Szinódusi atyák egy csoportja megújította a „katakomba-szövetséget"

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán          

Ugyanazon a helyen és ugyanabban a szellemben

Ugyanazon a helyen és ugyanabban a szellemben valójában ugyanaz ismétlődik meg, csak a lépték más: 1965. november 16-án, karnyújtásnyira a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás napján tartott lezárásától, mintegy negyven zsinati püspök, főként Latin-Amerikából egy szövetségi dokumentumot írt alá, melyet a zsinati püspöktestvéreiknek küldtek azzal a szándékkal, hogy így mozdítsák elő az elkötelezett szegénység életét az egyházban és így teremtsenek meg egy szolgáló és szegény egyházat, ahogy azt XXIII. János pápa is sugallta. A katakomba-szövetség aláírói – akikhez később a zsinat 2500 főpásztorából mintegy 500 csatlakozott – elkötelezték magukat, hogy szegénységben élnek, lemondanak a hatalom jeleiről és privilégiumairól, továbbá a szegényeket állítják lelkipásztori életük középpontjába. A katakomba-szövetség erős hatást gyakorolt a felszabadítás teológiájára, mely a hetvenes években született Dél-Amerikában.

Egy amazóniai arcú, szegény és szolgáló, prófétai és szamaritánus egyházért

54 évvel az első szövetség után vasárnap kora reggel Claudio Hummes brazil bíboros, az amazóniai szinódus főrelátora szentmisét mutatott be a Domitilla katakomba Szent Néreusz és Akhilleusz földalatti bazilikájában. A szentmise végén a résztvevő püspökök aláírták egy dokumentumot, melynek címe: „Katakomba-szövetség a közös házért. Egy amazóniai arcú, szegény és szolgáló, prófétai és szamaritánus egyházért”.    

Az egyháznak vissza kell térnie saját gyökereihez

Hummes bíboros homíliájában a jelenkor és a katakombák világa közt vont párhuzamot. „A keresztények akkor ezekbe a katakombákba temették el a vértanúikat és ezért szent ez a föld”. Emlékeztetett „az üldöztetés régi nehéz idejére, de egyúttal a keresztények nagy hitére is. Az egyháznak ezért vissza kell térnie saját gyökereihez, mely itt van és Jeruzsálemben. A szinódus a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse és új utakat keres Isten Szava hirdetésének missziós feladatához. A világ nagy bajai a pénzhez kötődnek, mely a korrupciót, az ellentéteket és a hazugságot táplálja. Az egyháznak azonban imádkozó egyháznak kell lennie”.

Újabb utakat keresnek a lelkipásztori tevékenység számára

Az új katakomba szövetség dokumentuma emlékeztet, hogy a szinódus résztvevői „örömmel élnek a számos bennszülött lakosság között a folyó két partján, ahol megtapasztalták az evangélium erejét a legkisebbek között”. Az aláírók „elkötelezik magukat, hogy megújítsák a legszegényebbek melletti választásukat, hogy elhagyják a gyarmatosító gondolkodásmódot és magatartást”. „Ígéretet tesznek a többi keresztény közösséggel való együtt-haladás mellett és hogy a fogyasztói élettel szemben örömteli mértékletességgel élnek. Elismerik a már meglévő egyházi szolgálatokat, de újabb utakat keresnek a lelkipásztori tevékenység számára”.