bőségesen merítsünk a Szentáldozás kifogyhatatlan kincséből, mely különleges sajátosságát mutatja meg a Búcsú valóságában.

A kegyelem által, saját szabadságunkkal beilleszkedünk a Szentháromság művébe

Együttműködni a szentmisén való részvétel, a saját imádság, a bűnbánat, az alamizsna révén, és az irgalmasság cselekedetei által a Krisztus által végbevitt megváltás művében azt jelenti, hogy a kegyelem által és a saját szabadságunkkal beilleszkedünk magába a Szentháromság művébe, mely a Teremtéstől a Végidőkig minden embert a vele való teljes közösségre hív. A Búcsú hasonlóképpen az „egész a töredékben”, mert benne foglaltatik a teremtményi, a megváltói és a végidőre vonatkozó távlat is.

A Búcsú megerősíti és megújítja a hitünket

Amikor az egyház irgalmasságának a kincséből merítünk ezekben a napokban a Búcsú kegyes gyakorlatán keresztül, mely ránk és szeretteinkre is vonatkozhat – szól Piacenza bíboros levele –, akkor megújítjuk a saját hitünket a Kiengesztelődés szentségén és a Szentáldozás kegyelmén keresztül, melyet illő felkészültséggel, az Egyház Hitvallásával együtt, a Szentatya szándékára ajánlott imádsággal kell végezni. Ezekkel a konkrét és egyszerű gesztusokkal minden hívő újra megerősítheti az Egyházzal való teljes közösségét, megújítva az összes lelki és természetfeletti javak befogadását, melyek azokból erednek.   

Alázattal és áhítattal, örvendezve és nagylelkűen fogadjuk a teljes Búcsú ajándékát

Ugyanakkor ezen cselekedetek által megerősödik a hitünk, amikor a gyóntatószékben letérdelünk és bűnbánó szívvel megvalljuk bűneinket, az isteni irgalmasságért fohászkodva. Ezáltal a hívő nemcsak a kiengesztelődés természetfeletti kegyelmét nyeri el, hanem a hite is erősödik, a kegyelem által és saját szabadsága személyes használata jegyében. Éppen ezért menjünk, sőt siessünk a gyóntatófülkébe ezekben a napokban! Fogadjuk alázattal és áhítattal, örvendezve és nagylelkűen a teljes Búcsú ajándékát és ajánljuk azt a testvéreinknek, akik átlépve az Idő küszöbét már nem tudnak tenni semmit sem önmagukért, de sokat befogadhatnak a mi szeretetünkből. A Búcsú a Szentek közösségében való hit hatékony és elérhető formája, mely fellélegzést ad a földi életünkben és rendkívüli hatékonysággal emlékeztet arra, hogy az emberi cselekedeteinknek természetfölötti értéke van.                                  

Teljes szívvel adjuk át magukat a papok a meghallgatás, a vigasztalás, az iránymutatás és a megbocsátás szolgálatának

Piacenza bíboros levele megszólítja a gyóntatópapokat és készséget vár tőlük. Nagylelkűen hallgassák meg a gyónókat, imájukkal kísérjék az újjászületés fürdőjében a híveket, ami a kegyelem esőjét hullatja az Egyházra és végtelen érdemeket nyer a Magasságbeli Trónja előtt. A gyóntatószékben töltött órák során sokkal több érdemet lehet szerezni, mint megannyi „szervezői összejövetelen”. Ezekben a napokban a gyóntatószékben milyen sok alkalom van a vigasztalásra és a bátorításra, továbbá mennyi könnyet lehet letörölni, és mennyi gondviselésszerű alkalom nyílik az örök élet valóságának a megvilágítására, hogy a híveket a megbocsátásra, az irgalmasság műveiben való gyengédségre serkentsük, és hogy így megértessük a hétköznapi zarándoklás értelmét! Teljes szívvel adjuk át magunkat a meghallgatás, a vigasztalás, az iránymutatás és a megbocsátás szolgálatának! – buzdítja a papokat a pápa főpenitenciáriusának levele.

Ezek a napok szolgálják a hiteles lelki megújulást, hitünk igazságának a felfedezését

Ezek a napok szolgálják a hiteles lelki megújulást, hitünk igazságának a felfedezését az egyszerű cselekedetekben, amikre a spirituális hagyomány ösztönöz, mindig nyitott szívvel a Szentlélek kegyelme felé, mely bőséges gyümölcsöt terem az Egyház életében és a világ javára. A Boldogságos Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja, minden szentek Királynéja, a Mennyország Kapuja támogassa a papok szolgálatát, legyen kegyelemközvetítő a hívek szíve felé, és Szószólókként esdje ki a Paradicsomba jutás felbecsülhetetlen ajándékát minden testvérünknek. Az ő boldogságuk a mi boldogságunk! – zárul Mauro Piacenza bíboros, az Apostoli Penitenciária főpenitenciáriusának levele Mindenszentek ünnepére és Halottak napjára.