50 éves a jezsuita titkárság szolgálata a társadalmi igazságosságért és környezetvédelemért
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„Igazságosság és kiengesztelődés útja: ötven év és még tovább” címmel november 4-én hétfőn kezdődött a Jézus Társasága római székházának konferencia termében az a kongresszus, mely az említett szociális titkárság alapítása 50. évfordulójára emlékezik, több mint 200 jezsuita, szakember és szociális aktivista jelenlétében. A házigazda Arturo Sosa jezsuita generális mellett részt vesz a tanácskozáson Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés dikasztériumának prefektusa, Michael Czerny bíboros, a dikasztérium migránsügyi felelőse és Pedro Barreto perui jezsuita bíboros, a pánamazóniai egyházi hálózat elnökhelyettese.
A múlt gazdag tapasztalatából nagy erőket felszabadítani további munkálatokra
A társadalmi igazságosság és környezetvédelem titkárságának igazgatója, Xavier Jeyaraj atya nyitotta meg hétfőn délelőtt a kongresszust, melyen a magyar rendtartományt Sajgó Szabolcs atya, a szociális ügyekért felelős rendi megbízott képviselte. A találkozó a szociális központok tízhónapos előkészítő munkáinak a gyümölcse, mely azon fáradozott, hogy „a múlt gazdag tapasztalatából nagy erőket szabadítson fel a további munkálatokra”.
A vértanúk emlékezete
Xavier atya előadásában hálával emlékezett Pedro Arrupe akkori legfőbb rendi elöljáróra, akinek határozott kívánsága volt a szociális titkárság létrehozása. Az 1969-ben született intézmény, négy évvel a II. Vatikáni Zsinat lezárása után a zsinati lelkiségét akarta megvalósítani konkrét társadalmi szolgálat formájában. Ebben jelentős szerepet vállalt magára többek között az az 57 jezsuita vértanú, akik életüket áldozták Jézus nevében a társadalmi igazságosság és az egyenlőség megteremtéséért folytatott szolgálatban.
A szociális elkötelezettség folytonossága az egyház életében
Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés dikasztériumának prefektusa felszólalásában összegző távlatban szemléltette az egyház szociális gondolkodásmódját. A társadalmi igazságosság és a szegények szolgálatának a gondolata kezdettől fogva jelen van a Kinyilatkoztatásban. Ámosz, Izajás és a többi próféta Isten nevében sürgette a rászorulók megsegítését. Ennek beteljesítője Jézus Krisztus, majd a korai egyházatyák, köztük Aranyszájú Szent János, Szent Ambrus képviselik ezt az elkötelezettséget, mely a későbbiekben a pápák szociális tanításában ölt testet, XIII. Leó Rerum Novarum enciklikájától kezdve, XXIII. János, a II. Vatikáni Zsinat, VI. Pál tanításával együtt. Külön megemlítette Turkson bíboros II. János Pál Sollicitudo rei socialis, XVI. Benedek Caritas in veritate és végül Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáit, melyek a szociális elkötelezettség megmaradó folytonosságát jelzik.
Előmozdítani a szociális elkötelezettséget
„Azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk, vagyis hogy megújítsuk elkötelezettségünket a hit megerősítésére, mely igazságosságot, a kultúrákkal folytatott párbeszédet igényel, valamint átfogó ökológiát az Istennel és az egész teremtett világgal való kiengesztelődés jegyében” – hangsúlyozta Arturo Sosa jezsuita generális az előadásában. „Elismerjük a hibáinkat, tévedéseinket, de az összes tapasztalatunkból erőt szeretnénk meríteni az újabb kihívásokra adott válaszunkhoz”.